Patrick HERTZOG / AFP
Nemzetközi foci sport

„Úgy éreztük, bármikor meghalhat a pályán” – Ronaldo az életét kockáztatta Zidane legnagyobb mérkőzésén

1998-ban megtört a jég: az addig csak Európa-bajnoki címig jutó Franciaország lett a hetedik nemzet, amely világbajnoki címet szerzett. Pedig nagyon mélyről kellett építkeznie a csapatnak, Aimé Jacquet szövetségi kapitány olyan médiaellenszenvvel találkozott, amelyet túlélni is nehéz volt. De a franciák nem hibáztak, és hazai pályán megnyerték az aranyérmet. Vb-történelem, 16. rész.

Amikor 1984-ben Európa-bajnok, két évvel később pedig világbajnoki bronzérmes lett a francia labdarúgó-válogatott, úgy tűnt, új futballnemzet jelentkezett be a világversenyek legjobbjai közé. A Michel Platini-féle csapatot azonban nem követte olyan generáció, amely fenn tudta volna tartani a szintet.

A válogatott már az 1988-as Eb-re sem jutott ki, a címvédő szégyenszemre úgy esett ki a kvalifikációban, hogy mindössze egyetlen győzelmet aratott (otthon 2-0-ra verte Izlandot). Henri Michel távozott, a helyét Platini immáron szövetségi kapitányként vette át, de vele sem jött össze a vb-szereplés, a válogatott Jugoszlávia és Skócia mögött csak a harmadik lett a selejtezőben. Pedig micsoda csapat volt a nevek – Didier Deschamps, Jean-Pierre Papin, Laurent Blanc, Eric Cantona – alapján.

Az 1992-es Európa-bajnokságra (egyedüli hibátlanként!) sikerült a kijutás, de a válogatott nyeretlenül ki is pottyant a csoportkörből.

Érkezett Gérard Houllier, aki a mennybe mehetett volna, hiszen a mérlege nagyszerű volt, tíz mérkőzésen hét győzelem és egy döntetlen mellett mindössze kétszer kapott ki csapata. Az 1994-es világbajnoki selejtezőben is nagyszerűen álltak a franciák, az utolsó két hazai mérkőzés közül elég lett volna egyet megnyerni a biztos kvalifikációhoz. Előbb azonban Izrael nyert a Parc des Princes-ben 3-2-re úgy, hogy a győztes gólt Reuven Atar a 90. percben szerezte, majd a bolgárok ellen már az iksz is vébét ért volna, de a 90. percben érkezett Emil Kosztadinov (1-2).

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

1958: Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

1962: „A horrorjelenetek miatt dugják ágyba a gyerekeket!” – törtek a csontok a legundorítóbb vébén

1966: „Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?

1970: Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről

1974: A nagy vb-titok: Brazília ellen az életükért küzdöttek a zairei játékosok

1978: „Pisztolyt szegeztek a fejemhez” – emberrablók miatt vonult vissza a holland futball-legenda

1982: A nap, amikor a futball meghalt – így vérzett el a világ legszebben játszó brazil csapata

1986: „Jesper, Jesper, megölsz bennünket!” – kocsmacsapatból nőtt ki az első dán szuperválogatott

1990: Borotvapengével követték el minden idők legnagyobb futballcsalását

1994: Még a senkik is futballistennek érezhették magukat – ismeretlenek segítették a brazilokat világbajnoki címhez

Cantona durvasága hozta el a fiatalítást

Ebben a puskaporos hangulatban Houllier nem maradhatott, a helyére addigi segítője került – először csak ideiglenes jelleggel. Aimé Jacquet akkor már ismert edzőnek számított, hiszen a nyolcvanas években nyert három bajnokságot és két Francia Kupát a Bordeaux-val.

Összekapta csapatát, amely az irányításával az első négy meccsét megnyerte 1994-ben, és 1996. június 26-ig, az Európa-bajnokság elődöntőjéig nem is szenvedett vereséget, akkor is csak tizenegyesekkel maradt alul a csehekkel szemben.

Simon Bruty/Anychance / Getty Images

Jacquet kezdetben Cantonára épített csapatát, de miután az öntörvényű csatár 1995 januárjában megrúgott egy Crystal Palace-szurkolót, és egy évre eltiltották, úgy érezte, itt a fiatalítás lehetősége. Így aztán szépen elbúcsúzott Papintől és David Ginolától, majd olyan fiatalokkal kezdett el dolgozni, mint Zinedine Zidane.

Az Eb-elődöntő azt mutatta, jó úton jár, de 1998-ban házigazdaként a világbajnokságon nem volt elég jónak lenni. Ott ki kellett tűnni.

Mintha az egész világ ellenük lett volna

Jacquet ugyan élvezte a szövetség bizalmát, a játékosai tűzbe mentek volna érte, ám a sajtó nagyon nem kedvelte. Sőt, mondhatjuk a L’Equipe kifejezetten keresztes hadjáratot folytatott ellene, várta, hogy hibázzon, és lesújtson rá azzal, hogy „ugye, mi megmondtuk”…

Az akkor az ötvenes évei második felében járó szakember (idén november 27-én már 81 éves lesz!) azonban hihetetlen önuralommal tűrte a kritikát, és építette csapatát. Franciaország 1997 nyarán nyeretlenül zárta a hazai rendezésű Tournoi de France-t (Brazília 1-1, Anglia 0-1, Olaszország 2-2), majd 1998 tavaszán produkált egy hasonló szériát (Norvégia 3-3, Oroszország 0-1, Svédország 0-0). A szakértőket a vébé előtt nem nagyon hatotta meg, hogy egy marokkói kupán a hazaiak elleni 2-2 mellett Belgiumot sikerült 1-0-ra legyőzni, és a főpróba, a finnek elleni 1-0 sem ígért sok jót.

„Tudtuk, hogy a L’Equipe-nek fenntartásai vannak Aime Jacquet-val. A lapnál nem gondolták, hogy ő elég jó, minden tettét, döntését, taktikáját megkérdőjelezték. Csúnya és személyes harc lett belőle. Mi, játékosok az első naptól kezdve mögötte álltunk, de érezni lehetett, milyen negatív a légkör a csapat körül.

Mintha az egész világ ellenünk lett volna

nyilatkozta néhány éve Robert Pires, a franciák világ- és Európa-bajnok szélsője.

A lap el akarta hitetni, hogy a szakembernek lövése sincs arról, mit akar, noha éppen azon dolgozott keményen, hogy a vébére megtalálja a legjobb csapatot. A gyengébb eredmények pedig csak felesleges tüzet gerjesztettek a válogatott körül.

Pires azt mondta, számára a játékosok és a stáb által megteremtett egység és szolidaritás kulcsa 1997 decemberében történt, amikor Jacquet karácsonyra összejövetelt szervezett Tignes-ben, az Alpok egyik nagy síközpontjában a futballisták és családtagjaik számára.

„Mindenki élvezte a pihenést, miközben Jacquet nagy beszélgetéseket folytatott a játékosokkal, különösen a legjobbjainkkal, Laurent Blanc-nal és Didier Deschamps-pal. Elmondta nekik, hogyan dolgozik, mit csinál majd. Végül azzal fejezte be: valami hatalmasat fogunk véghezvinni ezen a világbajnokságon. Már tudtuk, hogy képesek leszünk rá, meggyőzött bennünket, hogy higgyünk benne és kövessük őt.”

Egy másik vb- és Eb-győztes, a Bayern München balbekkje, Bixente Lizarazu úgy fogalmazott, Jacquet minden kritikát magára vállalt, és de gondoskodott arról, hogy azok ne legyenek igazán hatással a játékosokra.

„Mestermunkát végzett ebben is. Meg akart védeni bennünket és bármit megtett volna azért, hogy koncentráltak és magabiztosak maradjunk. Felhasználhatta volna a kritikákat arra, hogy elszántabbá, dühösebbé tegyen, felhergeljen bennünket, de nem tette. Méltóságteljesen viselkedett. neki megvolt a terve, és ebben ilyen nem szerepelt. Ehelyett buborékba helyezett minket, és a legnagyobb nyugalomban készülhettünk Clairefontaine-ben, messze mindentől.

Nem törődtünk a külvilággal, nem éreztünk nyomást, csak magunkra koncentráltunk. A legjobbak akartunk lenni.

Kellett egy kis trükk is

Évekkel később Michel Platini, a vébé egyik szervezője elismerte, hogy a csoportkör sorsolását úgy alakították, Franciaország és Brazília legkorábban a fináléban találkozhasson. „Nem azért töltöttünk hat évet a világbajnokság szervezésével, hogy ne trükközzünk” – mondta.

Franciaország egy könnyed 3-0-s sikerrel kezdett a dél-afrikaiak ellen, majd 4-0-ra verte Szaúd-Arábiát, és nagy csatában 2-1-re győzött Dánia ellen is. A szaúdiak ellen azonban Zidane piros lapot, ezzel együtt kétmeccses eltiltást kapott, és a hiánya nagyon érződött a Paraguay elleni nyolcaddöntőn.

Simon Bruty/Anychance / Getty Images

A dél-amerikaiak szédületes védelme (Francisco Arce, Carlos Gamarra, Celso Ayala, Pedro Sarabia) tökéletesen állta a rohamokat, csak egy szintén hátvéd, Laurent Blanc tudta feltörni, aki a 114. percben a vb-történelem első aranygóljával továbbjuttatta csapatát.

A legjobb nyolc között ennyi sem sikerült az olaszok elleni 0-0 után a jobb idegállapot és a biztosabb láb döntött – a tizenegyespárbajt a franciák 4-3-ra hozták. Az elődöntőben a Parma védője, Lilian Thuram vált főszereplővé, aki két góljával elszomorította a horvátokat (2-1), érdekesség, hogy a bekk 142 válogatottsága alatt csupán kétszer volt eredményes, természetesen a legjobbkor.

És az előzetes számítások beváltak, a fináléban ugyanis a félelmetes Ronaldo, Rivaldo, Bebeto sorral felálló brazilok következtek.

Mindenki Ronaldóért aggódott

A döntőben aztán megállíthatatlannak bizonyult a hazai csapat, Zidane két fejes gólja után Emmanuel Petit a ráadásban adta meg a kegyelemdöfést – 3-0! Amíg a franciák örömünnepet ültek, a braziloknak az egész napjuk merő aggódás volt.

A döntő előtti órákban ugyanis olyan helyzet alakult ki, amely gyökeresen megváltoztatott mindent.

„14 óra körül hallottam, ahogy Roberto Carlos azt kiabálta a folyosón, hogy Ronaldo rosszul van. Bementünk a szobájába Edmundóval, és megdöbbentünk a látványtól. Ronaldo feje lila volt, nehezen kapott levegőt, folyt a nyála és minden izma összerándult. Emlékszem, láttam korábban az apámat is hasonló állapotban, amikor régebben rohama volt. Az orvosok altatót adtak Ronaldónak, így sikerült megnyugodnia és elaludnia” – mesélte a brazilok játékosa, Cesar Sampaio.

Getty Images

A védekező középpályás hozzátette, a csapatbuszon mindig szól a szamba, de ezúttal a stadionig néma csend honolt. Mindenki nagyon aggódott a válogatott legjobbjáért. Ronaldo a meccs előtti utolsó pillanatban jelezte, vállalja a játékot, mert a vizsgálatok semmit sem mutattak ki.

Megrendülten mentünk ki a stadionba, annyira aggódtunk miatta. Úgy éreztük, az életét kockáztatja a döntőben és bármikor meghalhat a pályán. A döntőben még 50 százalékát sem mutattuk annak a tudásunknak, amit addig.

Francia részről Pires csak annyit mondott: „Utólag visszagondolva mondhatjuk, hogy Brazíliára hatással voltak a Ronaldóval történtek. De még ha 100 százalékos állapotban lett volna, akkor is annyira biztosak voltunk a győzelmünkben, hogy ő sem hozott volna változást.”

Amit tudni kell a vébéről

  • A FIFA végrehajtó bizottsága 1992. július 2-án adta oda a rendezési jogot Franciaországnak, amely a végső szavazáson Marokkót múlta felül. (2015-ben kiderült, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának több tagját megvesztegették a vb-rendezés ügyében, és ugyan eleinte úgy gondolták, hogy a franciák így szerezték meg a jogot, végül világossá vált, hogy a kenőpénz a sikertelen marokkói ajánlatból származott.)
  • Négy válogatott első alkalommal szerepelhetett a vébén, Horvátország, Jamaica, Japán és a Dél-afrikai Köztársaság ekkor debütált. A hiányzók között volt a kétszeres vb-győztes Uruguay mellett Portugália, Svédország és az ír válogatott, amely előtte kétszer is kvalifikálta magát.
  • Magyarország azóta sem volt annyira közel a vb-szerepléshez, mint ebben a kiírásban, a Csank János irányította válogatott a leggyengébb ötösben három győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel, nyolcpontos hátránnyal zárt a második helyen Norvégia mögött, de ez pótselejtezőt ért. Az utolsó mérkőzésen Helsinkiben játszott 1-1-es döntetlent minden idők legviccesebb öngóljának köszönhetően.
  • A pótselejtezőre nem érdemes szót vesztegetni, a jugoszláv válogatott Budapesten 7-1-re kiütötte a magyarokat, majd a belgrádi visszavágón beérte egy 5-0-s KO-val.
  • A kameruni Samuel Eto’o volt a torna legfiatalabb (17 éves, 3 hónapos), míg a skót Jim Leighton a legidősebb játékosa (39 éves, 11 hónapos).
  • A vébé meglepetéscsapata Horvátország volt, amely a csoportban legyőzte Jamaicát (3-1) és Japánt (1-0), és az argentinok elleni 1-0-s vereség is belefért a továbbjutásba. A nyolcaddöntőben Davor Suker találata döntött a románok ellen (1-0), a negyeddöntőben nagyon simán , 3-0-ra elverte a németeket, végül az elődöntőben Franciaország állította meg (1-2). A bronzmeccsen aztán ismét Suker döntött, bebiztosítva ezzel saját gólkirályi címét is (2-1).

XVI. világbajnokság, 1998, Franciaország

A csoport
Brazília – Skócia 2-1
Marokkó – Norvégia 2-2
Skócia – Norvégia 1-1
Brazília – Marokkó 3-0
Skócia – Marokkó 0-3
Brazília – Norvégia 1-2

 

B csoport
Olaszország – Chile 2-2
Kamerun – Ausztria 1-1
Chile – Ausztria 1-1
Olaszország – Kamerun 3-0
Olaszország – Ausztria 2-1
Chile – Kamerun 1-1

 

C csoport
Franciaország – Dél-afrikai Köztársaság 3-0
Szaúd-Arábia – Dánia 0-1
Franciaország – Szaúd-Arábia 4-0
Dél-afrikai Köztársaság – Dánia 1-1
Franciaország – Dánia 2-1
Dél-afrikai Köztársaság – Szaúd-Arábia 2-2

 

D csoport
Paraguay – Bulgária 0-0
Spanyolország – Nigéria 2-3
Nigéria – Bulgária 1-0
Spanyolország – Paraguay 0-0
Spanyolország – Bulgária 6-1
Nigéria – Paraguay 1-3

 

E csoport
Dél-Korea – Mexikó 1-3
Hollandia – Belgium 0-0
Hollandia – Dél-Korea 5-0
Belgium – Mexikó 2-2
Belgium – Dél-Korea 1-1
Hollandia – Mexikó 2-2

 

F csoport
Jugoszlávia – Irán 1-0
Németország – Egyesült Államok 2-0
Németország – Jugoszlávia 2-2
Egyesült Államok – Irán 1-2
Németország – Irán 2-0
Egyesült Államok – Jugoszlávia 0-1

 

G csoport
Románia – Kolumbia 1-0
Anglia – Tunézia 2-0
Kolumbia – Tunézia 1-0
Románia – Anglia 2-1
Románia – Tunézia 1-1
Kolumbia – Anglia 0-2

 

H csoport
Jamaica – Horvátország 1-3
Argentína – Japán 1-0
Japán – Horvátország 0-1
Argentína – Jamaica 5-0
Japán – Jamaica 1-2
Argentína – Horvátország 1-0

 

Nyolcaddöntő
Brazília – Chile 4-1
Olaszország – Norvégia 1-0
Nigéria – Dánia 1-4
Franciaország – Paraguay 1-0 – aranygóllal
Németország – Mexikó 2-1
Hollandia – Jugoszlávia 2-1
Argentína – Anglia 2-2, hosszabbítás után, 11-esekkel: 4-3
Románia – Horvátország 0-1

 

Negyeddöntő
Olaszország – Franciaország 0-0, hosszabbítás után, 11-esekkel: 3-4
Brazília – Dánia 3-2
Németország – Horvátország 0-3
Hollandia – Argentína 2-1

 

Elődöntő
Brazília – Hollandia 1-1, hosszabbítás után, 11-esekkel: 4-2
Franciaország – Horvátország 2-1

 

A 3. helyért
Hollandia – Horvátország 1-2

 

Döntő
Franciaország–Brazília 3-0 (2-0)
Saint-Denis, Stade de France, 80 000 néző
v.: Szaid Belkola (marokkói)
Franciaország: Barthez – Thuram, Leboeuf, Desailly, Lizarazu – Karembeu (Boghossian, 57.) – Deschamps, Djorkaeff (Vieira, 76.), Petit, Zidane – Guivarc’h (Dugarry, 66.)
Brazília: Taffarel – Cafù, Aldaír, Júnior Baiano, Roberto Carlos – César Sampaio (Edmundo, 75.), Dunga, Leonardo (Denílson, 46.), Rivaldo – Ronaldo, Bebeto
gól: Zidane (27., 45.), Petit (93.)
piros lap: Desailly (68.)

 

Gólkirály: Davor Suker (Horvátország) 6 góllal.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!