Nemzetközi foci

„Úgy éreztük, bármikor meghalhat a pályán” – Ronaldo az életét kockáztatta Zidane legnagyobb mérkőzésén

Patrick HERTZOG / AFP
Patrick HERTZOG / AFP
1998-ban megtört a jég: az addig csak Európa-bajnoki címig jutó Franciaország lett a hetedik nemzet, amely világbajnoki címet szerzett. Pedig nagyon mélyről kellett építkeznie a csapatnak, Aimé Jacquet szövetségi kapitány olyan médiaellenszenvvel találkozott, amelyet túlélni is nehéz volt. De a franciák nem hibáztak, és hazai pályán megnyerték az aranyérmet. Vb-történelem, 16. rész.

Amikor 1984-ben Európa-bajnok, két évvel később pedig világbajnoki bronzérmes lett a francia labdarúgó-válogatott, úgy tűnt, új futballnemzet jelentkezett be a világversenyek legjobbjai közé. A Michel Platini-féle csapatot azonban nem követte olyan generáció, amely fenn tudta volna tartani a szintet.

A válogatott már az 1988-as Eb-re sem jutott ki, a címvédő szégyenszemre úgy esett ki a kvalifikációban, hogy mindössze egyetlen győzelmet aratott (otthon 2-0-ra verte Izlandot). Henri Michel távozott, a helyét Platini immáron szövetségi kapitányként vette át, de vele sem jött össze a vb-szereplés, a válogatott Jugoszlávia és Skócia mögött csak a harmadik lett a selejtezőben. Pedig micsoda csapat volt a nevek – Didier Deschamps, Jean-Pierre Papin, Laurent Blanc, Eric Cantona – alapján.

Az 1992-es Európa-bajnokságra (egyedüli hibátlanként!) sikerült a kijutás, de a válogatott nyeretlenül ki is pottyant a csoportkörből.

Érkezett Gérard Houllier, aki a mennybe mehetett volna, hiszen a mérlege nagyszerű volt, tíz mérkőzésen hét győzelem és egy döntetlen mellett mindössze kétszer kapott ki csapata. Az 1994-es világbajnoki selejtezőben is nagyszerűen álltak a franciák, az utolsó két hazai mérkőzés közül elég lett volna egyet megnyerni a biztos kvalifikációhoz. Előbb azonban Izrael nyert a Parc des Princes-ben 3-2-re úgy, hogy a győztes gólt Reuven Atar a 90. percben szerezte, majd a bolgárok ellen már az iksz is vébét ért volna, de a 90. percben érkezett Emil Kosztadinov (1-2).

Vb-történet

1930: Magyarország nem akart menni a focivébére, így meghívták az Újpestet

1934: Örökre eltiltották az olasz bundabotrányért, mégis világbajnok lett

1938: Méreg vagy öngyilkosság? – a náci Németország okozta az osztrák csodacsapat vesztét

1950: Amikor egy részmunkaidős mosogatófiú legyőzte Angliát

1954: „Törölgettük magunkról a vért” – sohasem látott botrány a magyar-brazil vb-negyeddöntőn

1958: Fényűzésből nem lesz harci kedv – olyan csapat verte a magyarokat, amely ott sem lehetett volna a vébén

1962: „A horrorjelenetek miatt dugják ágyba a gyerekeket!” – törtek a csontok a legundorítóbb vébén

1966: „Akkoriban mi voltunk az egyik legnagyobb csapat” – afrikai világbajnok is lehetett volna 1966-ban?

1970: Pelét ki akarták hagyni minden idők legjobb vébéjéről

1974: A nagy vb-titok: Brazília ellen az életükért küzdöttek a zairei játékosok

1978: „Pisztolyt szegeztek a fejemhez” – emberrablók miatt vonult vissza a holland futball-legenda

1982: A nap, amikor a futball meghalt – így vérzett el a világ legszebben játszó brazil csapata

1986: „Jesper, Jesper, megölsz bennünket!” – kocsmacsapatból nőtt ki az első dán szuperválogatott

1990: Borotvapengével követték el minden idők legnagyobb futballcsalását

1994: Még a senkik is futballistennek érezhették magukat – ismeretlenek segítették a brazilokat világbajnoki címhez

Cantona durvasága hozta el a fiatalítást

Ebben a puskaporos hangulatban Houllier nem maradhatott, a helyére addigi segítője került – először csak ideiglenes jelleggel. Aimé Jacquet akkor már ismert edzőnek számított, hiszen a nyolcvanas években nyert három bajnokságot és két Francia Kupát a Bordeaux-val.

Összekapta csapatát, amely az irányításával az első négy meccsét megnyerte 1994-ben, és 1996. június 26-ig, az Európa-bajnokság elődöntőjéig nem is szenvedett vereséget, akkor is csak tizenegyesekkel maradt alul a csehekkel szemben.

