Magyar foci

„Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

RDB/ullstein bild via Getty Images
RDB/ullstein bild via Getty Images
Amikor nosztalgiázni támad kedvünk, visszanyúlunk a múltba és felemlegetjük a hajdani Aranycsapat legendáját. A Sebes Gusztáv vezette, Puskás Ferenccel, Kocsis Sándorral és Hidegkuti Nándorral felálló válogatott olyan magasságokban járt, ahonnan egyértelműnek látszott az 1954-es világbajnoki cím megszerzése. Hogy végül miért nem sikerült a győzelem, sokan, sokféleképpen próbálták elemezni, ezúttal nem is vállalkoznánk rá. Ugyanakkor a vb-ezüstéremig vezető menetelés egyik kulcsmérkőzését kiemelnénk: a Brazília elleni negyeddöntő ugyanis nem a 4-2-es eredményről, hanem egy óriási verekedésbe és botrányba fulladó végjátékról vált hírhedté. Vb-történelem, 5. rész.

A későbbi Aranycsapat magja már az 1940-es évek végére kialakult, Gallowich Tibor szövetségi kapitány 1945 és 1948 közötti regnálása során kilencen is bemutatkoztak, köztük Puskás Ferenc, aki az osztrákok elleni 5-2-es mérkőzésen góllal debütált 1945. augusztus 20-án.

Kapcsolódó
Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát
Hosszú tárgyalás, egyeztetés és könyörgés révén indult el első vébéjén a válogatott, de alaposan megjárta.

Az 1948-as londoni olimpiára és az 1950-es brazíliai világbajnokságra nem mehetett ki a csapat, pedig nem lett volna esélytelen – 1952-ben, Helsinkiben már nem talált legyőzőre. Az olimpián mind az öt meccsét megnyerte, 20 gólt szerzett és mindössze kettőt kapott.

A válogatott úgy vágott neki az 1954-es világbajnokságnak, hogy 20 mérkőzés óta nem talált legyőzőre, ezt a sorozatot folytatva a csoportkörben Dél-Koreát 9-0-ra, az NSZK-t 8-3-ra verte, majd a nyolc között a brazilokat, az elődöntőben Uruguayt intézte el egyaránt 4-2-re. Végül mint ismert, a németek 3-2-vel visszavágtak a fináléban…

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

Harci szellem zászlócsókkal és himnusszal

De időzzünk el kicsit az egyenes kieséses szakasz első mérkőzésénél!

Brazília négy évvel korábban hatalmas pofont kapott, hiszen csúcsesélyesként elbukta az Uruguay elleni finálét a Maracanában. A 2-1-es zakó, a Maracanazo égszakadást-földindulást hozott – és nem csupán azzal, hogy a meccset követően a szurkolók törni-zúzni kezdtek.

A helyi szakemberek úgy vélték, semmit nem ér a 22 szerzett gól, ha két bekapottal világbajnoki döntőt lehet veszíteni – azaz cél egyértelmű, stabilabb védelemre van szükség. Ehhez kapitányváltás kellett, a támadószellemű Flávio Costát az óvatosabb Zezé Moreira váltotta. Ahogy Jonathan Wilson írta a Futballforradalmak című könyvében,

a váltás akkora volt, mintha egy argentin versenytáncost egy angol lelkészre cseréltek volna.

Az ’54-es vébére a keret is kicserélődött, Castilho kapus mellett csupán öt mezőnyjátékos, Nílton Santos, Bauer, Baltazar, Rodrigues és Ely maradt hírmondónak. A négy évvel korábbi fájdalmas vereség alkalmával viselt fehér mez soha többet nem került elő, itt már a megszokott és jól ismert kék nadrág és sárga mez dívott. De amit még inkább szerettek volna elérni, az a szemléletváltás.

Az 1950-es uruguayi csodát sokan még mindig a hazafiasságnak és az odaadó harci szellemnek tulajdonították, ezért ezt átvéve elvárták a braziloktól is, hogy mindent beleadjanak és legyenek képesek bármilyen áldozatra a győzelemért.

Ez azt jelentette, hogy Svájcban nem léptek pályára anélkül, hogy megcsókolták volna a zászlót, hogy nem énekelték volna el a himnuszt az öltözőben vagy nem hallgattak volna lelkesítő, indulatoktól sem mentes beszédet.

Az egyikben például arra buzdították őket, hogy álljanak bosszút a pistoiai halottaikért (a második világháborúban 25 ezer brazil harcolt Hitler ellen, a mintegy 400 áldozat azóta is a toszkán Pistoia városának brazil katonai temetőjében nyugszik).

