Nemzetközi foci

A nagy vb-titok: Brazília ellen az életükért küzdöttek a zairei játékosok

Werek Natascha Haupt / R3690_Werek_Natascha_Haupt / dpa Picture-Alliance via AFP
Werek Natascha Haupt / R3690_Werek_Natascha_Haupt / dpa Picture-Alliance via AFP
1974. június 22-én érdekes esemény zavarta meg a Brazília-Zaire világbajnoki mérkőzést Gelsenkirchenben. A címvédő a 78. percben, 2-0-s vezetésnél szabadrúgáshoz készülődött, a 25 méterre letett labda mögött még tanakodtak a dél-amerikaiak, amikor a sorfalból kirobbant Mwepu Ilunga, a TP Mazembe 24 éves védője és messzire elrúgta a labdát. A román Nicolae Rainea felmutatta a sárga lapot, az európai média pedig azt írta, hogy az afrikaiak nem is értik a szabályokat. Pedig Ilunga a saját és társai életéért küzdött. Vb-történelem, 10. rész.

Az 1974-es németországi világbajnokságig mindössze kettő olyan afrikai csapat akadt, amely ott lehetett a legrangosabb futballtornán. 1934-ben Egyiptom volt az egyetlen a kontinensről, majd az 1966-os bojkottot követően 1970-től kapott állandó helyet Afrika, akkor Marokkó kvalifikálta magát.

Kapcsolódó
„Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?
Anglia Hurstre emlékezik, a magyarok a brazilverésre, Ghána a nagy bojkott miatti elvesztett lehetőséget siratja.

1974-ben aztán Zaire következett, és a kvalifikációja nem is volt túl nagy meglepetés. Egyrészt 1968-ban Afrika-kupát nyert, másrészt 1972-ben úgy végzett a negyedik helyen, hogy az elődöntőt hosszabbításban bukta el.

Abban az évben már megvolt a lendület és az alapcsapat, ez pedig a Csanádi Ferenc örökét 1970-ben átvett Blagoje Vidinic kapitány számára elég volt ahhoz, hogy a csúcsra juttassa tanítványait.

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

1958: Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

1962: „A horrorjelenetek miatt dugják ágyba a gyerekeket!” – törtek a csontok a legundorítóbb vébén

1966: „Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?

1970: Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről

Rátelepedett a politika a futballra

Zaire élén ekkor Mobutu Sese Seko, születési nevén Joseph-Désiré Mobutu állt, egy tábornok, aki 1965-ben puccsal került hatalomra és eltávolította Joseph Kasa-vubut, a Kongói Köztársaság (Léopoldville-Kongó) első szabadon választott elnökét.

Mobutu a csúcsra járatta a kleptokráciát, mellesleg pedig sokat fektetett a futballba, így aztán minden álma a világbajnoki részvétel volt.

A tehetséges generáció pedig Mavuba Mafuilával, Kazadi Mwambával és az 1974-es Afrika-kupa gólkirályával, Ndaye Mulambával teljesítette a vágyát.

Mobuto örömében elhalmozta a játékosokat minden földi jóval. Mindegyikük egy házat és egy új Volkswagent kapott jutalmul, sőt, a teljes válogatottat meghívta a luxuskastélyába, amire nagyon ritkán akadt példa. A nyomás persze nőtt, hiszen elvárta, hogy a világbajnokságon is jó teljesítményt nyújtsanak a kedvencek.

Kapcsolódó
Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről
A támadófutball és a látvány diadalát hozta az 1970-es, mexikói torna.

Ő maga nem utazott el a világbajnokságra, de gondoskodott arról, hogy Nyugat-Németországban erős zairei jelenlét legyen. Magas rangú kormánytisztviselőket és katonai vezetőket, sőt boszorkánydoktorokat is küldött, de a dolgok nem a tervek szerint alakultak.

Lázadás Németországban

A világbajnoki bemutatkozás nagyszerűen sikerült, és 1974. június 14-én a Zairei Leopárdokat a szívébe zárta a közönség. A dortmundi Westfalenstadionban Skócia volt az ellenfél, a Denis Law-val, Billy Bremnerrel és Kenny Dalglishsal felálló európaiak azonban nagyon meglepődtek, mert egy ügyes és szervezett ellenféllel találták magukat szembe.

