Hírek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a csütörtöki nap híre, miszerint Nyilasi Tibor, Hajdu Attila és Szalai László is véleményezte Szalai Ádám hétfői beszédét: Szalai Ádám mondandójában én sem értek egyet azzal, hogy a hazai utánpótlásképzés miatt tart ott a válogatott, ahol jelenleg tart. Az biztos, hogy a magyar edzőképzésnek kapnia kellett korábban egy vizsgálatot, illetve egy akkreditációt. Ha valaki nem tudja, mi az a labda, mi az a bója, és nem tud egy edzést normálisan levezényelni, akkor nem kaphatott licencet. Aki nagyon jól tud malterozni, az nem ment el edzőképzésre, és nem is kapott edzői papírt. Volt időszak, hogy azok a testnevelő-tanárok, akiknek nem volt kedvük elmenni OKJ-s tanfolyamra, edzői papírt kaptak, de akiknek fordítva van betekerve a lábuk, nem volt képességük és affinitásuk, azok nem. Akik komolyabb licencet kaptak, komolyabb helyen dolgoznak, azokkal nem fordulhat elő, hogy fingjuk sincs a szakmáról. Nyilasi Tibor is azt mondja, vannak részigazságok Szalai véleményében. Tudom, hogy ez már lerágott csont, és ígérem, részemről is ez az utolsó alkalom, hogy ezzel a témával foglalkozom, mert már túl van misztifikálva. Az is nagy igazság, amit Nyilasi kérdezett: a rossz utánpótlásképzés a hibás azért, mert válogatott játékosaink nem futottak Bukarestben? Biztos vagyok benne, hogy Szalainál is sok minden kimaradt a képzésből, de most már profi labdarúgó ő is, és a többiek is. Nem érdekel, hogy az orosz másodosztályban, vagy a Bundesligában, mert mindannyian tökéletes felkészültségi állapotban jöttek haza. A magyar mentalitás, a felkészülés, a felkészítés az oka, hogy a komoly csatákat szinte mindig elveszítjük, nem csak labdarúgásban. Ami az utánpótlásképzést illeti: 7 és 14 éves kor között a tökéletes technikai tudás, utána pedig a profivá válás elsajátításáról szól a történet. Ne kezdjük el visszavezetni a válogatott kudarcát arra, hogy rosszak a magyar edzők. Románia ellen a második percben talán nem kellett volna szétesni, ugyanúgy rajta kellett volna lenni a mérkőzésen fizikálisan, mentálisan és taktikailag... Persze, ez is lehet szakmai probléma. Ha a kapitány megfelelően fanatizálja a csapatát, lehet, hogy nem ilyen végeredményt láttunk volna. Ráadásul Szalai Ádám is azt mondta korábban, hogy megcsináljuk, a végén pedig közölte, hogy nem is lehetett esélyünk. Az utánpótlásképzésre visszatérve: a legfontosabb kérdés az, hogy milyen gyerekekből válogathatnak az edzők? Milyen és mekkora a bázis, amiből válogathatnak? Milyen bérezéssel dolgoznak az utánpótlásedzők? Tragédia! A TAO előtti időkben nem volt meg a minimálbér. Pedig őket is csak profi módon, főállásban lehet dolgoztatni. Az nem működik, hogy a buszsofőr leszáll a buszról, és délután megtartja az edzést. A gyerekekkel foglalkozó szakembernek legyen érzéke a pszichés és szakmai felkészítéshez, tehát legyen affinitása a szakmához. A képzés anyaga nem rossz. Tudom, mert ismerem. De az anyagot le kell vezényelni, át kell adni. Az a baj, hogy egyre fogynak a gyerekek. Régen annyi tehetséges labdarúgó volt, és annyi rossz edző, hogy az förtelem. És mégis eredményeket értünk el. Azóta viszont eltűntek a grundok, bár mostanság szerencsére jönnek vissza a pályák. A fiatalok rászoktak a számítógépre. Fel kell ébreszteni őket, toborzókat tartani, további pályákat építeni. Vissza kell csalni a gyerekeket a sportágba, ezt hívják tömegesítésnek. Nem a magyar edzőképzés és utánpótlásképzés miatt kaptunk ki, ilyen téren semmivel nem vagyunk rosszabbak az osztrákoknál, a szlovákoknál. A nyugati országokkal szemben az a legfőbb lemaradásunk, hogy arrafelé milliárdnyi euróból és milliónyi gyerekből gazdálkodhatnak.
