AFP / DPA / dpa Picture-Alliance
Magyar foci sport

Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

Az 1938-as bronz- és az 1950-es ezüstérem után 1958-ban jött el Brazília ideje először: a dél-amerikai válogatott nagyszerű játékkal, a 17 éves Pelével soraiban nem talált legyőzőre a svédországi labdarúgó-világbajnokságon. A tornán a francia Just Fontaine 13 góljával lett a legeredményesebb (ezt a csúcsot azóta sem sikerült megdönteni), míg a magyar csapat – elvesztve az Aranycsapat keretének többségét) már a csoportkörbe sem jutott el. A végzetét az a walesi válogatott okozta, amelynek nem is lett volna szabad ott lennie. Vb-történelem, 6. rész.

Június 5-én nagy örömöt okozott Walesnek a válogatott, hiszen Andrij Jarmolenko öngóljának köszönhetően 1-0-ra legyőzte Ukrajnát a világbajnoki pótselejtezőn, így európai nemzetek közül utolsónak kvalifikált a 2022-es katari világbajnokságra. A helyi sajtó harsogta is, hogy Wales története során másodszor jutott ki vébére: a válogatott 1958-ban, Svédországban a negyeddöntőben búcsúzott.

Csak azt nem tette hozzá senki, hogy 64 éve elvileg nem is lehetett volna ott a csapat.

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

Meccs nélkül nem lehet kvalifikálni

Előzetesen Argentína, Chile, Mexikó és Svédország jelezte rendezési szándékát, de mire a végső döntésre került a sor, az európai ország egyedüliként maradt, így meg is kapta a jogot. Ez azt jelentette, hogy a házigazda svéd és a címvédő NSZK válogatott automatikusan kvalifikálta magát, a fennmaradó 14 helyből kilencet Európának, hármat Dél-Amerikának, egyet Észak-/Közép-Amerikának és egyet Ázsiának/Afrikának osztottak ki.

A FIFA a selejtezők előtt új szabályt vezetett be: többet nem fordulhatott elő, hogy egy válogatott meccs nélkül kvalifikálja magát. Hogy ezt a négy évvel korábbi magyar eset kapcsán lépte meg a szervezet, nem tudni, de az tény, hogy 1954-ben a végül ezüstérmes Aranycsapat úgy jutott ki Svájcba, hogy a selejtező 7. csoportjában sem Izland, sem Lengyelország nem indult el végül.

Négy évvel később hasonló helyzetbe került Izrael, amely az ázsiai selejtezők első körében Törökországot kapta, azonban az ellenfél zokon vette, hogy nem Európához sorolták, így visszalépett. A következő körben már négy csapat versengett volna, de Egyiptom a szuezi válság miatt visszalépett, míg Indonézia a belpolitikai válság miatt azt kérte a nemzetközi szövetségtől, hogy semleges pályán játszhasson Izrael ellen. A FIFA ezt elutasította, ezért Indonézia is visszalépett.

Egyszerűsödött a helyzet, az izraeli-szudáni csata győztese ugyanis ott lehetett volna a világbajnokságon. Szudán azonban szintén lemondott a lehetőségről, az Arab Liga tagjaként ugyanis bojkottálta Izraelt. A válogatott azonban az új szabály miatt meccs nélkül nem lehetett vb-résztvevő, így valami megoldást kellett találni.

A FIFA ötlete nyomán a selejtezőcsoportok második helyezettjei közül kellett ellenfelet találni, és miután Uruguay visszalépett, a 8. csoportban pedig még hátra volt a sorsdöntő olasz-északír mérkőzés, ez a három válogatott kikerült, a maradék kilenc közül kellett ellenfelet sorsolni.

Ez Belgiumnak sikerült, de a válogatott meglepetésre visszautasította a lehetőséget, így Wales ölébe pottyant a pótselejtező.

A Jimmy Murphy irányította válogatott pedig élt a lehetőséggel, oda-vissza 2-0-ra verte az izraelieket (Ivor Allchurch mindkét meccsen betalált) és a történelem során először és eddig utoljára úgy jutott ki a világbajnokságra, hogy egyszer már kiesett a selejtezőn.

