Bongarts / Getty Images
Nemzetközi foci sport

A nap, amikor a futball meghalt – így vérzett el a világ legszebben játszó brazil csapata

Az 1982-es világbajnoksággal kapcsolatban sok izgalmas és érdekes tényt fel tudunk sorolni. Ki ne emlékezne a poraiból feltámadó Paolo Rossira, aki a vébé hajrájában egymaga segítette aranyéremhez Olaszországot? Ki ne hallott volna Claudio Gentile és Toni Schumacher mészárlásáról Diego Maradona és Patrick Battiston ellen? Ezen a tornán győzött 10-1-re a magyar válogatott Salvador ellen, és itt történt a vébék egyik legpofátlanabb bundája az NSZK-Ausztria összecsapáson. De ami talán a futball szempontjából a legfájóbb, hogy minden idők egyik legjobb brazil válogatottja úgy lett ötödik, hogy négy csodálatos győzelem után egyszer kapott ki mindössze... Vb-történelem, 12. rész.

Miután Brazília 1958 és 1970 között háromszor is világbajnoki címet szerzett, az 1974-es negyedik, majd az 1978-as harmadik hely csalódásként hatott. Előbb Mario Zagallo (az 1970-es világbajnok), majd a váratlanul kinevezett, tapasztalatlannak tartott Cláudio Coutinho bukott meg – utóbbi ráadásul elkövette azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy megpróbálta europanizálni a válogatottat, hogy taktikailag inkább a holland totális futballt részesítse előnyben.

Az 1979-es Copa América volt az utolsó tornája, amelyen a válogatott elbukott az elődöntőben, őt 1980-ban az akkor 49 éves Tele Santana váltotta. A szakember korábban dolgozott a Fluminense, az Atlético Mineiro, a Botafogo, a Gremio és a Palmeiras csapatainál,

és a hazai sajtó a mai napig őt tartja a brazil futball utolsó romantikusának, aki újraértelmezte a jogo bonitót, a szép játékot.

„Amint kinevezték, a válogatottunk drasztikusan megváltozott” – mesélte Santana kinevezéséről Falcao, aki abban az időben az AS Roma középpályása volt. „A játékunk sokkal szórakoztatóbb lett, ugyanis azt kérte tőlünk, hogy intuitívan játsszunk. Támadásra buzdította a hátvédeket, és nem akart olyan középpályásokat, akik csak védekeztek, olyanokat keresett, akik tudják, mit kell tenni a labdával. Szabadságot adott nekünk, kipróbálhattuk bármit, amit csak akartunk. Híres mondása volt:

Inkább veszítek gyönyörű futballal, mintsem rossz játékkal nyerjek!

Brazília ugyan nem lett világbajnok 1982-ben, de a történelem egyik legkedveltebb és legszebb futballt bemutató csapata lett.

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

1958: Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

1962: „A horrorjelenetek miatt dugják ágyba a gyerekeket!” – törtek a csontok a legundorítóbb vébén

1966: „Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?

1970: Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről

1974: A nagy vb-titok: Brazília ellen az életükért küzdöttek a zairei játékosok

1978: „Pisztolyt szegeztek a fejemhez” – emberrablók miatt vonult vissza a holland futball-legenda

Sócrates még a cigiről is lemondott

Persze a taktikát az is meghatározta, hogy a brazil válogatottnak se a kapusa, se a védelme nem volt világklasszis, ellenben a középpályán és a csatársorban Júnior, Toninho Cerezo, Falcao, Zico, Sócrates, Serginho és Éder olyan támadófutballra volt képes, amilyenre senki más. Az a Dirceu pedig, aki 1978-ban nagyszerűen futballozott, ezúttal mindössze a nyitómeccs első félidejében jutott szóhoz.

Az ész Sócrates volt, akinek rossz szokásai irritálták Santanát. A kapitány – aki maga is nagy dohányos volt, de sikerrel leszokott róla – azt mondta, a cigi és az alkohol az, ami nem hagyja, hogy játékosa igazi klasszissá nője ki magát.

„Ha Sócrates úgy vigyázna magára, mint Zico, aki nem dohányzik, ő lenne a legjobb játékos. Egyelőre fiatalságával és tagadhatatlan klasszisával pótolja hiányosságait. De az idő halad, és amennyit dohányzik, nem tudom, hogy milyen állapotban lesz a világbajnokságig” – nyilatkozta róla a kapitány.

