zoltán

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a keddi nap híre, miszerint tovább folytatódik a válsághelyzet az NB II-es SVSE csapatánál: Sopron egy csodálatos város, amelynek a vezetése a labdarúgás mellé állt. A csapat korábban Magyar Kupát is nyert, de azóta már sok idő eltelt, időközben az NB III-at is megjárták. Nagy örömmel olvastam, hogy a klub felállt a padlóról, és többek között Deme Imre és Bognár Zsolt személyében volt NB I-es játékosokat szerződtetett. A Fradi elleni Ligakupa-meccsen lehetett látni, hogy jó a jelenlegi keret, nem véletlen, hogy jól kezdték a bajnokságot, de azóta csak a vereségek követik egymást. Manapság már kérdőíveket töltögetnek ki, és az okokat keresik. Óriási problémák vannak. Miután Németh Zoltánt kinevezték edzőnek, nem kellett sokat várni, és egy hét múlva már Supka Attila is megjelent, ez régóta jól ismert páros. A keret alkalmas a másodosztályra, de ez az eredménysor elfogadhatatlan. Észre kéne venni, hogy Supka vezetésével valami nem működik. Nem csak szakmai, hanem emberi oldalról sem. Nem tudom, mit csinálhatott el a két száműzött játékos, de nagy bűnt követhettek el, ha nem kerülhetnek vissza az első keretbe. Kérdés: mi lesz a következő lépés? Vagy ők kerülnek vissza és az edzőpáros elsétál – hiszen ilyen eredmények után általában el szokták küldeni a szakvezetést –, de az is lehet, hogy megnyugszanak a kedélyek és rendezik a sorokat. Bár ilyen eredmények után azért illene elgondolkodnia az edzőnek...

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a vasárnapi nap híre, miszerint lemondott Marc Leliévre, az Újpest FC belga (másod)edzője: Olvastam, hogy a belga edző távozni, Kozma István viszont maradni akar. Érdekes szituáció, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy Leliévre azért vette maga mellé magyar kollégáját, mert neki nincs pro licence, és idehaza még mindig megvan a lehetőség, hogy ezt ki lehessen játszani. Kozma idén nyáron került oda, azóta dolgoznak együtt. Nyilván mindent megbeszéltek, de a belga a főnök, Kozma pedig besegített, és nyilatkozott. Egy gondolat erejéig kitérnék arra is, hogy mi történik ennél a patinás klubnál. De hagyjuk is ezt a patinást dolgot, mert a Ferencváros is patinás, mégis megjárta a másodosztályt, és a Salgótarján is patinás, most mégis a negyedosztályban szerepel. Az Újpest három éve óta borzasztó szereplést produkál, vergődik, márpedig ez a magyar focira nézve is probléma. Az Újpest név mindig kötelez. Például arra, hogy legyen normális stadionja. Az van. Legyen megfelelő anyagi bázisa. Az is van. Legyen olyan játékoskerete, amely az első három helyért harcol. Na, az nincs. Az Újpest név nagyjából két éve nem kötelez, mert azóta van itt a belga tulajdonos. Ahogy láthattuk, házuk már van, csapatuk azonban nincs. Olyan nevű és képességű futballisták jöttek, akik alkalmatlanok, hogy a dobogóra vigyék a csapatot. Az is igaz, hogy még nem szoktak össze megfelelően, mert vannak köztük jó képességűek is, de alapvetően három éve nem sikerült egy olyan légióst szerződtetni, mint a Fradinál mondjuk Jenner. Olyan igazán jó játékosra gondolok, aki viszi a csapatot, mint például Kabát, Balajcza vagy Vasziljevics. Régebben néhány vezetőedző úgy írta alá a szerződését, hogy ha távozik, akkor a stábja is távozik. Csak így tudták elérni, hogy a kollégák maximális lojalitással dolgozzanak mellette. És ezzel az alapelvvel nincs is semmi baj: ha távozik a főnök, menjen az is, aki mellette dolgozott, mert ő is hibás a rossz szereplésben. Nem ismerem az újpesti hátteret, nem tudom, hogy vették oda Kozma Istvánt, de valószínűleg úgy, hogy „gyere, kellesz a licenc miatt. Sok mindent megbeszélünk, de én vagyok a főnök.” A történet arról szól, hogy amennyiben a belga edző lemond, vagy leváltják, akkor Kozmának is mennie kellene.

A 65 percig emberhátrányban játszó Debrecen 3-0-ra győzött Kecskeméten az élvonal 11. fordulójában.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a csütörtöki nap híre, miszerint Nyilasi Tibor, Hajdu Attila és Szalai László is véleményezte Szalai Ádám hétfői beszédét: Szalai Ádám mondandójában én sem értek egyet azzal, hogy a hazai utánpótlásképzés miatt tart ott a válogatott, ahol jelenleg tart. Az biztos, hogy a magyar edzőképzésnek kapnia kellett korábban egy vizsgálatot, illetve egy akkreditációt. Ha valaki nem tudja, mi az a labda, mi az a bója, és nem tud egy edzést normálisan levezényelni, akkor nem kaphatott licencet. Aki nagyon jól tud malterozni, az nem ment el edzőképzésre, és nem is kapott edzői papírt. Volt időszak, hogy azok a testnevelő-tanárok, akiknek nem volt kedvük elmenni OKJ-s tanfolyamra, edzői papírt kaptak, de akiknek fordítva van betekerve a lábuk, nem volt képességük és affinitásuk, azok nem. Akik komolyabb licencet kaptak, komolyabb helyen dolgoznak, azokkal nem fordulhat elő, hogy fingjuk sincs a szakmáról. Nyilasi Tibor is azt mondja, vannak részigazságok Szalai véleményében. Tudom, hogy ez már lerágott csont, és ígérem, részemről is ez az utolsó alkalom, hogy ezzel a témával foglalkozom, mert már túl van misztifikálva. Az is nagy igazság, amit Nyilasi kérdezett: a rossz utánpótlásképzés a hibás azért, mert válogatott játékosaink nem futottak Bukarestben? Biztos vagyok benne, hogy Szalainál is sok minden kimaradt a képzésből, de most már profi labdarúgó ő is, és a többiek is. Nem érdekel, hogy az orosz másodosztályban, vagy a Bundesligában, mert mindannyian tökéletes felkészültségi állapotban jöttek haza. A magyar mentalitás, a felkészülés, a felkészítés az oka, hogy a komoly csatákat szinte mindig elveszítjük, nem csak labdarúgásban. Ami az utánpótlásképzést illeti: 7 és 14 éves kor között a tökéletes technikai tudás, utána pedig a profivá válás elsajátításáról szól a történet. Ne kezdjük el visszavezetni a válogatott kudarcát arra, hogy rosszak a magyar edzők. Románia ellen a második percben talán nem kellett volna szétesni, ugyanúgy rajta kellett volna lenni a mérkőzésen fizikálisan, mentálisan és taktikailag... Persze, ez is lehet szakmai probléma. Ha a kapitány megfelelően fanatizálja a csapatát, lehet, hogy nem ilyen végeredményt láttunk volna. Ráadásul Szalai Ádám is azt mondta korábban, hogy megcsináljuk, a végén pedig közölte, hogy nem is lehetett esélyünk. Az utánpótlásképzésre visszatérve: a legfontosabb kérdés az, hogy milyen gyerekekből válogathatnak az edzők? Milyen és mekkora a bázis, amiből válogathatnak? Milyen bérezéssel dolgoznak az utánpótlásedzők? Tragédia! A TAO előtti időkben nem volt meg a minimálbér. Pedig őket is csak profi módon, főállásban lehet dolgoztatni. Az nem működik, hogy a buszsofőr leszáll a buszról, és délután megtartja az edzést. A gyerekekkel foglalkozó szakembernek legyen érzéke a pszichés és szakmai felkészítéshez, tehát legyen affinitása a szakmához. A képzés anyaga nem rossz. Tudom, mert ismerem. De az anyagot le kell vezényelni, át kell adni. Az a baj, hogy egyre fogynak a gyerekek. Régen annyi tehetséges labdarúgó volt, és annyi rossz edző, hogy az förtelem. És mégis eredményeket