Akik megúszták a légi katasztrófát

1958. február 6-án súlyos tragédia rázta meg a futballvilágot. A Crvena Zvezda elleni BEK-meccsről hazafelé tartva a Manchester United repülőgépe leszállt Münchenben, hogy üzemanyagot vegyen fel. A kifutópálya azonban olyan jeges volt, hogy nem sikerült a felszállás. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, sikertelenül, harmadszorra pedig úgy megcsúszott, hogy irányíthatatlanná vált és egy használaton kívüli házba csapódott.

A fedélzeten 44 ember tartózkodott, közülük 20-an a helyszínen, hárman a kórházban haltak meg. A légi katasztrófa nyolc játékos (Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan) életébe került – nem véletlen, hogy Anglia a világbajnokságon sem tudott nagyot domborítani.

A walesi válogatott nem szenvedett kárt, pedig akadt két manchesteri alkalmazottja is. A csatár Colin Webster influenza miatt nem utazott el a BEK-mérkőzésre, míg Matt Busby edző jobbkeze, Jimmy Murphy a walesi válogatott szövetségi kapitányaként éppen az Izrael elleni pótselejtezőn tevékenykedett.

Murphy egyébként is érdekes figurának számított, a West Bromwich Albion egykori válogatott szélsővédőjéből lehet, sohasem lett volna edző, ha Busby nem fedezi fel őt a világháborúban. Igen, nem tévedés, az akkor a harmincas éveiben járó sportember a seregben egyszer olyan lelkesítő beszédet mondott a futballról, hogy a teljesen lenyűgözött Busby – amikor kinevezték a Manchester United menedzserének – azonnal szerződtette.

Az ő feladata lett felfedezni és kinevelni azokat a fiatalokat, akikből később a legendás MU, az ún. Busby Bébik (köztük Duncan Edwards és Bobby Charlton) lettek. Azt megelőzően a nagyobb csapatok inkább vásároltak, mint neveltek labdarúgókat, Busby úttörőszerepet töltött be abban, hogy csapatában az idősebb és tapasztaltabb játékosokat saját nevelésű fiatalokra cserélte.

A müncheni légi katasztrófát Busby ugyan túlélte, de hosszabb időre kórházba került, akkor Murphy vette át az irányítást, és az újjászervezett csapattal bejutott az FA-kupa döntőjébe.

Leginkább azonban a világbajnoki szereplésére lehetett büszke, hiszen Wales nem elég, hogy pótselejtezős párharcban harcolta ki a továbbjutást, de a világbajnokságon a vb-ezüstérmes magyarok ellen megismételt mérkőzésen is győzelemre és továbbjutásra vezette csapatát.

Váratlan magyar búcsú

Bár az várható volt, hogy a magyar csapat meggyengült – melyik válogatott bírta volna el Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy Czibor Zoltán elvesztését? –, de a berni döntősök közül még mindig ott volt a keretben Grosics Gyula, Bozsik József, Budai II László és a 36 éves Hidegkuti Nándor is. Mellettük pedig olyan fiatalok kaptak lehetőséget, mint Mátrai Sándor, Tichy Lajos vagy Fenyvesi Máté.

Arcanum Népsport, 1958. június 18.

Arra senki sem gondolt, hogy a csoportból nem sikerülhet a továbbjutás: a Wales elleni 1-1-es döntetlen meglepetésként hatott, a svédektől elszenvedett 2-1-es vereség kevésbé (a házigazda bevetette olaszországi légiósait is a vébén), de úgy tűnt, a kétgólos Tichy vezérletével elért 4-0-s siker Mexikó ellen elég lesz a negyeddöntőhöz. Svédország azonban az utolsó fordulóban nem bírt Walesszel (0-0), pontazonosságnál pedig nem a gólkülönbség döntött (amiben a magyarok jobbak voltak), hanem új meccset kellett játszani.

Június 17-én a stockholmi Rasunda-sstadionban a Grosics Gyula, Mátrai Sándor, Sipos Ferenc, Sárosi László, Bozsik József, Kotász Antal, Budai László, Bencsics József, Bundzsák Dezső, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté összeállítású csapat nem bírt a riválissal. Ugyan Tichy a 33. percben vezetést szerzett, de Allchurch 55. percben szerzett egyenlítő gólja után Terry Medwin a 76. percben továbbjuttatta a walesieket (1-2).

A walesi csapat megérdemelten győzött

– állapította meg a Népsport másnapi száma, amely megállapította, hogy a magyarok váratlanul gyengén játszottak, és „Latisev játékvezető megfelelően látta el feladatát, megengedte a kemény játékot, a szabálytalanságokat azonban rendre észrevette. Az első walesi gól előtti lesállás elengedése partjelzőinek lelkiismeretét terheli.”