Getty Images Europe / Allsport UK /Allsport / Az elégedettnek tűnő kapitány, Tele Santana

De hát ő is tudta, hogy Júnior, Luizinho, Serginho és Batista ugyancsak nikotinfüggő volt, szinte minden játékos élvezte a sört, Toninho Cerezo pedig zuhanyozás után állandóan a helyi röviditalt, az erjesztett cukornádból készített cachacát itta, mert úgy gondolta, hogy az segít elkerülni a megfázást.

Sócrates meghallotta az idők és Santana szavát, és 1982 elején felhagyott a cigarettával. Igaz, hogy a szabadságról nyolc kilogramm túlsúllyal tért vissza, de egy szigorú diéta és edzésprogram bombaformába hozta a vébére.

Az új stílus: szervezett káosz

A keret adott volt, csupán a középcsatár szerepkörre nem volt megfelelő ember. Santana nagyon kedvelte Reinaldót, és ugyan a pályán kívüli viselkedését nem szerette, egy sérülés pecsételte meg a sorsát. A beugró a 21 éves Careca lehetett volna, aki két felkészülési meccsen is játszott, ám a vébére indulás előtt beütött a baj, egy edzésen elszakadt egy combizma. Így aztán Éder mellett a nehézkes Serginho és Roberto Dinamite maradt.

A másik dilemma a középpályán bukkant elő, ahol Santana bizonytalan volt, hogy a 4-4-2-es rendszerben megkockáztassa-e Falcao, Cerezo, Sócrates és Zico együttes szerepeltetését.

De úgy tűnt, teljesen mindegy, mit talál ki, csapata ugyanis önbizalommal telve biztos volt benne, hogy világbajnok lesz.

A szakember kinevezése óta Brazília 33 meccset játszott a vb-ig (ebből hármat állami vagy ifjúsági válogatottak ellen), és mindössze kétszer veszített: a Szovjetunió és Uruguay ellen, mindkétszer egyetlen góllal (1-2). Ugyanakkor 1981 májusában egy európai túrán hét nap alatt legyőzte Angliát (1-0), Franciaországot (3-1) és az NSZK-t (2-1). A Santana-csapat minden meccsen gólt szerzett (átlagosan 2,5-et), a gyors és egyérintős játéknak nem nagyon találta senki az ellenszerét.

Ám amikor a sajtó az 1970-es Brazíliához és az 1974-es Hollandiához hasonlította, Santana arrogánsan visszautasította. „A játékmódunk hasonló az 1974-es Hollandiához, kivéve, hogy ügyesebb játékosaink vannak, és nem hagyunk ki annyi lehetőséget” – mondta.

Sócrates szervezett káosznak nevezte a stílusukat, miután forgatókönyv nélküli, kreatív és kiszámíthatatlan volt. „Mindenki szabadon játszott, úgy, ahogy akart, mindaddig, amíg bizonyos alapvető funkciókat ellátott. Bármilyen csodálatosnak tűnik is, működött. Ez az improvizációnak és a két év közös munka során elsajátított tudásnak is köszönhető” – mondta.

Ilyen futballt 1970 óta nem látott a világ

Napjaink egyik legnagyobb futballtudora, Jonathan Wilson úgy fogalmazott Futballforradalmak című könyvében, egészen 1982-ig kellett várni, hogy Brazília újra igazán rászabaduljon a futballvilágra.

„A Zicót és Sócratest is a csapatában tudó Brazíliának volt négy roppant tehetséges, kreatív középpályása, azonban Éder kivételével egyetlen szélsője sem. Ugyanúgy, mint korábban, a szükségből erényt kovácsoltak: Cerezo és Falcao, a két mélységi irányító behúzódott Zico és Sócrates mögé, Éder pedig afféle segéd középcsatárt játszott Serginho mellett, akinek esélye sem lett volna a keret közelébe kerülni, ha Reinaldo és Careca egészséges lett volna. A csapat formációja így olyan 4-2-2-2-vé alakult, amely erősen épített a pálya közepét elfoglaló gerincre és a széleken kalandozó két szélső védőre, Leandróra és Júniorra. Európai értelemben véve a csapat komoly kihívásokkal küzdött a játék szélességét tekintve, de játékuk annyira gördülékeny volt, és olyan sokat volt náluk a labda, hogy a játékosok pusztán a mozgásukkal megoldották a széljáték kérdését.”

A csapat olyan lenyűgöző játékot mutatott a spanyolországi vébén, amit az 1970-es elődök óta nem látott a világ.

A nyitómérkőzésen ugyan a szovjetek szereztek vezetést Andrij Bal góljával (a gyenge távoli lövést Waldir Peres csúnyán bevédte), ám a 75. percben Sócrates 22 méterről csodálatosan kilőtte a jobb felső sarkot, majd a 88. percben Éder egy felpörgetett labdát 20 méterről lőtt védhetetlenül a kapuba (2-1).

Következett a Graeme Sounesst, Gordon Strachant, majd csereként Kenny Dalglisht is soraiban tudó Skócia, amely ugyan David Narey révén vezetést szerzett (ez volt a védő egyetlen válogatottbeli találata), ám erre a brazilok néggyel válaszoltak (4-1).

Új-Zéland sem okozott gondot, Zico duplájával 4-0-ra sikerült nyerni.

Jöhetett a középdöntő első meccse a nagy rivális Argentína ellen, de César Luis Menotti csapatának esélye sem volt. A 3-1-es győzelem negatívuma, hogy Maradona elvesztette a fejét, előbb Zicót rúgta fel brutálisan, majd másik ellenfelét hasba talpalta, így végül megkapta a piros lapot.

A rendszer legyőzte az egyént

A braziloknak Olaszország ellen már egy döntetlen is elég lett volna az elődöntőbe jutáshoz. Ezt akkor senki nem tartotta többnek puszta formalitásnál, hiszen az európai csapat nem mutatott nagy formát. A csoportkörből három döntetlennel jutott tovább úgy, hogy a szintén háromszor ikszelő Kamerunnal szemben eggyel több gólt szerzett (2-2, illetve 1-1), majd 2-1-re verte Argentínát.

De ez a Brazília nem játszhatott döntetlenre, nem volt benne a vérében. Ahogy Zico fogalmazott, a kapitány ugyan mondta, hogy elég a döntetlen, de azt nem, hogy ne támadjanak.

Minden meccset meg akartunk nyerni, erről szól a brazil futball!

A szervezett olaszok pedig kihasználták, hogy a gyengébb védelem ellen lehet keresnivalójuk, ráadásul az addig vegetáló Paolo Rossi is feltámadt, és három góljával oroszlánrészt vállalt a 3-2-es győzelemből. Santanát sokan kritizálták amiatt, hogy nem volt hajlandó feláldozni a bevált stratégiát a továbbjutás oltárán, nagyobb hangsúlyt kellett volna helyeznie a védekezésre, de amint írtuk, ez nem volt belekódolva csapatába.

A keserűségről mindent elmond Zico legendássá vált mondata:

A nap, amikor a futball meghalt.

Wilson kissé szofisztikáltabban fogalmazta meg ugyanezt:

„Ez volt az a nap, amikor a futballban lakozó naivitás meghalt. Az a nap, amely után többé már nem volt elég, ha a legjobb játékosokat egy csapatba tették, és hagyták, hogy játsszanak. Az a nap, amikor a rendszer legyőzte az egyént” – írta.

A futballtörténelem egyik legszebben játszó csapata végül a legjobb négy közé sem jutott be, és úgy járt, mint Magyarország 1954-ben és Hollandia 1974-ben: a szurkolók szívét elnyerte, de ez nem ért aranyat. Sőt, még érmet sem.