2013. 10. 18. 09:47
Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a szerdai nap híre, miszerint Csányi Sándor, az MLSZ elnöke sajtótájékoztatót tartott, amelyen számos fontos bejelentés mellett sok embernek alaposan odamondott: Csányi Sándor szerdán sajtótájékoztatót tartott, ahol értékelte a kialakult helyzetet. Kijelentette, hogy élvezi Orbán Viktor bizalmát, és elmondta, mi a véleménye politikusokról. A legnagyobb baj, hogy a labdarúgásunk kapcsán megint a politikáról beszélünk. Ez is azt mutatja, ami az elmúlt három évben jellemző volt. Sokkal jobban tetszik például Bogdán üzenete a Facebookon, amelyben köszönetet mond a kapitánynak. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: sikerült a harmadik helyre vezetni a csapatot a selejtezőben, ami az utóbbi tizenöt év legjobb eredménye. Ebbe is bele lehetne kapaszkodni, már azt hiszem, nem ez a lényeg, inkább arról kell beszélni, mitől lesz jobb? Csányi ebből is hozott példákat. Nem tudja elképzelni, Magyarországon ki az az edző, aki el tudná látni a szövetségi kapitányi feladatokat. Arról is beszélt, hogy 2010-ben, amikor átvették a szövetség irányítását, az edzőképzés a romjaiban hevert, nagyon sok ember kapott licencet. Mostanság is hallani mindenféle licencekről, és meg azok összevonásáról a válogatott játékosok számára, úgyhogy napjainkban is pörögnek szépen... Már száz fölötti pro licences edző van a tizenhat csapatra, ezen kívül pedig ha nincs kétezer ember A-, B- és C-licenccel, akkor egy sem. Ha arról beszél, hogy nem tud most magyar edzőt elképzelni a válogatott élén, akkor mi történt az elmúlt három évben az edzőképzésben? Nem tudom, miért lehetünk ennyire elégedettek a mostani edzőképzéssel, amiről azt mondták, hogy feltörekvő. Csányi az utánpótlást, és Mészöly Gézát említette, aki biztosan jól dolgozik, és van fantázia abban a korosztályban, de ők még messze vannak a profi szinttől. Tetszett Nyilasi Tibor megnyilvánulása, amelyben kifejtette, hogy a tizenkilenc éves játékosoknak már nem tehetségnek kell lenniük, hanem játszaniuk kell az NB I-ben. Erről van szó! Egy tizenkilenc éves játékost nem tehetségként kell kezelni, mert vagy kész játékos, és szerepelhet az élvonalban, vagy pedig alkalmatlan, és valószínűleg le fog morzsolódni a másodosztályból. Az sem rossz gondolat, hogy kemény kezű külföldi edző kell, de a szövetségi kapitányoknak általában kevés idejük van a csapattal, tehát nem keménykedni kell, hanem érteni kell a szakmához, ez a legfontosabb. A másik pedig az, hogy ki kell választani a legjobb keretet, és a legnagyobb probléma az, hogy a keret Lothar Matthäus óta néhány nevet leszámítva majdnem egyforma. Minden kapitány csak ugyanabból a húsz-huszonöt futballistából válogathatott. Csányi úr ne emlegesse ezt a keménykezűt! Joachim Löw keménykezű? Nem. Csak ért a szakmához. Josep Guardiola sem keménykezű, de ismeri a világ labdarúgását. Ezeknek az embereknek nagyon nagy a merítési lehetőségük, ahogyan Louis van Gaal is sokkal több játékosból válogathat. A magyar kapitány abból a tizenhat NB I-es csapatból válogathat, amely ebben a tragikomikus bajnokságban szerepel. Nem tudom, ez változhat-e, mert beletehetnek még százmilliárd forint TAO-s pénzt, de nem biztos, hogy attól jobb lesz. Nagyon fontos lenne az új kapitány mellé hozni egy utánpótlás szakmai igazgatót, aki hosszú távon megoldja a magyar válogatott problémáit, hogy ne a magyar edzőképzés okos emberei mondják meg, mi a jó utánpótlás-vezetés. A legfontosabb kérdés a merítési lehetőség, hiszen ha Guus Hiddink ideszerződik, akkor megnézi a magyar NB I-es mérkőzéseket, és mit fog tudni csinálni? Hirtelen előtűnik a Bundesligából még hat magyar kezdőjátékos? Nem... Egy biztos: nem kemény szakember kell ide, hanem hozzáértő, aki a klubcsapataikban fizikálisan felkészített játékosokból ütőképes válogatottat formál, és szerkezetileg megtalálja a legjobb formát, ami a magyar futballra alkalmas, tehát nem öli ki a magyaros virtust, a játékot.
2013. 10. 17. 11:11
Olvasói sztorik