Az egész ország a pénteki, Románia elleni világbajnoki selejtező lázában ég. Nemzeti együttesünk legutóbb 2001. szeptember 5-én játszott tétmeccset hazai környezetben a románok ellen. Akkor a Puskás Ferenc Stadionban 2-0-s vendéggyőzelem született. A magyar csapat egyik húzóembere az akkoriban a német Werder Bremen gárdáját erősítő Lisztes Krisztián volt, aki végigjátszotta a 12 évvel ezelőtti összecsapást. A 49-szeres válogatott középpályás a Rangadó.hu érdeklődésére elárulta, nagy csalódás volt az a mérkőzés, illetve hozzátette, hogy a mostani játékosoknak nem szabad a nagy elvárások miatt túlizgulni a pénteki rangadót.
– Egy Románia elleni mérkőzés szerintem mindig másképpen érinti a magyarokat, mint bármely más válogatott elleni összecsapás – kezdte a jelenleg Soroksáron futballozó Lisztes. – Érzelmileg mindenféleképpen máshogy állunk hozzá egy ilyen találkozóhoz. Óriási csalódásként éltük meg akkoriban azt az összecsapást, hiszen még pontot sem sikerült szereznünk hazai pályán a románok ellen. Nem is ment jól a játék a csapatnak, jobb volt a román válogatott, elég sima meccs volt, sajnos. Természetesen az elvárások ilyenkor sokkal magasabbak. Remélem, hogy ezt az elvárást, ami a szurkolók felől is árad, a pénteki mérkőzésen sikerül nem túlizgulni. Nem szabad túl nagy terhet rakni a játékosok vállára, és jó lenne, ha jól tudnánk kijönni ebből az egészből. Nagy dolog lenne, ha megvernénk a románokat.
– Mennyire nehezíti meg a csapat dolgát, hogy zárt kapus lesz a találkozó?
– A focinak a sava-borsa a gól mellett a közönség. Én még sosem játszottam zártkapus tétmérkőzést, úgyhogy el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet közönség nélkül játszani. Remélem, mi fogunk ebből jól kijönni, hátha a románokat zavarja meg jobban ez az egész. A magyar szurkolók, a teltházas Puskás Stadion húsz-harminc százalék pluszt adna a csapatnak, ez sajnos most hiányozni fog. Ezt a hiányt most belülről, magukból kell kihozniuk a játékosoknak, remélem, hogy sikerülni fog.
– Mit gondol, a kétezer-egyes, vagy a mostani román válogatott erősebb?
– Ezt nagyon nehéz összehasonlítani. Úgy gondolom, hogy reálisan nézve akkor is, és most is a román válogatott képvisel jobb játékerőt. Azonban a román focinak mostanában nincsenek akkora eredményei, mint akkor voltak. Ebből gondolhatnánk esetleg, hogy a mostani csapatunknak nagyobb esélye van, de pont a héten néztem a Chelsea – Steaua Bukarest meccset, ahol azért öt-hat román válogatott játékos volt a kezdőben, és mondhatjuk, hogy elég szépen helyt álltak. De minden meccs más, az ilyen rangadókon nincsen esélyesebb csapat. Mi vagyunk itthon, adjunk bele mindent, én csak szurkolni tudok a fiúknak.
– Mint sokat megélt, rutinos labdarúgó, mire hívná fel a mostani játékosok figyelmét, milyen tényezők dönthetnek egy ilyen rangadó végkimeneteléről?
– Az ilyen összecsapások esetében az a legfontosabb, hogy mentálisan hogyan tud felkészülni egy csapat. Mentálisan kell olyan állapotba kerülniük a játékosoknak, hogy az első perctől a maximumot tudják kihozni magukból. Ha esetleg sikerülne meglepni a románokat, és úgy kezdeni az első tíz-tizenöt percet, mint aki tényleg hazai pályán játszik, és kezdeményező focit játszik, és mindenképp meg akarja nyerni a meccset, akkor talán már az elején el lehet dönteni a mérkőzést. Nem ismerem igazából Egervári Sándor szövetségi kapitány taktikáját, és nem tudom, hogy milyen felfogásban fog pályára lépni a nemzeti együttes, de az utolsó találkozónkból nagyon sokat lehetne meríteni önbizalom szempontjából, hiszen a törökök elleni második félidő nagyon jól sikerült. Remélem, hogy mindenkiben ott van a bizonyítási vágy, hiszen akik a klubjukban kevesebbet játszanak, azok egy ilyen nemzetközi összecsapáson fel tudják hívni esetleg a figyelmet magukra. Nagyon fontos meccs lesz, mindenki megmutathatja, hogy mire is képes. Nagyon fontos, hogy mentálisan jó állapotba legyen a gárda péntekre.
