Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Húszfokos, kellemes időben, német szögletekkel indult a mérkőzés, és utána is jobbára az esélyesebbnek tartott együttes uralta a játékot. Bő negyedóra elteltével aztán az olaszok is bevették eszköztárukba a támadójátékot, s a huszadik percben meg is szerezték a vezetést: Chiellini váratlanul felbukkant a németek tizenhatosának közelében, Cassanóhoz passzolt, aki két csellel két német védőt is becsapott, beívelését pedig Balotelli öt méterről tisztán fejelte a kapuba (1-0). Kiegyenlítetté vált a játék, amikor újabb olasz gól következett, a 36. percben Balotelli ezúttal Montolivótól kapott pazar labdát a leshatáron, néhány lépést tett vele, majd 16 méterről hatalmas erővel lőtt a bal felső sarokba (2-0).
A második félidőnek a cserékkel frissült németek energikusabban vágtak neki, helyzeteik is voltak, de szépíteniük csak a hosszabbításban, a 92. percben, Özil révén, büntetőből sikerült, az egyenlítésre nem futotta erejükből. Az olaszok jobbára az eredmény őrzésére ügyeltek, s ezt eredményesen tették, így ők játszhatják a vasárnapi döntőt a címvédő és világbajnok spanyolokkal.
A német válogatottnak ez lehetett volna az ötszázadik győztes mérkőzése története során, egyszersmind először győzhette volna le Olaszországot Európa- vagy világbajnokságon. De marad a feltételes mód, mert a korábban remek formában játszó németek nagyot betliztek, sport-szlenggel élve: alaposan tökön bökték magukat!
A Rangadó.hu állandó szakértője úgy vélekedett, össze sem lehetett hasonlítani ezt a meccset a másik elődöntővel! Szakmai és szurkolói szempontból is élvezhető, látványos találkozó volt, sok tanulsággal.
– Azért nyert az olasz válogatott, mert mentálisan és fizikálisan is sokkal jobban összerakott csapat. Annál is inkább nagy dolog ez az eredmény, mert tudjuk, milyen előzményeket követően érkeztek a tornára az itáliaiak – elemezte a látottakat Őze Tibor, az MLSZ Grassroots-menedzsere. – A kezdés előtt is látszott, milyen átszellemült arccal hallgatták a himnuszt. Nem a saját kapujuk elé álltak be, hanem letámadtak, ezzel meglepték a németeket. Magabiztos játékot nyújtottak, látszott, hogy az történik a pályán, amit ők akartak. Tegyük hozzá: az első félidő elején Pirlót kezezés miatt ki kellett volna állítani, és járt a tizenegyes is Németországnak. Nagy kérdés, mi lett volna Olaszországgal a legjobb játékosa nélkül, gólhátrányban. Ha mindez megtörténik, most bizonyára teljesen másról beszélgetünk, de ez nem von le semmit az olaszok érdemeiből. Ők uralták a játékot, és bár a második félidő elején egy kicsit visszaestek, ez természetes. A cseréik után nagyobb arányú is lehetett volna a sikerük, mert a friss emberek a kinyíló németek között több gólt is lőhettek volna. Győzelmükkel a torna meglepetését okozták, bár lehet, ha tízszer játsszák le ezt a meccset, többször jönnek ki belőle jobban a németek. Az olaszok átlagéletkora 28 év, ez ideális az élvonalbeli labdarúgásban. A németeké fiatalabb, az lepte meg őket, hogy ragyogóan elszívták előlük a levegőt az olaszok. Eddig nem kellett alkalmazkodniuk, az történt, amit akartak, most dinamikusabbnak, frissebbnek tűnt az olasz csapat, pedig a németek többet pihentek. Láthatóan megfogta őket az első gól, majd viszonylag gyorsan jött a második is. Örülök, hogy a legjobb négy között tényleg a legjobb csapatok vannak, és futballozó válogatottak alkotják az igazi elitet.