Brazília rettegett a magyaroktól

A brazilok a svájci világbajnokság első fordulójában 5-0-ra lesöpörték a pályáról Mexikót, majd 1-1-es döntetlen játszottak Jugoszláviával. Jöhetett az egyenes kiesés, de egy mai szemmel furcsa szabállyal: nem a manapság megszokott keresztbejátszás (csoportelső a csoportmásodikkal), hanem sorsolás döntött.

Az O’Globo így emlékezett vissza a történtekre:

„Zezé Moreira és segítője, Luís Vinhais Zürichbe ment megnézni a sorsolást. A játékosokat a szállodában hagyták, rádió és tévé nélkül csak az edzőtől tudhatták meg az eredményt. Késő este megérkezett Zezé. Sápadt volt, félt. Szembenézett a játékosaival és csak annyit mondott: É a Hungria! (Ez Magyarország!) Hiba volt, mert mintegy katasztrófát kommunikálva az egész csapatot aggodalommal töltötte el. Az atmoszféra, a hír hatása, a feszültség, amellyel a játékosok megélték a következő három napot, olyan változatokat hoz létre, amelyek rossz éjszakai alvástól a rosszullétig terjedtek.

A brazil csapat a mérkőzés kezdetéig a túlzott felelősségtől és a vereségtől való félelem állapotába süllyedt.

A szakvezetés próbálkozott variálni, és az addig jó teljesítményt nyújtó csapatból meglepetésre kihagyta a Baltazar, Pinga, Rodrigues triót és az Indio, Humberto Tozzi, Maurinho támadóhármasnak szavazott bizalmat. De jobban tette volna, ha a védekezésre koncentrál: Hidegkuti és Kocsis gólja nyomán már a 7. percben kétgólos hátrányban volt (2-0).

Pedig a magyar csapatban is történt változás, Puskás sérülés miatt nem játszhatott, így Sebes Gusztáv végül úgy döntött, hogy Tóth József, Kocsis, Hidegkuti és Czibor Zoltán mellé Tóth Mihályt jelöli a kezdőbe.

A brazilok teljesen pánikba estek, és tőlük váratlan és szokatlan módon egyre keményebben, sőt brutálisan játszottak. A 18. percben Djalma Santos tizenegyesből szépített (2-1), majd a 41. percben a Népsport tudósítása szerint Maurinho (más források szerint Nílton Santos) olyan durván rúgta meg Tóth Józsefet, hogy a csepeli csatár a meccs hátralévő részében csak sántikálni tudott.

„A 61. percben „Czibor a balszélen fut le, pontosan középre ad az ötösön álló Kocsis elé. Jobbösszekötőnk a kapu felé akar fordulni a labdával, Brandaozinho azonban kézzel megállítja a labdát. A játékvezető határozottan sípol és 11-est ítél. A büntetőnek Lantos nagy lendülettel fut neki, s lövése nyomán óriási erővel vágódik a labda a jobb felső sarokba. 3-1.”

Öt perc múlva Julinho szépített, 3-2, ez szoros végjátékost ígért. A meccs azonban alattomos gladiátorharccá változott, a 71. percben Nílton Santos megrúgta Bozsik Józsefet, aki joggal kakaskodni kezdett. A Népsport szerint

Bozsik felemeli az öklét, de nem üti meg a brazil játékost, Ellis játékvezető azonban mindkettőjüket kiállítja.

A brazilok nyomtak, teljesen beszorították a magyarokat, ám egy ellentámadás végén Czibor beadását Kocsis befejelte. Eldőlt, Magyarország 4-2-re nyert és elődöntős. A gól után még Humberto megrúgta Buzánszky Jenőt, így ő is megkapta a piros lapot.

Arcanum Népsport, 1954. június 28.

„Mintha a vereség elvette volna az eszüket”

De ezzel nem ért véget a harc. A Népsport azt írta, a brazilok botrányos verekedést rendeztek a mérkőzés után.

„Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, a magyar játékosok boldogan ölelgették, csókolgatták egymást, örültek, hogy bejutottak az elődöntőbe. Elkövették azonban azt a hibát, hogy a brazil csapat után röviddel bevonultak ők is az öltözőbe, noha többen kiabáltak nekik, hogy várjanak.

A brazil játékosok, teljesen elvesztve józan ítélőképességüket, megtámadták a magyar játékosokat, leírhatatlan verekedésbe kezdtek, s a magyar játékosok segítségére siető svájci rendőröknek is nekiestek. A rendet csak igen nehezen lehetett helyreállítani.

A rendőrség ezután kordont vont az öltöző köré a folyosókra, úgy, hogy senki az öltözőkbe be nem juthatott. A folyosókon lévő szakemberek, újságírók a legnagyobb felháborodással beszéltek erről az utójátékról és több jóérzésű brazil újságíró is szégyenkezve fejezte ki sajnálatát a történtek felett.”

