Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Napvilágot látott a hír, miszerint a nyáron Dzsudzsák Balázzsal erősödhet az olasz Internationale kerete. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány magyar játékost, akik jelenleg is az olasz bajnokságban szerepelnek, vagy korábban már megjárták a Serie A-t, illetve valamely alacsonyabb osztályt, de mégsem olyan karriert futottak be, mint amilyenre számítottak.
Akik (még) optimisták
Tőzsér Dániel az olasz élvonalbeli Genoa labdarúgója. A klub nem szerepel valami jól a Serie A idei kiírásában, hiszen mindössze a 17., még éppen bennmaradást érő helyet foglalja el a tabellán. A klub ebben a szezonban két edzőváltáson is átesett: évközben érkezett a korábban az AS Romát és Juventust is dirigáló Luigi Del Neri, akit a 2013-as esztendő elején a Genoa csapatát már korábban is irányító Davide Ballardini váltott a kispadon. Az új edzővel még veretlen a csapat – Tőzsér pechére, hiszen a magyar játékos nélkül érte el ezeket az eredményeket az együttes. Az ősz során kétszer is előfordult, hogy Tőzsért már a szünet előtt lecserélték. Januárban olyan pletykák is napvilágot láttak, mely szerint a középpályást eladná a klub, azonban ezek a híresztelések nem bizonyultak valósnak. Tény, a magyar válogatott játékos az utóbbi időben kevesebb szerephez jutott csapatában, azonban optimista a jövőt tekintve, erről árulkodik a Sportklub vele készített interjúja is:
Feczesin Róbert itthon Újpesten és Sopronban játszott mielőtt 2007-ben a Bresciához igazolt volna. Első szezonjában 29 mérkőzésen lépett pályára a Serie B-ben, míg a következő évadban már csak 18 alkalommal jutott szerephez. A 2009–2010-es szezont – kölcsönben – Debrecenben töltötte, és a rákövetkező esztendőben sem igazán számolt vele az ekkor már első osztályú Brescia – ismét kölcsönadták, ezúttal az Ascoli csapatának. A következő szezont a másodosztályban kezdte a csapat, ahol 14 alkalommal volt kezdő a magyar játékos, összesen pedig 23 bajnokin lépett pályára, amelyeken öt gólt szerzett. Nyáron aztán eligazolt a Bresciától ahhoz az Ascolihoz, ahol korábban már bizonyított kölcsönjátékosként. Akkor 19 bajnokin nyolc gólt lőtt, és az idei szezon sem alakul rosszabbul a magyar támadónak: 12 mérkőzés alatt ötször volt eredményes. Feczesin örült a távozásnak, ezt bizonyítják az átigazolása után adott nyilatkozatai is:
– Boldog vagyok, hogy sikerrel zárultak a tárgyalások, és ismét az Ascoli játékosa lehetek. Régi barátok közé jöttem, remélem, minél több mérkőzésen kapok lehetőséget – idézi a csatárt az Ascoli honlapja.
– Szeretnék előrelépni, és erre a Bresciában nem láttam már esélyt – ezt már az NSO-nak mondta Feczesin.
Filkor Attila nagy tehetségnek számított hazánkban, nem véletlen, hogy az utánpótlás-válogatott játékosra az egyik olasz topklub, a Dzsudzsákot is kiszemelő Internationale is felfigyelt. 2006-ban csatlakozott a milánóiakhoz, és még abban az évben – 18 évesen – be is mutatkozott az Olasz Kupában, illetve 2007 elején a magyar válogatottban is. A több játéklehetőség érdekében az Inter kölcsönadta a második ligás Grossetónak, ahol négyszer kezdőként, tízszer csereként kapott lehetőséget a fél év alatt. Filkorra továbbra sem számított az Inter, a következő két szezont is kölcsönben töltötte, majd 2010 nyarán átigazolt a szintén patinás AC Milan csapatához. A kölcsönidőszak folytatódott, a Milan felnőtt csapatában nem mutatkozhatott be bajnokin, hiszen először a B-ligás Triestinához, majd a Barihoz került. Utóbbi csapattól télen visszarendelte a Milan a 25 éves középpályást, hogy aztán ismét kölcsönadja, ezúttal a szintén Serie B-s Pro Vercellihez.
Filkor nem ápol éppen jó kapcsolatot a magyar sajtóval, néhány korábban megjelent írás miatt nem nyilatkozik a honi újságíróknak. Nemrég édesapja adott interjút a sportplusz.hu-nak, melyben röviden beszélt fia eddigi karrierjéről is:
– A fiam a fejébe vette, hogy elzárkózik, mert haragszik a magyar sajtóra – nyilatkozta Filkor édesapja. – Mégpedig azért, mert amikor az Inter kölcsönadta Attilát, néhány lap ezt negatív szenzációként tálalta, vagy ő legalábbis így értelmezte a kritikát. Szerintem Attilával szélsőséges volt a sajtó. Feleslegesen ajnározták, amikor az Internél volt, ha pedig rosszul alakultak a dolgai, volt, aki a földbe döngölte, mi több, olykor elferdítették a szavait is, ezért valahol megértem a magatartását. Bár azt hozzáteszem: már felhívtam a figyelmét, hogy hibás felfogás elutasítani az újságírókat, s ezzel az olvasókat, akik kíváncsiak lennének rá, semmibe venni. Nekem azt mondta, ha egyszer újra felfelé ível a karrierje, akkor sem akar majd nyilatkozni, mert nincs szüksége a nyilvánosságra…
Laczkó Zsolt maga kérte, hogy az idei szezonban adja kölcsön csapata, az élvonalbeli Sampdoria. A korábban légiósként már Nagy-Britanniát és Görögországot is megjárt játékos 2011 januárjában igazolt a genovai csapathoz, ahol első fél szezonjában kilenc alkalommal kapott lehetőséget. Az együttes viszont a szezon végén búcsúzott az élvonaltól. A második vonalban Laczkó 17 találkozón szerepelt, azonban mindössze egyetlen alkalommal lépett pályára kezdőként a rájátszásba utolsó helyen bekerülő, és végül feljutó helyen végző Sampdoriába. Az új szezonban aztán nem látott sok lehetőséget arra, hogy beverekedje magát a kezdőcsapatba, ezért kérte, hogy adják kölcsön. Így került Laczkó a másodosztályú Vicenzához, ahol hosszú sérülése miatt eddig csak két mérkőzésen jutott szóhoz. A játékos a váltásról az F-Group menedzseriroda közleményében nyilatkozott:
– Én kezdeményeztem a váltást, kértem a klubvezetőséget, hogy engedjen el. A Sampdoriánál elsősorban az olasz játékosok élvezik a bizalmat, beláttam, nincs sok esélyem a csapatba kerülni. Logikus döntés volt, hogy egy olyan együtteshez igazoljak, ahol rendszeresen pályára léphetek. Hiszem, hogy a Vicenza jó választás!
Simon Ádám jelenleg a Palermo labdarúgója, azonban csakúgy, mint a fentebb említett játékosok, ő is kölcsönben szerepel, méghozzá idehaza, a Haladásban. Simon Szombathelyről került a Palermóhoz, ahol sérülés nehezítette a dolgát az első hónapokban, és ezt követően nem is kapta meg a lehetőséget klubjától, rögtön kölcsönadták a Barinak. Két meccsen bizonyíthatott a szezon második felében, majd következett a nyár, amikor ismét jött a már szokásos olasz légiós-kölcsönadás, így a szezont Szombathelyen kezdte. A 22 éves középpályás még tavaly augusztusban nyilatkozott a szombathelyi kölcsönadásról. Csakúgy, mint az előző játékosok, ő is optimistán gondol a jövőre:
– Egyáltalán nem félek a kihívásoktól, ha a Palermóban úgy vélik, a fejlődésem azt kívánja meg, hogy előbb máshol futballozzam, állok elébe, persze szeretnék a Barbera gyepén feltűnni a tavasszal – nyilatkozta az NSO-nak Simon.
Nekik már elég volt
A magyar válogatott támadója, Rudolf Gergely ősszel tért haza Olaszországból. A játékos 2010-ben igazolt a Genoához, ahol fél szezont tölthetett el. Ezalatt 12 bajnokin jutott szóhoz, és egy gólt szerzett. A bajnokság felénél kölcsönadta a csapat az akkor szintén első osztályú Barinak. A magyar válogatott játékosa két gólt jegyzett – a Juventus és a Milan ellen – 13 mérkőzés alatt. Az idényt követő nyáron aztán Görögországba adta kölcsön a klub, a Panathinaikoszban folytatta. Sérülés hátráltatta a munkában a válogatott támadót, aki a következő szezonban már újra az NB I-ben lépett pályára, a Diósgyőr színeiben. Néhány nappal ezelőtt az nb1.hu-nak adott interjújában elmondta, számára egyáltalán nem visszalépés hazatérni, hiszen fontos, hogy minél több játéklehetőséghez jusson:
– Nem érzem visszalépésnek a hazatérést. Itt sokan azzal foglalkoznak, hogy mennyit keresek, de nem tudják, ha maradok a Genoában, ahova még két évig érvényes szerződés kötött, kényelmesen ellébecolhatnék sokkal, de sokkal több pénzért. Én viszont játszani akartam. Hétről hétre klubszinten, de játszani szeretnék a válogatottban is, és ez motivált, nem a pénz. A Diósgyőr erre remek lehetőséget kínál, a futball népszerű, nagyon jó edzőnk van, fejlesztik a létesítményeket, komoly célokat fogalmazott meg a klub, szeretne kilépni a nemzetközi porondra, ennek érdekében válogatott játékosokat igazolt, tehát itt futballozni cseppet sem visszalépés.
