ALEXANDER JOE / AFP
Nemzetközi foci sport

„Térden állva könyörgünk” – a futball ereje a fegyvereket is elhallgattatta

Sokat kellett várniuk az elefántcsontparti szurkolóknak, hogy a kedvencek végre eljussanak a legnagyobb futballeseményre, a világbajnokságra. Mire a válogatott 2006-ban kiharcolta a részvételt, addigra kilenc afrikai ország is megelőzte. Ugyanakkor a kétezres évek közepére olyan játékosok nőttek fel, akik megérdemelték a vb-szereplést. Közülük is kiemelkedett Didier Drogba, aki a futball leírhatatlan erejét használta ki arra, hogy megpróbálja megállítani a hazájában dúló polgárháborút. Vb-történelem, 18. rész.

Az elefántcsontparti válogatott három bronzérem után 1992-ben jutott fel először a csúcsra, amikor megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját. De hiába, ez a világbajnoki kvalifikációhoz nem volt elég, selejtező csoportjában ugyanis az egymás elleni eredményeknek köszönhetően Nigéria megelőzte.

Szűk tíz évvel később éppen fordítva történt minden, amíg a csapat szégyenszemre elbukott a 2004-es Afrika-kupa selejtezőjén, addig a világbajnokságra kijutott.

Igaz, elég nagy szerencsével.

A selejtező 3. csoportjának utolsó előtti fordulójában ugyanis hazai pályán 3-2-re kikapott Kameruntól (Didier Drogba duplázott, a vendégeknél Pierre Webo triplázott), így az utolsó kört a rivális egy pont előnnyel várta.

Yaoundéban azonban megtörtént a nemzeti tragédia: ugyan Kamerun a 79. percig vezetett Egyiptom ellen, a kapura egyébként egész meccsen veszélytelen vendégek Mohamed Shawkyt révén kiegyenlítettek. A 94. percben azonban Kamerun büntetőhöz jutott, Pierre Wome pedig a kapufát találta el. Maradt az 1-1, és miután a Szudán–Elefántcsontpart csata csak ezután kezdődött, Drogbáék tudták, egy győzelem vb-részvételt érhet.

A Kamerun-Egyiptom meccs összefoglalója, 3:03-tól a kapufára lőtt tizenegyes:

A vendégek nem is hibáztak, Kanga Akalé a 23. percben vezetést szerzett, a második félidőben Aruna Dindane duplázott, a 3-1-es győzelem pedig őrületes eufóriát okozott.

Az egész ország, minden ember boldog volt. Azon a napon mindannyian elfelejtettük, hogy az ország még mindig megosztott

idézte a BBC az egyik szurkolót, az akkor 20 éves Hassane Omart.

Ekkor lépett színre Didier Drogba.

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

1958: Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

1962: „A horrorjelenetek miatt dugják ágyba a gyerekeket!” – törtek a csontok a legundorítóbb vébén

1966: „Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?

1970: Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről

1974: A nagy vb-titok: Brazília ellen az életükért küzdöttek a zairei játékosok

1978: „Pisztolyt szegeztek a fejemhez” – emberrablók miatt vonult vissza a holland futball-legenda

1982: A nap, amikor a futball meghalt – így vérzett el a világ legszebben játszó brazil csapata

1986: „Jesper, Jesper, megölsz bennünket!” – kocsmacsapatból nőtt ki az első dán szuperválogatott

1990: Borotvapengével követték el minden idők legnagyobb futballcsalását

1994: Még a senkik is futballistennek érezhették magukat – ismeretlenek segítették a brazilokat világbajnoki címhez

1998: „Úgy éreztük, bármikor meghalhat a pályán” – Ronaldo az életét kockáztatta Zidane legnagyobb mérkőzésén

2002: „Ha megütöm, akkor kiállít a reptéren?” – heroinfutár lett az olaszokat kiejtő botránybíróból

Dráma az öltözőben

Elefántcsontpart évtizedeken át gazdag országnak számított, Félix Houphouët-Boigny politikailag mérsékelt vezetése alatt az ország gazdaságilag felvirágzott. Miközben Nyugat-Afrikát szegénység sújtotta, addig Elefántcsontpart nagyon jó és erős kapcsolatot ápolt a Nyugattal, elsősorban Franciaországgal, miközben jelentősen fejlesztette kávé- és kakaóiparát.

