Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A román másodosztályban szereplő FC Bihor Oradea kapusa a ZTE-ben nevelkedett Pogacsics Krisztián. Elsősorban a pénteki magyar-román világbajnoki selejtező apropóján kerestük meg a 27 éves hálóőrt, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy Nagyváradon sok magyar él, akik biztosan felállva fogják hallgatni a himnuszt, és szurkolnak a magyar válogatottnak.
– Mennyit érzékel abból Nagyváradon, hogy pénteken magyar-román lesz?
– Magában a városban annyira nem lehet érzékelni, hogy pénteken magyar-román meccs lesz, bár az itteni barátaimmal beszélgetve természetesen mindenki tudatában van a meccs időpontjával és fontosságával – kezdte Pogacsics Krisztián.
– Nagyváradon sok magyar él, milyen viszonyban van velük?
– Igen, szerencsére nagyon sok barátra tettem szert az utóbbi évek során. A városban a magyar nyelvet is sokan beszélik és ez nagyon jó dolog, nem csak azért, mert így megkönnyítik a kommunikációt a hétköznapokban, hanem azért is, mert akik a nyelvünket beszélik, nem felejtették el, honnan is származnak… Péntek este itt, Nagyváradon, és még néhány román városban biztosan felállva fogják hallgatni a magyar himnuszt és szurkolni fognak a magyar válogatottnak.
– Megy a zrikálás az öltözőben a román csapattársakkal?
– Természetesen, mint minden futballklubnál, itt is megy a zrikálás. Nincs olyan nap, hogy ne hallanám: Budapesten nyerni fog a csapatuk! De azt is látom rajtuk, hogy igenis tartanak a magyar csapattól, és tudatában vannak annak, hogy jó játékosaink vannak, és hogy a klubcsapataikban rendre jó teljesítményt nyújtanak hétről-hétre. A mérkőzés kimenetelét viszont nem tudom megjósolni, hiszen egy ilyen találkozón, zárt kapuk között bármi lehetséges! Mindenesetre szurkolok teljes szívemből a magyar csapatnak, már csak azért is, hogy szombaton, belépve az öltözőbe, tőlem kapják a tüskét a fiúk!
– Hogy érzi magad Váradon? Milyen a csapat?
– Jól érzem magamat Nagyváradon, és szeretek is itt játszani. Egy féléves görög kitérő mellett másfél éve focizom itt, és egy cseppet sem bántam meg, hogy igent mondtam Marius Vizer hívásának. Szeretem Zalaegerszeget, hiszen a szülővárosom, de ahogy mondják: senki sem lehet próféta a saját hazájában. A csapatról csak jókat tudok mondani, fiatal, ambiciózus játékosok, akiknek a feljutás, és egy nyugati klubba szerződés a céljuk. Természetesen ebben a vezetők is segítségünkre vannak.
– Meddig tervezi, hogy ott játszik?
– Nyártól még egy évem van a klubnál, de mondom: jól érzem magam, és ha kell, maradnék is. Szerencsére lehetőségek is vannak, hála a csapat körüli menedzsmentnek. Ha sikerülne újra kivívni a feljutást az első osztályba, akkor szinte biztos maradnék a csapatnál.
– Mit érzékel, van különbség a magyar bajnoksághoz viszonyítva?
– A román első osztály erősebb a mi NB I-ünknél. Nem csak a játékosok, de a csapatok is előrébb tartanak sajnos, és ez az európai porondon is látszik. A második vonal is más, mint otthon, hiszen itt nem csak két-három csapat szeretne feljutni, hanem hat-hét klub is komoly erőfeszítéseket tesz. Pénzt és időt nem kímélve mindent megtesznek, hogy ott legyenek a legjobbak között. Jó példa, hogy a mi osztályunkból öten is Antalyában edzőtáboroztak. Nem hiszem, hogy az NB II-ben erre lett volna példa. Szóval sok mindenben előttünk jár a román labdarúgás, sajnos.