Puritánabb légkörre van szükség

Baróti Lajos szövetségi kapitány elismerte, hogy amíg a játékosai a mexikóiak ellen remegő lábakkal mentek ki a pályára, a jó játékkal elért 4-0-s győzelemmel megtalálták az önbizalmukat.

„Sajnos, egy kissé túlságosan is, mert Wales csapatát már lebecsülték. Mesterembereknek, favágóknak nevezték őket. Még a mérkőzés szünetében is tréfálkoztak, mintha már a zsebükben lett volna a továbbjutás. Nekem viszont balsejtelmeim voltak a második félidőre…”

A szakember szerint két hibát követtek el a felkészülés során. Egyrészt az alapozás után a játékosok nem folytatták azt a munkát, amellyel továbbfejleszthették volna az alapozó táborozás jó hatását. Ekkor ugyanis visszakerültek a játékosok az egyesületekbe. A másik hiba az volt, hogy az előkészületi mérkőzések során nem olyan ellenfeleket sikerült lekötni, amilyeneket szerettek volna – éppen a walesi mérkőzésre való tekintettel jó lett volna egy átlagos angol ligacsapattal játszani.

De a körülményekre nem lehetett panasz.

A játékosok mindent megkaptak, sőt talán egy kicsit el is kényeztettük őket. Olyan kérdés ez is, amely megfontolást kíván. Puritánabb, egyszerűbb légkörre van szükség, ha növelni akarjuk labdarúgóink küzdőképességét. Fényűzésből nem lesz harci kedv.

Ha John Charles játszhatott volna…

Ami Walest illeti, a negyeddöntőben Brazília ellen lépett pályára, és a helyi lapok akkor és azóta is azt ecsetelik, mi lett volna, ha…

A csapat legjobbja, az olasz bajnok Juventus gólkirály középcsatára, John Charles ugyanis nem vállalhatta a játékot. A magyarok ellen ugyanis annyi rúgást kapott, hogy – csere híján – már a második félidő nagy részét a pályán sántikálva töltötte. A brazilok ellen azonban nem lehetett ott.

„De nem volt szerencsénk, Brazília mindenkit könnyedén legyőzött, de nagyon jól teljesítettünk, kétszer is eltaláltuk a kapufát és a keresztlécet. Úgy gondolom, hogy ha a bátyám, John Charles játszott volna, másképp alakul minden. Ha ott volt, az mindig pokolian megváltoztatta a csapatunkat” – nyilatkozta róla még 2009-ben öccse, Mel Charles.

A csatát egyébként a 17 éves Pelé döntötte el, ezzel a villanással:

Amit tudni kell a vébéről:

  • Ez volt az egyetlen világbajnokság, amelyen az Egyesült Királyság minden válogatottja (angol, skót, északír, walesi) ott lehetett.
  • A kialakult világbajnoki mezőny lehetőséget adott az irányított sorsolásra, a négy csoportot nem a csapatok erőssége alapján alakították ki, hanem földrajzilag: mindegyikbe került egy-egy nyugat- és kelet-európai, egy brit és egy amerikai válogatott.
  • A csoportkörben rendezett brazil-angol összecsapás lett vb-történelem első gól nélküli döntetlenje.
  • Minden idők legfiatalabb játékvezetője ezen a vébén dolgozott: a spanyol Juan Gardeazabal mindössze 24 éves és 193 napos volt, amikor 1958. június 8-án a Franciaország–Paraguay (7-3) mérkőzést vezette. Később ő fújt még a francia-északír (4-0) csatát is.
  • Az elődöntő két csatája is megerősítette, szükség lenne a cserelehetőségek bevezetésére. A brazil-francia csata csak az első félidőben volt szoros, mert az európaiak csapatkapitánya, Robert Jonquet 35 perc után megsérült, miután ütközött Vavával. Ugyan a szünetben a csapatorvos egy fájdalomcsillapító injekciót adott neki, de csak téblábolt a pályán – mint később kiderült, eltört a szárkapocscsontja. Brazília végül Pelé mesterhármasával 5-2-re nyert. A svéd-német csata során előbb megsérült Fritz Walter, majd Erich Juskowiakot kiállította a játékvezető (ő lett az első német, aki tétmérkőzésen erre a sorsra jutott), így a svédek a hajrában szerzett két góllal 3-1-re nyertek.
  • Just Fontaine 13 találattal lett a torna gólkirálya lett, ezt a rekordot azóta megközelíteni sem tudták.
  • 2002-ben a svéd közszolgálati televízió elkészítette a „Conspiracy 58” című filmet, amelyben azt állították, a világbajnokságot sohasem rendezték meg, ezt csak a CIA és a FIFA egy hidegháborús összeesküvésben hamis televíziós és rádiós közvetítések segítségével hitette el a világgal. A filmben elhangzott, hogy Svédországnak nem volt meg a gazdasági vagy technikai erőforrása egy ekkora esemény megrendezéséhez. Olyan bizonyítékokat mutattak be, miszerint a meccsekről készült televíziós felvételeken a háttérben látható házak valójában soha nem álltak ott vagy hogy a játékosok árnyékai nem vetődhettek úgy a földre. Természetesen kiderült, hogy áldokumentumfilmről volt szó, de ezt az eredeti vetítésen csak a végén árulták el a közönségnek. A film célja a rendező, Johan Löfstedt szerint az volt, hogy bemutassa, hogyan működik a történelemhamisítás (különös tekintettel a holokauszt tagadására vagy a Holdra szállás megkérdőjelezésében), és ezzel is felhívja a figyelmet a forráskritika fontosságára.

VI. világbajnokság, 1958, Svédország

I. csoport:
NSZK–Argentína 3-1
Észak-Írország–Csehszlovákia 1-0
NSZK–Csehszlovákia 2-2
Argentína–Észak-Írország 3-1
NSZK-Észak-Írország 2-2
Csehszlovákia–Argentína 6-1

 

A végeredmény: 1. NSZK 4, 2. Észak-Írország 3, Csehszlovákia 3, 4. Argentína 2.
A továbbjutásért: Észak-Írország–Csehszlovákia 2–1 – hosszabbítás után

 

II. csoport:
Jugoszlávia–Skócia 1-1
Franciaország–Paraguay 7-3
Paraguay–Skócia 3-2
Jugoszlávia–Franciaország 3-2
Franciaország–Skócia 2-1
Jugoszlávia–Paraguay 3-3

 

A végeredmény: 1. Franciaország 4, Jugoszlávia 4, 3. Paraguay 3, 4. Skócia 1.

 

III. csoport:
Svédország–Mexikó 3-0
Magyarország–Wales 1-1
Mexikó–Wales 1-1
Svédország–Magyarország 2-1
Svédország–Wales 0-0
Magyarország–Mexikó 4-0

 

A végeredmény: 1. Svédország 5, 2. Magyarország 2, Wales 3, 4. Mexikó 1.
A továbbjutásért: Wales–Magyarország 2-1

 

IV. csoport:
Brazília–Ausztria 3-0
Szovjetunió–Anglia 2-2
Brazília–Anglia 0-0
Szovjetunió–Ausztria 2-0
Brazília–Szovjetunió 2-0
Ausztria–Anglia 2-2

 

A végeredmény: 1. Brazília 5, 2. Szovjetunió 3, Anglia 3, 4. Ausztria 1.
A továbbjutásért: Szovjetunió–Anglia 1-0 .

 

Negyeddöntő:
NSZK–Jugoszlávia 1-0
Svédország–Szovjetunió 2-0
Brazília–Wales 1-0
Franciaország–Észak-Írország 4-0

 

Elődöntő:
Svédország–NSZK 3-1
Brazília–Franciaország 5-2

A 3. helyért: Franciaország–NSZK 6-3

 

Döntő:
Brazília–Svédország 5-2 (2-1)
Stockholm, 51 ezer néző
v: Guigue (francia)
Brazília: Gilmar – Djalma Santos, Bellini, Orlando, Nílton Santos – Zito, Didi – Garrincha, Vavá, Pelé, Zagallo
Svédország: Svensson – Bergmark, Gustavsson, Axbom – Börjesson, Parling – Hamrin, Gren, Simonsson, Liedholm, Skoglund
gól: Vavá (9., 32.), Pelé (55., 90.), Zagallo (68.), illetve Liedholm (4.), Simonsson (80.)

 

Gólkirály: Fontaine (Franciaország) 13 góllal.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!