Az O’Globo úgy emlékezett vissza, hogy a játékosok már a pályán is összecsaptak, és a csetepaté az öltözőfolyosón is folytatódott. „Néhányan megsérültek, mások elmenekültek. Pinheiro fejét úgy kellett összevarrni, miután Puskás fejbe dobta egy palackkal. De a durvaság csúcspontja az a rúgás volt, amellyel Zezé Moreira megsebesítette Sebes Gusztáv fejét.”

As.com Magyarország és Brazília brutális harca a „Berni csatában” – emlékezett vissza a spanyol As egy 12 évvel ezelőtti cikkében

Hogy Puskás valóban tett-e ilyet, ki tudja, az biztos, hogy a csapattársait agyba-főbe próbálták verni.

Amit a brazilok a vereség után az öltöző folyosóján műveltek, azt részletesen megírták a világ minden lapjában. Brazil vezetők és játékosok közös erővel támadtak ránk, mintha a vereség elvette volna az eszüket.

Védekeztünk, ahogy tudtunk. Elképedtünk, felháborodtunk, elkeseredtünk, ki-ki a saját természete szerint. Ez is megtörténhet a labdarúgás legnagyobb nemzetközi tornáján, a világbajnokságon?! Miközben törölgettük magunkról a vért, és sziszegtünk, mialatt kiváló orvosunk, dr. Kreisz László a sebeinket kezelte, különböző változatokban ezt a gondolatot ismételgettük: „Hát ezek aztán igazán nem bírják el a vereséget!…” (Nekem is felrepedt a bőr a szemem alatt, mikor arcomba vágtak egy üveggel az öltözőfolyosón; dr. Kreisz László négy kapoccsal fogta össze a sebet)” – írta Sebes Gusztáv az Örömök és csalódások című könyvében.

A Daily Express riportere, Desmond Hackett, aki jelen volt az összecsapáson, azt írta tudósításában:

A kabátom és az ingem is szakadt, és elveszítettem a nyakkendőm. Ráadásul átdobtak egy korláton.

Büntetlenül…

De Arthur Edward Ellis játékvezetőnek is kijutott a haragból. Az autóját leköpték, amikor elhagyta a stadiont, a brazilok pedig hivatalos tiltakozást nyújtottak be a FIFA-nál, és a mérkőzést kommunista összeesküvésnek nevezték.

Ennyi évnyi gondolkodás után meg vagyok győződve arról, hogy a hírhedt berni csata a kommunista magyarok politikájának és a katolikus brazilok vallásának a csatája volt

– írta később 1962-es önéletrajzában.

A francia L’Aurore megállapította, hogy a brazilok sportszerűtlensége a legdurvább és legalattomosabb brutalitásokban mutatkozott meg. A válogatottja csak egy lélektelen test volt és szertelen akciókkal próbálkozott a magyarokkal szemben, akik pedig úgy játszottak velük, ahogy akartak.

A FIFA végül egyszerűen szemet hunyt a történtek felett, és a botrány egyik résztvevőjét sem szankcionálta. A nemzetközi szövetség azzal érvelt, ha megbünteti a játékosokat, akkor csak a magyar válogatott jár rosszul, hiszen Brazília már kiesett…

Amit tudni kell a vébéről:

  • A világbajnokság selejtezőire 37 csapat nevezett, őket földrajzi szempontok alapján 13 csoportba osztották. Svájc házigazdaként és Uruguay címvédőként automatikusan kvalifikálta magát, a csata a maradék 14 helyért folyt. Összesen 33 csapat játszott legalább egy selejtezőt
  • A német csapatok ismét indulhattak, NSZK ki is jutott, de a részvételt lemondó NDK helyett a Saar-vidéki válogatott próbálkozott (a francia protektorátus alatt álló terület csapata 1950 és 1956 között összesen 19 mérkőzést játszott), sikertelenül. Argentína az egymást követő harmadik vébétől tagadta meg a részvételt.
  • Magyarország a selejtező 7. csoportjából meccs nélkül jutott tovább, miután sem Izland, sem Lengyelország nem indult el végül. A 6. csoportban a törökök és a spanyolok csaptak össze, a madridi 4-1-es hazai győzelmet egy 1-0-s isztambuli török siker követte. A felek így semleges pályán, Rómában játszottak egy harmadik meccset is, amely hosszabbítás után 2-2-vel végződött. Ekkor jött a szerencsefaktor, egy 14 éves fiú, Luigi Franco Gemma, akinek édesapja a stadionban dolgozott, bekötött szemmel húzott, és Törökországot juttatta ki a vébére.
  • A csoportkör lebonyolítása is egyedi volt, a négy négyes csoport mindegyikében két kiemelt és két nem kiemelt csapat szerepelt, akik egymás ellen meccseltek. Így mindössze négy mérkőzést rendeztek csoportonként. Ha a második és harmadik helyezett pontazonossággal állt, a továbbjutásért új meccsre is szükség volt.
  • A vb a támadófutball diadalát hozta: 26 mérkőzésen 140 találat esett , a 5,38-as gólátlag egyelőre megdönthetetlen. De az is, hogy egy válogatott 27 gólt szerezzen egy adott vébén: ez a csúcs azóta is a magyaroké.
  • A világbajnokságok történetében három olyan mérkőzés volt, amelyen kilencgólos különbséggel nyert egy válogatott. Az elsőt Zürichben a magyarok érték el Dél-Korea ellen, a 9-0-s sikerből Kocsis Sándor 3, Puskás Ferenc és Palotás Péter 2-2, Lantos Mihály és Czibor Zoltán 1-1- találattal vette ki a részét. (Később 1974-ben Jugoszlávia ugyancsak 9-0-ra verte Zairét, míg 1982-ben a magyarok 10-1-re Salvadort.)
  • A torna legfiatalabb játékvezetője a magyar Zsolt István csupán 32 éves és 364 napos volt, amikor az Anglia–Svájc csoportmérkőzésen bíráskodott. Zsolt a következő három vébén is vezetett mérkőzéseket.
  • Ez volt az első vébé, amelyet a televízió is közvetített.
  • Nyugat-Németország lett az első olyan válogatott, amely úgy nyerte meg a világbajnokságot, hogy a csoportkörben elveszített egy meccset (8-3-ra kikapott Magyarországtól). Ezt a bravúrt később megismételte az NSZK 1974-ben, Argentína 1978-ban és Spanyolország 2010-ben.
  • 2010-ben Lipcsében bemutattak egy olyan tanulmányt, amely a német sportdoppinggal foglalkozott. Ez azt állította, hogy az 1954-ben világbajnoki címet szerző német válogatott több tagját is egy pervitin nevű készítménnyel segítették a csapat orvosai. A teljesítményfokozó és koncentrációt elősegítő készítmény (amelyet a második világháborúban a német katonák is használtak, többek között a halálfélelem legyőzése érdekében) olyan amfetaminszármazék, amely napjainkban egyértelműen doppingnak minősül.

V. világbajnokság, 1954, Svájc

I. csoport:
Brazília–Mexikó 5-0
Jugoszlávia–Franciaország 1-0
Brazília–Jugoszlávia 1-1 – hosszabbítás után
Franciaország–Mexikó 3-2

A végeredmény: 1. Brazília és Jugoszlávia 3–3 pont; 3. Franciaország 2; 4. Mexikó 0.

 

II. csoport:
Magyarország–Dél-Korea 9-0 (4-0)
NSZK–Törökország 4-1
Magyarország–NSZK 8-3 (3-1)
Törökország–Dél-Korea 7-0

A végeredmény: 1. Magyarország 4 pont 2. Törökország és NSZK 2–2; 4. Dél–Korea 0.
A továbbjutásért: NSZK–Törökország 7–2

 

III. csoport:
Ausztria–Skócia 1-0
Uruguay–Csehszlovákia 2-0
Ausztria–Csehszlovákia 5-0
Uruguay–Skócia 7-0

A végeredmény: 1. Uruguay és Ausztria 4–4 pont; 3. Skócia és Csehszlovákia 0.

 

IV. csoport
Anglia–Belgium 4-4 – hosszabbítás után
Svájc–Olaszország 2-1
Anglia–Svájc 2-0
Olaszország–Belgium 4-1

A végeredmény: 1. Anglia 3 pont; 2 Svájc és Olaszország 2–2, 4. Belgium 1.
A továbbjutásért: Svájc–Olaszország 4-1

 

Negyeddöntő:
Uruguay–Anglia 4-2
Ausztria–Svájc 7-5
NSZK–Jugoszlávia 2-0
Magyarország–Brazília 4-2 (2-1)

 

Elődöntő:
NSZK–Ausztria 6-1
Magyarország–Uruguay 4-2 (1-0, 2-2, 3-2) – hosszabbítás után

 

A 3. helyért:
Ausztria–Uruguay 3-1

Döntő:
NSZK–Magyarország 3-2 (2-2)
Bern, 64 000 néző
v.: Ling (angol)
NSZK: Turek – Posipal, Liebrich, Kohlmeyer – Eckel, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth I.
gól: Morlock (10.), Rahn (18., 84.), illetve Puskás (6.), Czibor (8.)

 

Gólkirály: Kocsis (Magyarország) 11 góllal.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik