Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Komoly rohamokkal kezdtek a spanyolok és ennek a 14. percben meg is lett az eredménye David Silva fejesgólja révén. Az olaszok helyzetét az sem könnyítette, hogy Chiellinit sérülés miatt már a 21. percben le kellett cserélni. A vezetés tudatában a spanyolok átadták a területet, de az olaszok egy-két távoli kísérletet leszámítva nem jelentettek veszélyt Casillas kapujára. A félidő hajrájában fáradni látszott az olasz együttes, ezt pedig ki is használta a címvédő, Xavi tökéletes labdáját Jordi Alba értékesítette higgadtan (2-0).
A fordulást követően Di Natale révén két nagy helyzetet is elpuskáztak az olaszok, igaz, mindeközben a játékvezető egy jogosnak tűnő büntetőtől fosztotta meg a spanyolokat, ugyanis Bonucci egyértelmű kezezésénél nem ítélt semmit. A 60. percben gyakorlatilag megpecsételődött az olaszok sorsa, ugyanis emberhátrányba kerültek, mivel Motta, pályára lépését követően néhány perccel meghúzódott, Cesare Prandelli szövetségi kapitány pedig ekkorra már elhasználta mindhárom cserelehetőségét. A hajrára így teljesen ellaposodott a találkozó, igaz, néhány slusszpoént még tartogatott, ugyanis a csereként pályára lépő Torres a 84. percben eredményes volt, ezzel az első olyan futballista lett, aki két Európa-bajnoki döntőben is eredményes.
Négy évvel ezelőtt a bécsi fináléban ő szerezte az egyetlen találatot a németek ellen. Négy perccel később Torres önzetlen passzát a tornán először pályára lépő Mata értékesítette, ezzel alakult ki a 4-0-ás végeredmény, amely az Európa-bajnoki döntők történetének legnagyobb arányú győzelme.
A spanyol válogatott – amely nagy tornán először győzte le az olaszokat – ezzel történelmi győzelmet aratott, ugyanis az első csapat lett, amely megvédte Európa-bajnoki címét, ráadásul abban is egyedivé vált, hogy sorozatban 2008 és 2010 után a harmadik nagy tornáját nyerte megszakítás nélkül.
A spanyolok 1964 és 2008 után harmadszor nyertek Európa-bajnokságot, ezzel utolérték Németországot.
– Kicsit olasz szimpatizáns lettem a meccsek folyamán, de ez így van rendjén. Nagyon jól játszottak a spanyolok, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy nagyon jó évjárat, hiszen időben pont úgy jönnek össze, hogy ezek a remek futballisták egy csapatban tudnak játszani – vélekedett a Rangadó.hu állandó szakértője, Vass László. – Gyengébb meccs volt ez, mint a két csapat első összecsapása a csoportban. Leginkább azért, mert annak idején az olaszok többen és többek voltak a középpályán, más rendszerben játszottak. Most kevesebb középpályás-játékot erőltettek, kíváncsi vagyok, miért kezdték három védővel a tornát, és menetközben miért álltak át. A spanyolok viszont kifejezetten tetszetős, sokmozgásos, kreatív játékot produkáltak, Torres nélkül. Sokan mondják, hogy Spanyolország csatár nélkül áll fel. A kutyafülét! Ezt nehezebb kivédekezni, mint egy statikus Torres-t. Teljesen jól működött a spanyol gépezet, labdavesztés után jobban alkalmazták a visszatámadást, fizikálisan gyorsabbak, fejben frissebbek voltak. Nem hagyták építkezni az olaszokat, a labdakihozatalt, a folyamatos játékot megakadályozták. Minden gól élményszámba ment, a védők között gyors bepassz, és mélységből ráfutás az erősségük. Jelenleg a világon ők játsszák ezt a legjobban, nehezen kivédekezhető. Az olaszoknak második félidő elején voltak lehetőségeik, de Prandelli elcserélte magát. Ez bizony elég nagy hiba ezen a szinten. Korainak tartottam, egy cserével mindenképpen kellett volna várni, pláne úgy, hogy Motta csak félig egészséges. De nem ezen múlt, összességében minden tekintetben felülmúlták őket. A spanyolok a végén laza labdajáratásra rendezkedtek be, élvezték a helyzetet. Kicsit az európai futball előtt járnak minden szempontból.