A problémák Afrika történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetőjének 1993-as halálát követően jelentkeztek. 1994 és 2002 között számos államcsíny történt, a helyi frank leértékelődött, az ország gazdasági recesszióba süllyedt. 2002-ben polgárháború kezdődött és ugyan a harcok nagy része 2004 végén befejeződött, az ország két részre szakadt: északon a lázadók, délen a kormány gyakorolta a hatalmat.

Egyetlen biztos pont volt, a futballválogatott menetelése: a mérkőzések idejére mindig elcsendesedett a konfliktus. 2005. október 8-án este a legdrámaibb esemény mégsem az Al-Merrikh Stadion gyepén, hanem annak szűk öltözőjében történt.

A válogatott legnagyobb sztárja, az akkor már a Chelsea-ben szereplő Drogba úgy döntött, kihasználja a pillanatot. A szudáni sikert követően meghívta a tévéstábot az öltözőbe, mikrofont ragadott és határozott üzenettel fordult népéhez.

„Elefántcsontparti emberek északon és délen, keleten és nyugaton! Ma bebizonyítottuk, hogy mindannyian tudunk együtt cselekedni és egy célért élni, hogy kijussunk a világbajnokságra. Azt ígértük, hogy ez az ünnepünk egyesíti majd az embereket. Így most térden állva könyörgünk…” – mondta, mire az egész csapat letérdelt.

Egy ilyen gazdag afrikai országnak nem szabad háborúznia. Kérem, tegyétek le a fegyvert, és tartsatok választásokat! Ünnepelni szeretnénk, ezért abba kell hagyni a lövöldözést.

Bár sokak számára hétköznapi üzenetnek tűnhetett egy olyan sportolótól, aki egyszerűen csak békére vágyott, Drogba és társai ennél sokkal többet jelentettek az embereknek. A nemzet bálványai nem hétköznapi üzenetet küldtek: néhány héten belül valóban kihirdették az ideiglenes fegyverszünetet, és megkezdték a tárgyalásokat.

Több, mint futball

Ha filmet forgattak volna, itt ért volna véget a történet. Azonban ezúttal még várt egy vébé a válogatottra, amelyen ugyan Argentínától és Hollandiától is kikapott 2-1-re, de Szerbia-Montenegró ellen 3-2-re győzött, és diadalmasan távozott a tornáról.

Drogba megkapta az Év játékosa díjat Afrikában, ezzel országjárásra indult, és bejárta hazája lázadók által birtokolt területét is. Sőt, váratlan bejelentésre ragadtatta magát, amikor közölte, a Madagaszkár elleni Afrika-kupa selejtező hazai mérkőzését 2007. június 3-án nem Abidjanban játsszák a tervek szerint, hanem Bouake-ban, a lázadás szimbolikus központjában.

Ez alig két évvel korábban elképzelhetetlen lett volna.

„Ha felidézzük, hogy Drogba délről, Gbagbo környékéről származik, akkor elképzelhető, hogy tényleg olyan volt, mint egy isten” – mondja a riporter Austin Merril, aki ott volt a mérkőzésen. Az északi városban óriási volt a várakozás, az emberek az autók tetején ültek, a stadionon belül a kormányhoz hű emberek és a lázadó csoportok is énekeltek. Ez több volt, mint futball.

A pályán minden a forgatókönyv szerint zajlott, a 18. percben Salomon Kalou kezdte meg a gólgyártást, Arouna Koné duplázott, Yaya Touré is betalált, az utolsó gól pedig a 87. percben Drogbáé volt.

A játékosok és a szurkolók együtt ünnepeltek, úgy tűnt, a bouake-i mérkőzés ismét egyesítette az országot.

Elefántcsontpart aranygenerációja azonban nem tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. 2006-ban és 2012-ben is büntetőkkel veszítette el az Afrika-kupa döntőjét, és ugyan kijutott a 2010-es, majd a 2014-es vébére is, de mindkétszer egy-egy győzelemmel búcsúzott a csoportküzdelmektől.

2015-ben aztán váratlanul Afrika-bajnok lett, így a kapus Boubacar Barry mellett Kolo Touré és Yaya Touré is felérhetett a csúcsra.

Amit tudni kell a vébéről

  • Vesztegetés és korrupciós vádak szőtték át a vb rendezéséi jogának odaítélését, hogy ki, mikor és hogyan korrumpálódott, azt követni is nehéz volt. Az biztos, hogy Brazília három nappal a szavazás előtt visszalépett, így Németország, Dél-Afrika, Anglia és Marokkó maradt versenyben. Az első fordulóban a németek 10, a dél-afrikaiak 6, az angolok 5, a marokkóiak 3 szavazatot kaptak, a következő körben két angol voks mellett a németek és a dél-afrikaiak 11-11-et gyűjtöttek. Jött a mindent eldöntő 3. forduló, amelyet Németország 12-12-re megnyert – úgy, hogy Óceánia delegáltja, Charlie Dempsey az elviselhetetlen nyomásra hivatkozva tartózkodott.
  • Ezúttal nyolcan debütáltak Angola, Ghána, Elefántcsontpart, Togo, Trinidad és Tobago, Csehország, Ukrajna, valamint Szerbia és Montenegró. Utóbbi csapat annak ellenére közösen vett részt, hogy 2006 májusának végén, közvetlenül a torna előtt Montenegró népszavazáson megszavazta a függetlenné válást. Az idő rövidsége miatt azonban a közös indulás volt célra vezető.
  • A tornán rekordot döntöttek a büntetések: összesen 345 sárga és 28 piros lapot osztottak ki a játékvezetők. Graham Poll annyira belelkesedett, hogy tévedésből három sárgát adott a horvát Josip Simunicnak az ausztrálok ellen. A csúcsot azonban nem ő, hanem az orosz Valentyin Ivanov érte el, aki a Portugália–Hollandia nyolcaddöntőn 16 sárgát és 4 pirosat mutatott fel.
  • A magyar válogatottnak esélye sem volt a vb-szereplésre, pedig az MLSZ semmit sem bízott a véletlenre, és szerződtette szövetségi kapitánynak Lothar Mätthaust. De vele is csak 14 pont gyűlt össze 10 forduló alatt, csupán Izlandot és Máltát tudtuk megelőzni, míg Horvátország, Svédország és Bulgária ellen két pont és egy gól jött össze.
  • A torna leglúzerebb csapata Svájc lett, amely kapott gól nélkül esett ki. A csoportkörben a franciákkal 0-0-t játszott, Togót és Dél-Koreát egyaránt 2-0-ra verte, majd a nyolcaddöntőben Ukrajna ellen 120 perc után 0-0-ra állt. Büntetőkkel azonban úgy esett ki, hogy mindhárom rúgója, Marco Streller, Tranquillo Barnetta és Ricardo Cabanas hibázott.
  • Olaszország zaklatott állapotban készült a vébére, májusban ugyanis kitört a vesztegetési botrány (Calciopoli), amelyben a Juventus, a Milan, a Fiorentina, a Lazio és a Reggina volt érintett. A játékosok jószerével abban sem lehettek biztosak, hogy a vébé után visszatérve a klubjaikhoz mi vár rájuk. Marcello Lippi azonban nagyon összerázta a csapatot, amely veretlenül, az elődöntőben hosszabbítás után 2-0-ra verve a németeket jutott fináléba, ahol tizenegyesekkel győzött Franciaország ellen.
  • A döntőből mégsem gól, csel vagy ziccer maradt meg az emberek emlékezetében, hanem az, hogy Zinedine Zidane a 110. percben mellkason fejelte Marco Materazzit és piros lapot kapott.