Amit tudni kell a vébéről:

  • Ez volt az első világbajnokság, ahol már nem 16, hanem 24 csapat vehetett részt. Algéria, Kamerun, Honduras, Kuvait és Új-Zéland ekkor debütált, az 1974-es és 1978-as vb-ezüstérmes Hollandia ki sem jutott. Belgium, Csehszlovákia, Salvador, a Szovjetunió és Anglia 12 év után kvalifikált – az angolok 20 év után futottak végre sikeres selejtezőt, hiszen 1966-ban házigazdaként, 1970-ben címvédőként indultak, majd kétszer elvéreztek.
  • Miután 1982. április 2-án az argentin fegyveres erők elfoglalták az 1833 óta brit uralom alatt álló Falkland-szigeteket, felmerült, hogy Anglia, Észak-Írország és Skócia visszalép a vébétől. Miután a FIFA azt jelezte a brit kormánynak, hogy a címvédő Argentínát nem kérheti visszalépésre, végül minden maradt az eredeti kvalifikáció szerint.
  • A magyar válogatott úgy kvalifikálta magát, hogy ugyan kétszer kikapott Angliától a selejtezőben, de végül négy győzelemmel és két döntetlennel, pontelőnnyel végzett a rivális előtt. A vert mezőnyben még Románia, Svájc és Norvégia végzett.
  • A Mészöly Kálmán irányította csapat szenzációsan rajtolt a vébén, első mérkőzésén 10-1-re legyőzte Salvadort, ez azóta is az egyik legnagyobb különbségű győzelem világbajnokságon (a magyar csapat 1954-ben Dél-Koreát 9-0-ra verte, de 1974-ben Jugoszlávia ugyanennyire tángálta el Zairét). De aztán beütött a krach, a szakvezetés annyira félt az argentinoktól, hogy hét védővel állt fel, Maradona pedig bolondot csinált mindenkiből (1-4). De még így is meglehetett volna a továbbjutás, ám a Belgium elleni 1-1-es döntetlen kiesést ért.
Kapcsolódó
Negyven éves emlék: varázslatos magyar tízes a mágikus González és társai ellen
Ma negyven esztendeje, hogy a magyar válogatott a vb-történet legnagyobb győzelmeinek egyikét aratta: 10-1-re nyert El Salvador legjobbjai ellen. Kiss László a labdarúgó-világbajnokságok leggyorsabb mesterhármasát ért el.
  • A vb-történelem egyik legcsúnyább bundázását a 2-es csoportban láthatták, ahol a nyugatnémetek meglepetésre kikaptak a nyitómeccsen Algériától 2-1-re, Ausztria ugyanakkor megverte az észak-afrikai riválist és Chilét is. Miután az utolsó fordulóban Algéria 3-2-re nyert Chile ellen, már tudni lehetett, hogy a másnapi NSZK-Ausztria mérkőzésen ha a németek nyernek, továbbjutnak, de ha háromnál több góllal győznek, Ausztria kiesik. Horst Hrubesch a 11. percben betalált, majd a két csapat meggyalázva a futballt 79 percen át a kapuk felé sem ment. Az 1-0-s NSZK-sikerrel, Algéria búcsúzott, de hiába óvott, nem ért célt.
  • Erőszakos jelentekben sem volt hiány sajnos. A sevillai elődöntőben a nyugatnémet Harald Schumacher úgy taglózta le a francia Patrick Battistont, hogy egy pillanatig a játékos életéért is aggódni kellett. Az esetet a mai napig oktatják mint a piros lap (és jó pár hónapnyi eltiltás) iskolapéldáját.

  • Claudio Gentile sem fukarkodott Diego Maradona faragásával: az olasz állítólag két napig készült a meccsre, de miután rájött a videók megnézése során, hogy esélye sem lesz, ha ellenfele labdát kap, elhatározta, abban is megakadályozza. A meccsen összesen 23 alkalommal szabálytalankodott ellene, csoda, hogy a pályán maradt egyáltalán.

  • A vébét végül Olaszország nyerte: azóta is az egyetlen válogatott, amely úgy tudott aranyérmes lenni, hogy az első három meccsén nem nyert. A gólkirály Paolo Rossi lett, akit a Totonero néven elhíresült fogadási botrányban 1980-ban három évre eltiltottak, de a büntetését a vb közeledtével két évre mérsékelték. A csatár a negyeddöntőben a brazilok ellen három (3-2), az elődöntőben a lengyelek ellen két gólt szerzett (2-0), míg a fináléban az NSZK-nak egyszer talált be (3-1).

XII. világbajnokság, 1982, Spanyolország

I. csoport
Olaszország–Lengyelország 0-0
Peru–Kamerun 0-0
Olaszország–Peru 1-1
Lengyelország–Kamerun 0-0
Lengyelország–Peru 5-1
Olaszország–Kamerun 1-1

 

A végeredmény: 1. Lengyelország 4 pont, 2. Olaszország 3, 3. Kamerun 3, 4. Peru 2.