Simon Bruty/Anychance / Getty Images

Jacquet kezdetben Cantonára épített csapatát, de miután az öntörvényű csatár 1995 januárjában megrúgott egy Crystal Palace-szurkolót, és egy évre eltiltották, úgy érezte, itt a fiatalítás lehetősége. Így aztán szépen elbúcsúzott Papintől és David Ginolától, majd olyan fiatalokkal kezdett el dolgozni, mint Zinedine Zidane.

Az Eb-elődöntő azt mutatta, jó úton jár, de 1998-ban házigazdaként a világbajnokságon nem volt elég jónak lenni. Ott ki kellett tűnni.

Mintha az egész világ ellenük lett volna

Jacquet ugyan élvezte a szövetség bizalmát, a játékosai tűzbe mentek volna érte, ám a sajtó nagyon nem kedvelte. Sőt, mondhatjuk a L’Equipe kifejezetten keresztes hadjáratot folytatott ellene, várta, hogy hibázzon, és lesújtson rá azzal, hogy „ugye, mi megmondtuk”…

Az akkor az ötvenes évei második felében járó szakember (idén november 27-én már 81 éves lesz!) azonban hihetetlen önuralommal tűrte a kritikát, és építette csapatát. Franciaország 1997 nyarán nyeretlenül zárta a hazai rendezésű Tournoi de France-t (Brazília 1-1, Anglia 0-1, Olaszország 2-2), majd 1998 tavaszán produkált egy hasonló szériát (Norvégia 3-3, Oroszország 0-1, Svédország 0-0). A szakértőket a vébé előtt nem nagyon hatotta meg, hogy egy marokkói kupán a hazaiak elleni 2-2 mellett Belgiumot sikerült 1-0-ra legyőzni, és a főpróba, a finnek elleni 1-0 sem ígért sok jót.

„Tudtuk, hogy a L’Equipe-nek fenntartásai vannak Aime Jacquet-val. A lapnál nem gondolták, hogy ő elég jó, minden tettét, döntését, taktikáját megkérdőjelezték. Csúnya és személyes harc lett belőle. Mi, játékosok az első naptól kezdve mögötte álltunk, de érezni lehetett, milyen negatív a légkör a csapat körül.

Mintha az egész világ ellenünk lett volna

nyilatkozta néhány éve Robert Pires, a franciák világ- és Európa-bajnok szélsője.

A lap el akarta hitetni, hogy a szakembernek lövése sincs arról, mit akar, noha éppen azon dolgozott keményen, hogy a vébére megtalálja a legjobb csapatot. A gyengébb eredmények pedig csak felesleges tüzet gerjesztettek a válogatott körül.

Pires azt mondta, számára a játékosok és a stáb által megteremtett egység és szolidaritás kulcsa 1997 decemberében történt, amikor Jacquet karácsonyra összejövetelt szervezett Tignes-ben, az Alpok egyik nagy síközpontjában a futballisták és családtagjaik számára.

„Mindenki élvezte a pihenést, miközben Jacquet nagy beszélgetéseket folytatott a játékosokkal, különösen a legjobbjainkkal, Laurent Blanc-nal és Didier Deschamps-pal. Elmondta nekik, hogyan dolgozik, mit csinál majd. Végül azzal fejezte be: valami hatalmasat fogunk véghezvinni ezen a világbajnokságon. Már tudtuk, hogy képesek leszünk rá, meggyőzött bennünket, hogy higgyünk benne és kövessük őt.”

Egy másik vb- és Eb-győztes, a Bayern München balbekkje, Bixente Lizarazu úgy fogalmazott, Jacquet minden kritikát magára vállalt, és de gondoskodott arról, hogy azok ne legyenek igazán hatással a játékosokra.

„Mestermunkát végzett ebben is. Meg akart védeni bennünket és bármit megtett volna azért, hogy koncentráltak és magabiztosak maradjunk. Felhasználhatta volna a kritikákat arra, hogy elszántabbá, dühösebbé tegyen, felhergeljen bennünket, de nem tette. Méltóságteljesen viselkedett. neki megvolt a terve, és ebben ilyen nem szerepelt. Ehelyett buborékba helyezett minket, és a legnagyobb nyugalomban készülhettünk Clairefontaine-ben, messze mindentől.

Nem törődtünk a külvilággal, nem éreztünk nyomást, csak magunkra koncentráltunk. A legjobbak akartunk lenni.

Kellett egy kis trükk is

Évekkel később Michel Platini, a vébé egyik szervezője elismerte, hogy a csoportkör sorsolását úgy alakították, Franciaország és Brazília legkorábban a fináléban találkozhasson. „Nem azért töltöttünk hat évet a világbajnokság szervezésével, hogy ne trükközzünk” – mondta.