XVIII. világbajnokság, 2006, Németország

A csoport
Lengyelország – Ecuador 0–2
Németország – Costa Rica 4–2
Németország – Lengyelország 1-0
Ecuador – Costa Rica 3-0
Ecuador – Németország 0-3
Costa Rica – Lengyelország 1-2

 

B csoport
Anglia – Paraguay 1-0
Trinidad és Tobago – Svédország 0-0
Anglia – Trinidad és Tobago 2-0
Svédország – Paraguay 1-0
Svédország – Anglia 2-2
Paraguay – Trinidad és Tobago 2-0

 

C csoport
Argentína – Elefántcsontpart 2-1
Szerbia és Montenegró – Hollandia 0-1
Argentína – Szerbia és Montenegró 6-0
Hollandia – Elefántcsontpart 2-1
Hollandia – Argentína 0-0
Elefántcsontpart – Szerbia és Montenegró 3-2

 

D csoport
Mexikó – Irán 3-1
Angola – Portugália 0-1
Mexikó – Angola 0-0
Portugália – Irán 2-0
Portugália – Mexikó 2-1
Irán – Angola 1-1

 

E csoport
Olaszország – Ghána 2-0
Egyesült Államok – Csehország 0-3
Olaszország – Egyesült Államok 1-1
Csehország – Ghána 0-2
Ghána – Egyesült Államok 2-1
Csehország – Olaszország 0-2

 

F csoport
Ausztrália – Japán 3-1
Brazília – Horvátország 1-0
Brazília – Ausztrália 2-0
Japán – Horvátország 0-0
Japán – Brazília 1-4
Horvátország – Ausztrália 2-2

 

G csoport
Franciaország – Svájc 0-0
Dél-Korea – Togo 2-1
Franciaország – Dél-Korea 1-1
Togo – Svájc 0-2
Togo – Franciaország 0-2
Svájc – Dél-Korea 2-0

 

H csoport
Tunézia – Szaúd-Arábia 2-2
Spanyolország – Ukrajna 4-0
Spanyolország – Tunézia 3-1
Szaúd-Arábia – Ukrajna 0-4
Szaúd-Arábia – Spanyolország 0-1
Ukrajna – Tunézia 1-0

 

Nyolcaddöntő
Németország – Svédország 2-0
Argentína – Mexikó 2-1 – hosszabbítás után
Anglia – Ecuador 1-0
Portugália – Hollandia 1-0
Olaszország – Ausztrália 1-0
Svájc – Ukrajna 0-0 – hosszabbítás után, 11-esekkel: 0-3
Brazília – Ghána 3-0
Spanyolország – Franciaország 1-3

 

Negyeddöntő
Olaszország – Ukrajna 3-0
Németország – Argentína 1-1 – hosszabbítás után, 11-esekkel: 4-2
Anglia – Portugália 0-0 – hosszabbítás után, 11-esekkel: 1-3
Brazília – Franciaország 0-1

 

Elődöntő
Németország – Olaszország 0-2 – hosszabbítás után
Portugália – Franciaország 0-1

 

a 3. helyért
Németország – Portugália 3-1

 

Döntő
Olaszország – Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1) – 11-esekkel: 5-3
Berlin, 72 ezer néző
v.: Horacio Elizondo (argentin)
Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camoranesi (Del Piero, 86.), Perrotta (Iaquinta, 61.), Pirlo, Gattuso, Totti (De Rossi, 61.) – Toni.
Franciaország: Barthez – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Ribéry (Trezeguet, 100.), Vieira (Diarra, 56.), Makelele, Zidane, Malouda – Henry (Wiltord, 107.).
gól: Materazzi (19.), illetve Zidane (7., 11-esből)
sárga lap: Zambrotta (5.), Sagnol (12.), Diarra (66.), Malouda (111.)
piros lap: Zidane (110.)

 

Gólkirály: Miroslav Klose (Németország) 5 góllal

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!