 

II. csoport
Algéria–NSZK 2-1
Ausztria–Chile 1-0
NSZK–Chile 4-1
Ausztria–Algéria 2-0
Algéria–Chile 3-2
NSZK–Ausztria 1-0

 

A végeredmény: 1. NSZK 4 pont, 2. Ausztria 4, 3. Algéria 4, 4. Chile 0.

 

III. csoport
Belgium–Argentína 1-0
Magyarország–Salvador 10-1 (3-0)
Argentína–Magyarország 4-1 (2-0)
Belgium–Salvador 1-0
Belgium–Magyarország 1-1 (0-1)
Argentína–Salvador 2-0

 

A végeredmény: 1. Belgium 5 pont, 2 Argentína 4, 3. Magyarország 3, 4. Salvador 0.

 

IV. csoport
Anglia–Franciaország 3-1
Csehszlovákia–Kuvait 1-1
Anglia–Csehszlovákia 2-0
Franciaország–Kuvait 4-1
Franciaország–Csehszlovákia 1-1
Anglia–Kuvait 1-0

 

A végeredmény: 1. Anglia 6 pont, 2. Franciaország 3, 3. Csehszlovákia 2, 4. Kuvait 1.

 

V. csoport:
Spanyolország–Honduras 1-1
Jugoszlávia–Észak-Írország 0-0
Spanyolország–Jugoszlávia 2-1
Honduras–Észak-Írország 0-0
Jugoszlávia–Honduras 1-0
Észak-Írország–Spanyolország 1-0

 

A végeredmény: 1. Észak-Írország 4 pont, 2. Spanyolország 3, 3. Jugoszlávia 3, 4. Honduras 2.

 

VI. csoport:
Brazília–Szovjetunió 2-1
Skócia–Új-Zéland 5-2
Brazília–Skócia 4-1
Szovjetunió–Új-Zéland 3-0
Szovjetunió–Skócia 2-2
Brazília–Új-Zéland 4-0

 

A végeredmény: 1. Brazília 6 pont, 2. Szovjetunió 3, 3. Skócia 3, 4. Új Zéland 0.

 

Középdöntő, A csoport:
Lengyelország–Belgium 3-0
Szovjetunió–Belgium 1-0
Szovjetunió–Lengyelország 0-0

 

A végeredmény: 1. Lengyelország 3 pont, 2. Szovjetunió 3, 3. Belgium 0.

 

B csoport:
NSZK–Anglia 0-0
NSZK–Spanyolország 2-1
Spanyolország–Anglia 0-0

 

A végeredmény: 1. NSZK 3 pont, 2. Anglia 2, 3. Spanyolország 1.

 

C csoport:
Olaszország–Argentína 2-1
Brazília–Argentína 3-1
Olaszország–Brazília 3-2

 

A végeredmény: 1. Olaszország 4 pont, 2. Brazília 2, 3. Argentína 0.

 

D csoport:
Franciaország–Ausztria 1-0
Ausztria–Észak-Írország 2-2
Franciaország–Észak-Írország 4-1

 

A végeredmény: 1. Franciaország 4 pont, 2 Ausztria 1, 3. Észak-Írország 1.

 

Elődöntő:
Olaszország–Lengyelország 2-0
NSZK–Franciaország 3-3 – 11-esekkel 5-4.

 

A 3. helyért:
Lengyelország–Franciaország 3-2

 

Döntő:
Olaszország–NSZK 3-1 (0-0)
Madrid, 90 000 néző
v.: Coelho (brazil)
Olaszország: Zoff – Scirea – Gentile, Collovati, Cabrini – Oriali, Bergomi, Tardelli – Conti, Rossi, Graziani (Altobelli, 8.; Causio, 88.)
NSZK: Schumacher – Stielike – B. Förster, Kh. Förster, Briegel – Kaltz, Breitner, Dremmler (Hrubesch, 63.) – Rummenigge (H. Müller, 70.), Fischer, Littbarski
gól: Rossi (57.), Tardelli (69.), Altobelli (81.), illetve Breitner (83.)

 

Gólkirály: Rossi (Olaszország) 6 góllal.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!