Franciaország egy könnyed 3-0-s sikerrel kezdett a dél-afrikaiak ellen, majd 4-0-ra verte Szaúd-Arábiát, és nagy csatában 2-1-re győzött Dánia ellen is. A szaúdiak ellen azonban Zidane piros lapot, ezzel együtt kétmeccses eltiltást kapott, és a hiánya nagyon érződött a Paraguay elleni nyolcaddöntőn.

Simon Bruty/Anychance / Getty Images

A dél-amerikaiak szédületes védelme (Francisco Arce, Carlos Gamarra, Celso Ayala, Pedro Sarabia) tökéletesen állta a rohamokat, csak egy szintén hátvéd, Laurent Blanc tudta feltörni, aki a 114. percben a vb-történelem első aranygóljával továbbjuttatta csapatát.

A legjobb nyolc között ennyi sem sikerült az olaszok elleni 0-0 után a jobb idegállapot és a biztosabb láb döntött – a tizenegyespárbajt a franciák 4-3-ra hozták. Az elődöntőben a Parma védője, Lilian Thuram vált főszereplővé, aki két góljával elszomorította a horvátokat (2-1), érdekesség, hogy a bekk 142 válogatottsága alatt csupán kétszer volt eredményes, természetesen a legjobbkor.

És az előzetes számítások beváltak, a fináléban ugyanis a félelmetes Ronaldo, Rivaldo, Bebeto sorral felálló brazilok következtek.

Mindenki Ronaldóért aggódott

A döntőben aztán megállíthatatlannak bizonyult a hazai csapat, Zidane két fejes gólja után Emmanuel Petit a ráadásban adta meg a kegyelemdöfést – 3-0! Amíg a franciák örömünnepet ültek, a braziloknak az egész napjuk merő aggódás volt.

A döntő előtti órákban ugyanis olyan helyzet alakult ki, amely gyökeresen megváltoztatott mindent.

„14 óra körül hallottam, ahogy Roberto Carlos azt kiabálta a folyosón, hogy Ronaldo rosszul van. Bementünk a szobájába Edmundóval, és megdöbbentünk a látványtól. Ronaldo feje lila volt, nehezen kapott levegőt, folyt a nyála és minden izma összerándult. Emlékszem, láttam korábban az apámat is hasonló állapotban, amikor régebben rohama volt. Az orvosok altatót adtak Ronaldónak, így sikerült megnyugodnia és elaludnia” – mesélte a brazilok játékosa, Cesar Sampaio.

Getty Images

A védekező középpályás hozzátette, a csapatbuszon mindig szól a szamba, de ezúttal a stadionig néma csend honolt. Mindenki nagyon aggódott a válogatott legjobbjáért. Ronaldo a meccs előtti utolsó pillanatban jelezte, vállalja a játékot, mert a vizsgálatok semmit sem mutattak ki.

Megrendülten mentünk ki a stadionba, annyira aggódtunk miatta. Úgy éreztük, az életét kockáztatja a döntőben és bármikor meghalhat a pályán. A döntőben még 50 százalékát sem mutattuk annak a tudásunknak, amit addig.

Francia részről Pires csak annyit mondott: „Utólag visszagondolva mondhatjuk, hogy Brazíliára hatással voltak a Ronaldóval történtek. De még ha 100 százalékos állapotban lett volna, akkor is annyira biztosak voltunk a győzelmünkben, hogy ő sem hozott volna változást.”

Amit tudni kell a vébéről

  • A FIFA végrehajtó bizottsága 1992. július 2-án adta oda a rendezési jogot Franciaországnak, amely a végső szavazáson Marokkót múlta felül. (2015-ben kiderült, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának több tagját megvesztegették a vb-rendezés ügyében, és ugyan eleinte úgy gondolták, hogy a franciák így szerezték meg a jogot, végül világossá vált, hogy a kenőpénz a sikertelen marokkói ajánlatból származott.)
  • Négy válogatott első alkalommal szerepelhetett a vébén, Horvátország, Jamaica, Japán és a Dél-afrikai Köztársaság ekkor debütált. A hiányzók között volt a kétszeres vb-győztes Uruguay mellett Portugália, Svédország és az ír válogatott, amely előtte kétszer is kvalifikálta magát.
  • Magyarország azóta sem volt annyira közel a vb-szerepléshez, mint ebben a kiírásban, a Csank János irányította válogatott a leggyengébb ötösben három győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel, nyolcpontos hátránnyal zárt a második helyen Norvégia mögött, de ez pótselejtezőt ért. Az utolsó mérkőzésen Helsinkiben játszott 1-1-es döntetlent minden idők legviccesebb öngóljának köszönhetően.
  • A pótselejtezőre nem érdemes szót vesztegetni, a jugoszláv válogatott Budapesten 7-1-re kiütötte a magyarokat, majd a belgrádi visszavágón beérte egy 5-0-s KO-val.
  • A kameruni Samuel Eto’o volt a torna legfiatalabb (17 éves, 3 hónapos), míg a skót Jim Leighton a legidősebb játékosa (39 éves, 11 hónapos).
  • A vébé meglepetéscsapata Horvátország volt, amely a csoportban legyőzte Jamaicát (3-1) és Japánt (1-0), és az argentinok elleni 1-0-s vereség is belefért a továbbjutásba. A nyolcaddöntőben Davor Suker találata döntött a románok ellen (1-0), a negyeddöntőben nagyon simán , 3-0-ra elverte a németeket, végül az elődöntőben Franciaország állította meg (1-2). A bronzmeccsen aztán ismét Suker döntött, bebiztosítva ezzel saját gólkirályi címét is (2-1).