A szintén Szombathelyen futballozó Kenesei Krisztiánnak sem termett sok babér Olaszországban. A válogatott játékos – csakúgy, mint Laczkó Zsolt – a Vasasból igazolt a Serie B-be. Kenesei a U.S. Avellino csapatához került, ahol egy szezont húzott le a hazaigazolása előtt. A rutinos támadónak nem sikerült rosszul az Itáliában töltött év, 22 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és nyolc gólt jegyzett – ráadásul megúszta a kölcsönadást is. Kenesei viszont nem volt elégedett az olasz légióskodással, ezt a haladasfc.hu-nak adott akkori interjúja is alátámasztja:
– Már a télen is el akartam igazolni Avellinoból. Akkor megkeresett a barátom, Illés Béla. Én már akkor is azt mondtam neki, hogy szívesen szerződnék Szombathelyre, ám a klubom nem engedett el. A szezon után aztán olasz másod- és harmadosztályú csapatok is hívtak, illetve Magyarországról is megkeresett több együttes – nyilatkozta 2008 nyarán a rutinos csatár.
Koman Vladimir is a már korábban ismertetett kluboknál próbált szerencsét. Az FK Krasznodar magyar válogatott középpályása 2005-ben, mindössze 16 évesen került a Haladástól a Sampdoriához, ahol 2007-ben debütált az olasz élvonalban, rögtön egy gólpasszal. A következő szezonban őt sem kerülte el a kölcsönadás: az Avellinoban folytatta pályafutását, ahol 28 bajnokin lépett pályára. Az ezt követő évadban az élvonalbeli Bari volt a kölcsönállomás helyszíne, majd nyáron ismét csatlakozott a Sampdoria keretéhez, ahol még másfél szezont töltött el a fiatal játékos – 31 bajnokit lejátszva –, mielőtt Monacóba igazolt. Koman elégedetlen volt olasz csapatában, egyes hírek szerint leginkább a kevés játéklehetőség frusztrálta. Távozási szándékát a Magyar Hírlapnak is megerősítette akkor:
– Karácsony előtt az olaszok megígérték, hogy januárban elengednek, ez elvben jó hír – mondta a lapnak a válogatott középpályása. – Az viszont már kevésbé, hogy ezt náluk nem lehet biztosra venni, tehát közel sem biztos, hogy tavasszal új csapatban fogok futballozni. Ha rajtam múlik, mindenképpen eligazolok a Samptól. Ez az ősz nem úgy sikerült nekem, és a csapatnak sem, ahogy reméltük.
Orosz Márk a Ferencvárosban nevelkedett, onnan került Olaszországba az FC Crotone csapatához. A játékos két szezont töltött külföldön, ahol ez idő alatt négy csapatnál próbált meg bizonyítani, nem sok sikerrel: mindössze 14 bajnokin lépett pályára, mielőtt hazatért volna a Szeged csapatához – ahol aztán 22 meccsen lőtt 15 góljára felfigyelt korábbi csapata, a Ferencváros is, így most, 23 évesen ismét a zöld-fehéreknél szerepel. Orosz a csakfoci.hu-nak adott interjújában nem rejtette véka alá véleményét a fiatal labdarúgókat fogadó légkörről:
– Ez egy nagyon speciális közeg abból a szempontból, hogy tényleg nem szeretik játszatni a fiatalokat. Én teljesen megértettem Koman Vladimirt, amikor ült a kispadon, holott a pályán lett volna a helye, tudom, hogy ő is megszenvedte ezt kint. Én azt tapasztaltam, hogy akinek nagy neve van, az játszik, még akkor is, ha már nem teljesít annyit. Bár azért el kell ismernem azt is, volt, hogy én döntöttem rosszul… A Crotonéval a harmadosztályban megnyertük a bajnokságot, ám nem maradtam ott, ami egy kicsit furcsa történet. Jól éreztem magam, a futball is ment, és lélekben készültem a Serie B-re, ami azért egy elég nívós bajnokság. Bár marasztaltak, sajnos rossz döntést hoztam, és visszamentem máshová a harmadik ligába. Egy olasz menedzser mit szépítsem, telebeszélte a fejemet 19 évesen azzal, hogy minek nekem a Serie B, úgysem fogok játszani, és sajnos hallgattam rá. Ő felvette a sok pénzt, én pedig ott találtam magam egy olyan helyen, amely tele volt kiöregedett első- és másodosztályú játékosokkal, én meg ülhettem a lelátón.
Összeállításunkból is látható, nem bánnak kesztyűs kézzel az olaszok az újonnan igazolt játékosaikkal. Ha kell, kölcsönadják, ha kell, a tartalékokhoz száműzik. De van ellenpélda is, akikkel hasonlóan szép terjedelmű cikkben lehetne foglalkozni: Vass Ádám szép karriert futott be Olaszországban, Bajner Bálint egy év után a Dortmundban találta magát, és még sorolhatnánk a korábban sikereket arató magyar légiósokat. Attól pedig egyáltalán nem félünk, hogy Dzsudzsák Balázs ne találná meg a helyét a Serie A-ban. Minden bizonnyal csak rajta múlik, hogy átigazolása esetén meddig jut. Ezt a már korábban idézett Simon Ádám az NSO-nak Olaszországról mondott szavai is igazolhatják:
Ha nem teljesítesz, mehetsz. Ha produkálsz, följebb jutsz.
címlapfotó: parikiaki.com
