Minden felelősség alól felmentette a szurkolókat, és a rendőrség által elkövetett mulasztásokat nevezte meg a Hillsborough-katasztrófa elsődleges okaként egy brit esküdtszék, amelynek keddi döntése 27 évig tartó jogi és erkölcsi csatározás végére tett pontot.
Az angol labdarúgás történetének legsúlyosabb tömegkatasztrófájában, a Liverpool és a Nottingham Forest 1989. április 15-i FA Kupa-elődöntőjén 96 szurkoló halt meg, több mint hétszázan szenvedtek sérüléseket.
A tragédia után az áldozatok és az elhunytak hozzátartozói, illetve a hatóságok kölcsönösen egymást vádolták, a keddi döntés azonban kimondta, hogy a szurkolókat nem terheli felelősség, a 96 elhunyt pedig gondatlanságból elkövetett emberölés áldozata lett. A kilenctagú esküdtszék hét tagja vélekedett így.
A warringtoni bíróság bejelentését könnyek között fogadták az áldozatok hozzátartozói, akik fáradhatatlanul azon voltak, hogy tisztázzák a szurkolókat. A döntés ismertetése után a törvényszék épülete előtt elénekelték a Liverpool FC himnuszaként emlegetett You’ll Never Walk Alone indulót.
David Cameron kormányfő üdvözölte a döntést, és úgy fogalmazott, hosszú idő után végre igazságot szolgáltattak a 96 áldozatnak, akik a tragédiában lelték halálukat.A rendőrség a döntésre reagálva azonnal kifejezte őszinte bocsánatkérését.
Az 1989. április 15-i sheffieldi mérkőzésre érkező liverpooli szurkolókat fokozatosan engedték be a nekik elkülönített állóhelyes szektorokba, „teraszokra”, amelyek mindegyike 1600-1600 embert tudott biztonságosan befogadni. A stadion lelátóin az előző években hozott biztonsági előírásoknak megfelelően választották el az állóhelyes és ülőhelyes részeket, és vették körül a huliganizmus megfékezésére a játékteret vaskorlátokkal és acélgerendákkal megerősített, több méter magas acélhálóval, ami ezúttal halálos csapdának bizonyult. A 3-as és a 4-es szektor fél órával a mérkőzés kezdete előtt már tömve volt, ám az utcán tumultus alakult ki a bejárati forgókeresztek vaskorlátai előtt.
A rendőrség ekkor követte el a végzetes hibát: a bejutás meggyorsítása érdekében kinyitották a C jelzésű kijáratot – csakhogy ennek folyosója éppen a 3-as és 4-es szektorhoz vezetett. A korábbi mérkőzéseken ezt a folyosót lezárták, ha a szektorok megteltek, akkor azonban ezt elmulasztották, s az újonnan érkező mintegy kétezer ember a zsúfolt helyre próbált benyomakodni. A már bent lévők a korlátnak szorultak, aki tehette, a kerítésen keresztül próbált átmászni az üres szektorokba vagy a játéktérre. Akinek ez nem sikerült, az összezúzódott a vaskorláton és a drótkerítésen, halálra taposták vagy egyszerűen megfulladt.
Amikor a mérkőzés 15 órakor elkezdődött, és a Liverpool az első támadását vezette, a tribünön már emberek százai küzdöttek az életükért. Miután valaki kinyitotta a játéktérre vezető kaput, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, így a mérkőzést hat perc után a bíró lefújta. A két szektorban mindenfelé holttestek és cipők, sálak, ruhadarabok, táskák feküdtek. A rend biztosítására kirendelt 800 rendőr a lelátót körülölelő védőrácson belül helyezkedett el és képtelennek bizonyult a pánik megfékezésére.
A szörnyű jeleneteknek milliók voltak szemtanúi, mert a BBC televízió, amely szándékai szerint csak a sportösszefoglaló számára akart felvételt rögzíteni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi történik, azonnal egyenes adásra váltott.
A helyszínen 94-en vesztették életüket (79-en 30 évnél fiatalabbak). Egy 14 éves fiú négy nappal később a kórházban halt bele a sérüléseibe, a 96. áldozat, egy 22 éves drukker négy év kómát követően, 1993. március 4-én hunyt el. Összesen 766-an szenvedtek fizikai sérülést, az életben maradtak közül sokan az akkor elszenvedett lelki traumát máig nem tudták feldolgozni.