értünk el. Azóta viszont eltűntek a grundok, bár mostanság szerencsére jönnek vissza a pályák. A fiatalok rászoktak a számítógépre. Fel kell ébreszteni őket, toborzókat tartani, további pályákat építeni. Vissza kell csalni a gyerekeket a sportágba, ezt hívják tömegesítésnek. Nem a magyar edzőképzés és utánpótlásképzés miatt kaptunk ki, ilyen téren semmivel nem vagyunk rosszabbak az osztrákoknál, a szlovákoknál. A nyugati országokkal szemben az a legfőbb lemaradásunk, hogy arrafelé milliárdnyi euróból és milliónyi gyerekből gazdálkodhatnak.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a szerdai nap híre, miszerint Csányi Sándor, az MLSZ elnöke sajtótájékoztatót tartott, amelyen számos fontos bejelentés mellett sok embernek alaposan odamondott: Csányi Sándor szerdán sajtótájékoztatót tartott, ahol értékelte a kialakult helyzetet. Kijelentette, hogy élvezi Orbán Viktor bizalmát, és elmondta, mi a véleménye politikusokról. A legnagyobb baj, hogy a labdarúgásunk kapcsán megint a politikáról beszélünk. Ez is azt mutatja, ami az elmúlt három évben jellemző volt. Sokkal jobban tetszik például Bogdán üzenete a Facebookon, amelyben köszönetet mond a kapitánynak. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: sikerült a harmadik helyre vezetni a csapatot a selejtezőben, ami az utóbbi tizenöt év legjobb eredménye. Ebbe is bele lehetne kapaszkodni, már azt hiszem, nem ez a lényeg, inkább arról kell beszélni, mitől lesz jobb? Csányi ebből is hozott példákat. Nem tudja elképzelni, Magyarországon ki az az edző, aki el tudná látni a szövetségi kapitányi feladatokat. Arról is beszélt, hogy 2010-ben, amikor átvették a szövetség irányítását, az edzőképzés a romjaiban hevert, nagyon sok ember kapott licencet. Mostanság is hallani mindenféle licencekről, és meg azok összevonásáról a válogatott játékosok számára, úgyhogy napjainkban is pörögnek szépen... Már száz fölötti pro licences edző van a tizenhat csapatra, ezen kívül pedig ha nincs kétezer ember A-, B- és C-licenccel, akkor egy sem. Ha arról beszél, hogy nem tud most magyar edzőt elképzelni a válogatott élén, akkor mi történt az elmúlt három évben az edzőképzésben? Nem tudom, miért lehetünk ennyire elégedettek a mostani edzőképzéssel, amiről azt mondták, hogy feltörekvő. Csányi az utánpótlást, és Mészöly Gézát említette, aki biztosan jól dolgozik, és van fantázia abban a korosztályban, de ők még messze vannak a profi szinttől. Tetszett Nyilasi Tibor megnyilvánulása, amelyben kifejtette, hogy a tizenkilenc éves játékosoknak már nem tehetségnek kell lenniük, hanem játszaniuk kell az NB I-ben. Erről van szó! Egy tizenkilenc éves játékost nem tehetségként kell kezelni, mert vagy kész játékos, és szerepelhet az élvonalban, vagy pedig alkalmatlan, és valószínűleg le fog morzsolódni a másodosztályból. Az sem rossz gondolat, hogy kemény kezű külföldi edző kell, de a szövetségi kapitányoknak általában kevés idejük van a csapattal, tehát nem keménykedni kell, hanem érteni kell a szakmához, ez a legfontosabb. A másik pedig az, hogy ki kell választani a legjobb keretet, és a legnagyobb probléma az, hogy a keret Lothar Matthäus óta néhány nevet leszámítva majdnem egyforma. Minden kapitány csak ugyanabból a húsz-huszonöt futballistából válogathatott. Csányi úr ne emlegesse ezt a keménykezűt! Joachim Löw keménykezű? Nem. Csak ért a szakmához. Josep Guardiola sem keménykezű, de ismeri a világ labdarúgását. Ezeknek az embereknek nagyon nagy a merítési lehetőségük, ahogyan Louis van Gaal is sokkal több játékosból válogathat. A magyar kapitány abból a tizenhat NB I-es csapatból válogathat, amely ebben a tragikomikus bajnokságban szerepel. Nem tudom, ez változhat-e, mert beletehetnek még százmilliárd forint TAO-s pénzt, de nem biztos, hogy attól jobb lesz. Nagyon fontos lenne az új kapitány mellé hozni egy utánpótlás szakmai igazgatót, aki hosszú távon megoldja a magyar válogatott problémáit, hogy ne a magyar edzőképzés okos emberei mondják meg, mi a jó utánpótlás-vezetés. A legfontosabb kérdés a merítési lehetőség, hiszen ha Guus Hiddink ideszerződik, akkor megnézi a magyar NB I-es mérkőzéseket, és mit fog tudni csinálni? Hirtelen előtűnik a Bundesligából még hat magyar kezdőjátékos? Nem... Egy biztos: nem kemény szakember kell ide, hanem hozzáértő, aki a klubcsapataikban fizikálisan felkészített játékosokból ütőképes válogatottat formál, és szerkezetileg megtalálja a legjobb formát, ami a magyar futballra alkalmas, tehát nem öli ki a magyaros virtust, a játékot.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a hétfői nap híre, miszerint Szalai Ádám, a magyar válogatott csatára kifakadt labdarúgásunk jelenlegi állapotai miatt: Semmi bajom nincs Szalai Ádámmal, és azzal sem, hogy ő most úgy érezte, megmondja a frankót. Sok igazság volt a mondandójában. Emlékszem, amikor annak idején eltanácsolták Újpestről, mert nem tartották tehetségesnek. Minden elismerés megilleti, hiszen a saját erejéből kijutott Mainzba, idén nyáron pedig a Schalke csatára lett. Értem mire gondolt a beszédében. Vannak a magyar keretben olyan játékosok, akik itthon szerepelnek, és hetente ezer néző előtt kénytelenek pályára lépni, a légiósok egy része viszont rendszeresen ötvenezer ember előtt futballozik, de ilyen különbségek mindig lesznek. Kérdés: ki hülyítette a népet? A játékosok ugyanúgy elmondták a sajtótájékoztatókon, hogy most sikerülhet a kijutás, sőt az MLSZ-elnök is ezt monda, majd visszavonta... Mi is gyakran leírjuk, hogy elég a népbutításból és a hangzatos nyilatkozatokból, mert húsz éve nincs oka és indoka. Most sem fogunk kijutni, és még tíz-tizenkét évig szintén nem. Nézzük meg a mostani gyerekeket, a hat-tízéveseket. Áramlik a pénz az utánpótlás-programokba, de a szakmát is hozzá kellene tenni, mert jelenleg nem jönnek ki olyan játékosok olyan létszámban, ahogy elvárható lenne. Újabb kérdés: ki meri vállalni a komoly tisztogatást? Mert nem biztos, hogy csak a kapitánynak kellett volna levonnia a konzekvenciát. Szalai Ádám megmondta a magáét a klubtulajdonosokról is, de nem tudja, miből gazdálkodik egy tulajdonos odakint, és miből gazdálkodik idehaza? Van különbség... Van a mondandójában, ami tetszik, és van olyan, amire mindenki felkaphatta a fejét. Szerinte nincsenek játékosaink és klubcsapataink, de mostanság neki sem voltak jó meccsei. Romániában is bizonyíthatott volna... Október 16-án, éppen holnap lesz az egyéves évfordulója, hogy legutóbb gólt lőtt a válogatottban, tehát jó lett volna, ha megemlíti saját magát is. Nagyon jó dolog, hogy rendszeresen játszik, hajt és küzd a Schalke csapatában, de ott húsz kiváló társ veszi körül. És a válogatottban nem azért volt rossz mostanság, mert a társai nem oda passzolták a labdát, ahova kell, vagy nem úgy mozogtak, ahogy kell. A súrlódások érezhetően voltak, de ő is sértődött volt, amikor nem játszott. Reméljük, vége a népbutításnak, és reméljük, nem csak a kapitány vonja le a tanulságokat a történtekből. Csank János szerint nem az a legnagyobb probléma manapság idehaza, hogy nyolc-egyre kikaptunk. El kell kezdeni építkezni, de előtt egy tisztogatásnak kell következnie, és szakmaiság kell kerülnie az utánpótlás-képzésbe. Hol vannak a gyerekek, a tömegesítés? Nincs kiválasztás, nem megfelelő emberek dolgoznak ott, ahol a legfontosabb lenne. Sok jó dolog volt Szalai megszólalásában, és sok olyan is, ami indulatból jött. Az igazság szerintem az, hogy a jelenlegi állapot kialakulásában ugyanúgy benne vannak a játékosok, az edzők és a klubvezetők is.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a szombati nap híre, miszerint a magyar válogatott 8-1-re kikapott a Hollandia elleni, idegenbeli világbajnoki selejtezőn: Három évvel ezelőtt, 2010 nyara-ősze környékén Valaki a virágföldet is kicserélte az MLSZ-ben, és elkezdődött valami új. Ilyen van... Minden és mindenki más lett, az elnöktől kezdve a szóvivőn át a portásig. Ugyanabban az évben egy okos MLSZ-alkalmazott lekötött két edzőmérkőzést a válogatott számára, akkorra, amikor már régen befejeződtek a bajnokságok, ezért a csapat beleesett egy német és egy holland meccsbe. Az azóta eltelt három év alatt sokat hallottam, hogy előreléptünk. Mindig azt halljuk, mi van a világranglistán. De aki a szakmát követi, és ért hozzá, feltesz bizonyos kérdéseket: tényleg lépett-e előre a válogatott? Az új arcok beváltak-e? Akkor a negyedik helyen végeztünk a dán, portugál, svéd trió mögött. Most a holland, román, török hármas mögött lehetünk negyedikek. A helyünkre kerültünk. Nem tudom, ki gondolta, hogy reális esélyünk lehet kijutni akárhova, csak azért, mert elértünk egy-egy jobb eredményt. Ami történt, azon nem kellett meglepődni. A szövetségi kapitány azt mondta, hogy fegyelem van, és csapatjátékkal lehet megszorítani a hollandokat. Ehhez képest a csapat minden szinten csődöt mondott. Nem is értem, miért kell négy-négy-kettes felállási formában játszani egy olyan csapat ellen, amelynek a játékosai már nyolcéves koruk óta tudják a négy-kettő-három-egyet, ami támadásban négy-kettő-négy. Egy ilyen ellenféllel szemben egy szűrővel játszani... Nem is értem, hogy gondolta Egervári. Védekezésben a mieink négy-öt-egybe próbáltak rendeződni, úgy, hogy Böde Dániel visszazárt, ezzel elforgácsolta az erejét. Nagyon defenzív volt a futballunk, Hollandia minden szinten leamortizált minket, fizikálisan és játékban is. És már megint riadt arcokat láttam... Temetkezés azonban szó sincs. Nem változott semmi, „csak” az elmúlt három évben negyedére csökkent a magyar bajnoki meccsek látogatottsága. Épülnek az új stadionok, bár ötszáz néző van a mérkőzéseken. Pénz áramlik a labdarúgásunkba, de szakmaiságból van a legkevesebb. Higgadtan kell tovább építkezni, mert a pénz nem minden...

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a pénteki nap híre, miszerint este Amszterdamban játszik kulcsfontosságú világbajnoki selejtezőt a magyar válogatott: Ma biztosan mindenki a holland–magyar meccsre koncentrál, de hagy mondjam el: nagyon jó hír, és nagy boldogság, hogy Akeem Adams magához tért. Az ő felépülése a legfontosabb. Ami a péntek esti világbajnoki selejtezőt illeti: olyan meccs előtt állunk, amelyen minden eldőlhet. A tét az, hogy megszerezzük-e a második helyet, és pótselejtezőt játszhatunk-e. Egy holland–magyar meccsen a döntetlen kiváló eredmény lenne, de most semmit nem érne, mert ha a csoport többi eredménye úgy alakul, elveszítjük az utolsó esélyt is. A játékosok részéről szerencsére most nincsenek hangzatos nyilatkozatok, mint a romániai mérkőzés előtt. Ami egyszer sikerült Amszterdamban, miért ne sikerülhetne most is? A két csapat legutóbbi hollandiai meccsén három-háromig a csapatunk úgy futballozott, hogy látszott rajta a magyar virtus. Úgy kell idegenben kell játszani! Kimondottan jó erőt képviseltünk támadójátékban és védekezésben is. A végén némileg szétesett a társaság, de arra a találkozóra lehet építkezni. A magyarok mertek futballozni, nem láttam riadt arcokat, ez az alapja a mai összecsapásnak is. Egervári Sándornak biztosan megvan az elképzelése a mérkőzéssel, a taktikával kapcsolatban. Ricardo Moniz azt nyilatkozta, hogy mivel a holland védelem némileg tapasztalatlan, támadnunk kell. Könnyű mondani, és egy bajnoki meccsen könnyű csinálni, hiszen ha elveszted, egy hét múlva jön a következő, de ezúttal nem szabad kamikazetaktikát alkalmazni. Masszív védekezés és gyors kontrajáték szükséges. Abban kell bízni hogy a hazaiak ötvenezer néző előtt vállalják a támadófutballt, bizonyítani akarnak Louis van Gaalnak és a közönségnek. Ha tényleg így lesz, és nem szorulunk a kapunk elé, ha képesek leszünk kontroll alatt tartani a hollandok támadófutballját, és labdaszerzés esetén gyorsan átlépni támadásba, akkor sikerrel járhatunk. Ehhez persze szervezett csapatjáték és kiváló fizikális állapot szükséges. Megjegyezném: ezt játszottuk legutóbb is. Nemzetszinten nem szabad túlértékelni ezt az estét. Ha nem is az év mérkőzése, de egy rendkívül fontos találkozó következik, amelyen karakán játékkal pariban lehetünk ellenfelünkkel.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a hétfői nap híre, miszerint 34 éves klubrekordot állított be a remekül szereplő Diósgyőr: Megkövetem Tomiszlav Szivicset, illetve a diósgyőri futballt! Néhány héttel ezelőtt arról beszéltünk, hogy gyengén szerepel a DVTK, hiszen három döntetlennel és egy csúfos vereséggel kezdte a bajnokságot. Kaotikus állapotok voltak, Rudolf Gergelynek és Seydinek mennie kellett, azóta pedig hét veretlen mérkőzést produkáltak, hatszor nyertek zsinórban, ami a megyei első osztályban is megsüvegelendő teljesítmény. A siker titkairól sok összetevőt írt a keddi cikk. Abban a csodálatos közegben, a labdarúgást mindig is igénylő focibázison rendezték a sorokat, elsősorban az igazolásokkal. Szerintem nem arról van szó, hogy kidobtak két játékost, és minden rendben lett, inkább arról, hogy jó játékosok érkeztek. Az újpesti balga belgák kitalálták, hogy Barczi Dávid nem kell nekik, pedig istenáldotta tehetségről van szó. Fizikumban nem egy John Terry, de nem is azt a posztot játssza. Diósgyőrben nagyon megtalálta magát, és olyan váratlan húzásokra képes támadásban, hogy élmény nézni. Megtalálták a csúcséket is Futács Márkó személyében. Ezt a pozíciót nem lett volna szabad Rudolf Gergellyel betölteni. Nikházi Márk korábban nem játszott ennyire jól és kimagaslóan az MTK-ban, de nem is szerepelt ennyiszer kezdőként. A kapuba visszarakták Ivan Radost, aki korábban már bizonyította, hogy nem rossz kapus, és mostanság a védelmük is sokkal jobban összeállt. Négy forduló után eléggé ütöttem, kritizáltam a diósgyőriek szereplését, de a mostani menetelésük minden országban dicséretes lenne. A sikernek szerintem nagy titkai nincsenek, csak azok, amiket olvastam: anyagilag rendben van a klub, és a jelenlegi középszériában is öt-hatezer ember jár ki a stadionba, tehát a hangulat is adott. Lehiggadtak, rendezték a sorokat, fizikálisan is rendben vannak. Le a kalappal előttük, hiszen élcsapattá nőtte ki magát a DVTK, és minden esélye megvan a dobogóra.

A házigazda Győri ETO 4-1-re győzött a Lombard Pápa ellen az élvonal tízedik fordulójában.