XVI. világbajnokság, 1998, Franciaország

A csoport
Brazília – Skócia 2-1
Marokkó – Norvégia 2-2
Skócia – Norvégia 1-1
Brazília – Marokkó 3-0
Skócia – Marokkó 0-3
Brazília – Norvégia 1-2

 

B csoport
Olaszország – Chile 2-2
Kamerun – Ausztria 1-1
Chile – Ausztria 1-1
Olaszország – Kamerun 3-0
Olaszország – Ausztria 2-1
Chile – Kamerun 1-1

 

C csoport
Franciaország – Dél-afrikai Köztársaság 3-0
Szaúd-Arábia – Dánia 0-1
Franciaország – Szaúd-Arábia 4-0
Dél-afrikai Köztársaság – Dánia 1-1
Franciaország – Dánia 2-1
Dél-afrikai Köztársaság – Szaúd-Arábia 2-2

 

D csoport
Paraguay – Bulgária 0-0
Spanyolország – Nigéria 2-3
Nigéria – Bulgária 1-0
Spanyolország – Paraguay 0-0
Spanyolország – Bulgária 6-1
Nigéria – Paraguay 1-3

 

E csoport
Dél-Korea – Mexikó 1-3
Hollandia – Belgium 0-0
Hollandia – Dél-Korea 5-0
Belgium – Mexikó 2-2
Belgium – Dél-Korea 1-1
Hollandia – Mexikó 2-2

 

F csoport
Jugoszlávia – Irán 1-0
Németország – Egyesült Államok 2-0
Németország – Jugoszlávia 2-2
Egyesült Államok – Irán 1-2
Németország – Irán 2-0
Egyesült Államok – Jugoszlávia 0-1

 

G csoport
Románia – Kolumbia 1-0
Anglia – Tunézia 2-0
Kolumbia – Tunézia 1-0
Románia – Anglia 2-1
Románia – Tunézia 1-1
Kolumbia – Anglia 0-2

 

H csoport
Jamaica – Horvátország 1-3
Argentína – Japán 1-0
Japán – Horvátország 0-1
Argentína – Jamaica 5-0
Japán – Jamaica 1-2
Argentína – Horvátország 1-0

 

Nyolcaddöntő
Brazília – Chile 4-1
Olaszország – Norvégia 1-0
Nigéria – Dánia 1-4
Franciaország – Paraguay 1-0 – aranygóllal
Németország – Mexikó 2-1
Hollandia – Jugoszlávia 2-1
Argentína – Anglia 2-2, hosszabbítás után, 11-esekkel: 4-3
Románia – Horvátország 0-1

 

Negyeddöntő
Olaszország – Franciaország 0-0, hosszabbítás után, 11-esekkel: 3-4
Brazília – Dánia 3-2
Németország – Horvátország 0-3
Hollandia – Argentína 2-1

 

Elődöntő
Brazília – Hollandia 1-1, hosszabbítás után, 11-esekkel: 4-2
Franciaország – Horvátország 2-1

 

A 3. helyért
Hollandia – Horvátország 1-2

 

Döntő
Franciaország–Brazília 3-0 (2-0)
Saint-Denis, Stade de France, 80 000 néző
v.: Szaid Belkola (marokkói)
Franciaország: Barthez – Thuram, Leboeuf, Desailly, Lizarazu – Karembeu (Boghossian, 57.) – Deschamps, Djorkaeff (Vieira, 76.), Petit, Zidane – Guivarc’h (Dugarry, 66.)
Brazília: Taffarel – Cafù, Aldaír, Júnior Baiano, Roberto Carlos – César Sampaio (Edmundo, 75.), Dunga, Leonardo (Denílson, 46.), Rivaldo – Ronaldo, Bebeto
gól: Zidane (27., 45.), Petit (93.)
piros lap: Desailly (68.)

 

Gólkirály: Davor Suker (Horvátország) 6 góllal.

Olvasói sztorik