Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Vicente del Bosque, a spanyolok szövetségi kapitánya visszatért a nyitófordulóban az olaszok ellen alkalmazott, klasszikus befejező csatár nélküli felálláshoz, míg Laurent Blanc a védekezés megerősítéséért Nasrit hagyta ki a kezdőből.
A spanyolok szokásukhoz híven rendkívül magabiztosan tartották a labdát, és a századik válogatottságát ünneplő Xabi Alonso góljával viszonylag korán meg is szerezték a vezetést. A 19. percben Iniesta szöktette a baloldalon felfutó Jordi Albát, aki tökéletesen ívelt a hosszún érkező Xabi Alonso elé, ő pedig senkitől sem zavartatva a kapu jobb oldalába fejelt (1-0). A félidő túlnyomó részében eldugták a labdát a spanyolok, a franciák helyzetig sem jutottak.
A játék képe a fordulást követően sem változott, a spanyolok nem erőltették a támadásokat, inkább csak a középpályán járatták a labdát, a franciák pedig nem tudtak komoly gólszerzési lehetőséget kidolgozni. A végeredményt Xabi Alonso állította be. A kilencvenedik percben Pedro tört be a tizenhatoson belülre, hátulról szabálytalankodtak vele szemben, a jogosan megítélt büntetőt Xabi Alonso a kapu jobb oldalába lőtte (2-0).
A spanyol válogatott, amely története során először győzött tétmérkőzésen a franciák ellen, szerdán a donyecki elődöntőben Portugáliával mérkőzik a döntőbe kerülésért.
– Nem volt egy világhírű mérkőzés. Nem is alakult ki olyan játék, ami igazán élvezhető lett volna. A gól után mintha a spanyolok azt mondták volna, ez egy jó eredmény, tutizzuk le – elemezte a látottakat a Rangadó.hu állandó szakértője, Szanyó Károly, az Újpest egykori játékosa. – A franciákban meg nem volt annyi erő, hogy megfordítsák az állást. Az ukránok elleni mérkőzés kivételével az egész tornán meglehetősen indiszponáltak voltak, támadójátékuk esetleges volt. Ad-hoc jelleggel próbálkoztak. A spanyolok sem akarták lázba hozni parádés játékkal a közönséget, de ez is elég volt számukra. A német–görög meccs színvonalasabb, élvezhetőbb volt, bízzunk benne, hogy lesznek még ilyen meccsek a hátralévő négyből, és nem fullad nagy taktikai csatába az egész. Hiányzik az a játék, amire a közönség kimegy. Nem látom azt a játékot, azt a látványosságot, amitől odaragadnék a tévé elé, és azt érezném, bárcsak sose érne véget ez a kilencven perc. Másrészt a játékosok néha olyan technikai hibákat csinálnak, amelyekért a magyar játékosoknak itthon leveszik a fejét!