Willie Ormond szövetségi kapitány azt mondta a meccs előtt, hogy

ha nem tudjuk legyőzni Zaire-t, akkor csomagoljunk, és menjünk haza.

Nos, a siker meglett, de a közvélemény úgy látta, Zaire nem érdemelt vereséget. Jöhetett a jugoszlávok elleni csata, előtte azonban kitört a botrány.

Mobutu úgy engedte el a küldöttséget, hogy egy komoly összeget is a rendelkezésükre bocsátott, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, és megvehessenek bármit, amire szükségük van. Azonban amíg a csapat edzett és meccset játszott, a tisztviselőikből álló kíséretet eltapsolta a pénzt – azt, amely a dologi költségeken kívül a játékosok fizetését és prémiumát is tartalmazta.

A lenullázott labdarúgók fellázadtak és jelezték, ennyi volt a vébé, nem lépnek pályára június 18-án.

A nemzetközi szövetségnek (FIFA) kellett közbelépnie, állítólag játékosonként mintegy 3000 német márkát fizetett azért, hogy vállalják a játékot és megmentsék a torna hírnevét.

A játékosok rábólintottak, majd unottan kivánszorogtak a gelsenkircheni Parkstadionba, ahol a stressz, a zavarodottság, és a koncentrációhiánnyal kombinált motiválatlanság eredménye egy szégyenteljes 9-0-s vereség lett a vége. A jugoszlávoknál Dusan Bajevic triplázott, a csapat egyébként is jó nevekből állt, végül, a körülményekről mit sem tudva, a világ elhitte, a szegény afrikai ország csupán ennyit tud.

A legérthetetlenebb szabadrúgás titka

Mobutu őrjöngött, és váratlan – de diktátoroktól nem távol álló – lépésre szánta el magát: elküldte az elnöki gárdát, hogy megfenyegesse a játékosokat.

A fegyveresek lezárták a szállodát minden újságíró előtt, és azt mondták, hogy ha 4-0-ra kikapunk Brazíliától, egyikünk sem térhet haza

nyilatkozta később Ilunga Mwepu.

Egyes források szerint egyenesen az életük lehetett a mérkőzés tétje. A játékosoknak nem maradt más választásuk, mint hogy a következő, Brazília elleni meccset lejátsszák, annak ellenére, hogy nem kapták meg a beígért pénzt, és hogy az ellenfélnek legalább három góllal kellett nyernie a továbbjutáshoz.

Werner OTTO / ullstein bild via Getty Images A brazilok elleni zairei kezdő tizenegy (balról jobbra): Mantantu Kidumu, Muamba Kazadi, Mabwene Mana, Mwanza Mukombo, Raymond Bwanga, Adelard Maku Mayanga, Wamunda Tshimabu, Mafu Kibonge, Kalala Ntumba, Boba Lobilo, Ilunga Mwepu

A Rivelinóval, Jairzinhóval és Eduval felálló dél-amerikaiak a 66. percben már 2-0-ra vezettek, amikor eljött a meccs ikonikus pillanata. A 78. percben Brazília a kaputól 25 méterre szabadrúgást kapott, és amíg néhányan tanakodtak, mi is legyen, a sorfalból kirobbant Ilunga messzire elrúgta a labdát. A román Nicolae Rainea felmutatta a sárga lapot, az európai média pedig arról írt, hogy az afrikaiak nem is értik a szabályokat, míg John Motson, a BBC kommentátora az afrikai tudatlanság bizarr pillanatának nevezte az esetet.

De az igazság sötétebb volt ennél, hiszen a lépést a félelem vezérelte. Az időhúzó taktika pedig talán közrejátszott abban, hogy Brazíliát kicsit összezavarta, és ugyan Valdomiro még betalált, a 3-0-s végeredmény mindkét félnek jó volt.

A zairei játékosok megszégyenülten és összeomolva, de hazatérhettek, igaz, karrierjük szinte azonnal véget ért. Mobutu csökkentette a válogatottra szánt pénzt, évtizedekre megfojtva ezzel a helyi futballt.

A játékosok közül többen szegénységben haltak meg, Ndaye Mulamba kénytelen volt Dél-Afrikában koldulni, Ekofa Mbungu pedig 2010-ben még taxisofőrként dolgozott, ugyanazzal az autóval, amelyet 1974-ben kapott.

Mobutu ugyan elvesztette érdeklődését a futball iránt, de sportfanatizmusa nem csitult, figyelmét és pénzét a bokszra összpontosította. Még ugyanabban az évben, 1974. október 30-án Kinshasa adott otthont a Muhammad Ali-George Foreman nehézsúlyú profi világbajnoki címmérkőzésnek…

Amit tudni kell a vébéről:

  • Bár a FIFA az 1971-es, athéni ülésen még azon ötletelt, hogy esetleg 24 csapatot szerepeltessen a vébén, végül maradt a 16 csapatos, de módosított versenyrendszerű lebonyolítás. Az addigi 32 mérkőzés helyet 38-at rendeztek úgy, hogy a csoportmecsek után nem egyenes kiesés, hanem két négyes csoportban egy második forduló következett. A Győztesek játszottak az arany-, a csoportmásodikok a bronzéremért.
  • A tornára rekordnevezés érkezett, 91 ország küldte el jelentkezését. A selejtezőkön olyan nagyágyúk véreztek el, mint Anglia, Franciaország, Spanyolország és az a Magyarország, amely két évvel korábban olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnoki 4. volt. A selejtezőt azonban hiába zárta veretlenül az Illovszky Rudolf vezette együttes, két győzelemmel és négy döntetlennel, rosszabb gólkülönbséggel alulmaradt a két szintén nyolcpontos Ausztria és Svédország mögött. Mindezt úgy, hogy az utolsó, hazai csoportmérkőzésen 3-2-re is vezetett, de a debütáló kapus, Bicskei Bertalan vetődés helyett szemmel követte csak Ralf Edström fejesét.
  • A Szovjetunió sem lehetett ott Németországban, a válogatottat ugyanis kizárták, miután az 1973-as chilei államcsíny következtében megtagadta az utazást a playoff dél-amerikai visszavágójára.
  • A torna egyetlen veretlen csapata Skócia volt (Zaire 2-0, Brazília 0-0, Jugoszlávia 1-1), amely azonban rosszabb gólkülönbséggel tovább sem jutott csoportjából. Még a világbajnok NSZK is begyűjtött egy vereséget, a csoportkörben az NDK győzte le 1-0-ra.
  • Kuba 1938-as kvalifikációja óta Haiti lett az első karibi csapat, amely kijutott a vébére. Ugyan három vereséggel kiesett, de azért nyomot hagyott a történelemben: a középpályás Ernst Jean-Joseph lett a világbajnokságok első futballistája, aki tiltott szer használatáért eltiltottak.
  • Carlos Humberto Caszely Garrido neve Chilében igazi fogalom, hazájának egyik legjobb chilei futballistájaként tartják számon. Az biztos, hogy a csatár hatékonyságban mindenkit felülmúl, meccsenként 0,59-es gólátlagot ért el, ezzel a válogatott történetének legeredményesebb góllövője. Neve azonban 1974-ben egy másik kategóriában maradt fenn: ő lett az első játékos a világbajnokságok történetében, aki piros lapot kapott (1974. június 14-én, NSZK ellen).
  • Hollandia a hetvenes években a totális játék révén vált Európa és a világ meghatározó futballnemzetévé. Az Ajax nemcsak otthon villogott, de 1971 és 1973 között sorozatban háromszor is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a válogatottban pedig Rinus Michels a 4-2-4-es játékrendszerről a 4-3-3-ra váltva tökéletesítette a rendszert. A totális futball szakított a hagyományokkal, az egyéni kreativitást rendszerbe helyezte, a gyors, folyamatos, rövidpasszos játék mellett a nagy fegyvere a letámadás és a lescsapda volt. Maga a totaalvoetbal kifejezés csak a holland válogatott 1974-es világbajnokságon nyújtott teljesítménye után került be a köztudatba.
  • A vébét végül Németország nyerte, amely ugyan már a második percben hátrányba került (a Johan Cruyff buktatásáért megítélt tizenegyest Johan Neeskens lőtte be), de a 25. percben Paul Breitner ugyancsak tizenegyesből egyenlített – ezek voltak az első büntetők, amelyeket vb-fináléban megítéltek. A győztes gólt végül a 43. percben Gerd Müller szerezte, neki ez volt az utolsó gólja a nyugatnémet csapatban, ugyanis a torna után visszavonult a válogatottságtól. A tavaly, 75 évesen meghalt legenda félelmetes mérleggel bírt: 62 meccsén 68-szor volt eredményes.
  • 2008-ban a korábbi FIFA-elnöke, a brazil Joao Havelange meglepő vádakkal állt elő, szerinte ugyanis hiába volt Brazília a világ legjobb csapata abban az időben, azért nem tudott zsinórban ötször is aranyérmet nyerni, mert az 1966-os és az 1974-es tornát direkt elcsalták a házigazda javára. Szerinte nem véletlen, hogy „a brazil válogatott 1966-ban lejátszott három mérkőzésén a három játékvezető és hat vonalbíró közül hét brit és kettő német volt”, de állította, hogy 1974-be a döntőbe jutásért zajló csatában Hollandia is azért nyert 2-0-ra, mert a meccset a nyugatnémet Kurt Tschenscher vezette.

X. világbajnokság, 1974, NSZK

I. csoport:
NSZK–Chile 1-0
NDK–Ausztrália 2-0
Chile–NDK 1-1
NSZK–Ausztrália 3-0
Ausztrália–Chile 0-0
NDK–NSZK 1-0

 

A végeredmény: 1. NDK 5 pont; 2. NSZK 4; 3. Chile 2, 4. Ausztrália 1.

 

II. csoport:
Brazília–Jugoszlávia 0-0
Skócia–Zaire 2-0
Jugoszlávia–Zaire 9-0
Skócia–Brazília 0-0
Skócia–Jugoszlávia 1-1
Brazília–Zaire 3-0

 

A végeredmény: 1. Jugoszlávia 4 pont; 2. Brazília 4; 3. Skócia 4; 4. Zaire 0.

 

III. csoport:
Svédország–Bulgária 0-0
Hollandia–Uruguay 2-0
Hollandia–Svédország 0-0
Bulgária–Uruguay 1-1
Hollandia–Bulgária 4-1
Svédország–Uruguay 3-0.

 

A végeredmény: 1. Hollandia 5 pont; 2. Svédország 4; 3. Bulgária 2; 4. Uruguay 1.

 

IV. csoport:
Olaszország–Haiti 3-1
Lengyelország–Argentína 3-2
Lengyelország–Haiti 7-0
Argentína–Olaszország 1-1
Argentína–Haiti 4-1
Lengyelország–Olaszország 2-1

 

A végeredmény: 1. Lengyelország 6 pont; 2. Argentína 3; 3. Olaszország 3; 4. Haiti 0.

 

Középdöntő, A csoport:
Brazília–NDK 1-0
Hollandia–Argentína 4-0
Hollandia–NDK 2-0
Brazília–Argentína 2-1
Argentína–NDK 1-1
Hollandia–Brazília 2-0

 

A végeredmény: 1. Hollandia 6 pont; 2 Brazília 4; 3. NDK 1; 4. Argentína 1.

 

B csoport:
NSZK–Jugoszlávia 2-0
Lengyelország–Svédország 1-0
NSZK–Svédország 4-2
Lengyelország–Jugoszlávia 2-1
NSZK–Lengyelország 1-0
Svédország–Jugoszlávia 2-1

 

A végeredmény: 1. NSZK 6 pont; 2. Lengyelország 4; 3. Svédország 2; 4. Jugoszlávia 0.

 

A 3. helyért:
Lengyelország–Brazília 1-0

 

Döntő:
NSZK – Hollandia 2-1 (2-1)
München, 80 000 néző
v: Taylor (angol).
NSZK: Maier – Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner – Hoeness, Bonhof, Overath – Grabowski, G. Müller, Hölzenbein
Hollandia: Jongbloed – Suurbier, Haan, Rijsbergen (De Jong, 69.), Krol – Jansen, Van Hanegem, Neeskens – Rep, Cruyff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.)
gól: Breitner (25., 11-esből), G. Müller (43.), illetve Neeskens (2., 11-esből)

 

Gólkirály: Lato (Lengyelország) 7 góllal.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik