Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kozármisleny–Gyirmót. Ez földrajzi feladvány, vagy gyermekek számára nyelvtörő is lehetne. De nem az, hanem az NB II Nyugati-csoportjának egyik legfontosabb, legjelentősebb rangadója. A csapatok tették azzá: a baranyaiak remek, a kisalföldiek viszont a várakozásoknál szerényebb teljesítményükkel. A tízedik forduló előtt a Kozármisleny hét győzelemmel, illetve egy-egy döntetlennel és vereséggel a második helyen áll, mindössze egy ponttal a listavezető Puskás Akadémia FC mögött. A harmadik helyezett Gyirmót viszont öt siker mellett kétszer ikszelt és kétszer kikapott, így öt ponttal kevesebbet gyűjtött, mint aktuális riválisa. Külön adalék, hogy a szombati házigazda eddig minden hazai meccsét megnyerte, a vendég viszont négy próbálkozásból csak két döntetlenre volt képes látogatóként.
A költségvetés mértéke, a játékoskeret erőssége, és a szezon előtti célkitűzések ismeretében egyértelműen az NB I-be való feljutás a cél Gyirmóton, és a tabella pillanatnyi állását elnézve most érkezett el az utolsó pillanat, amikor még nem reménytelen elkezdenie a felzárkózást a győri együttesnek. A csúcsrangadó játékvezetője egyébként Kassai Viktor lesz, ez is jelzi az összecsapás rangját. Csank János, a Gyirmót vezetőedzője a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nagyon szeretné, ha csapata végre megszakítaná rossz idegenbeli szériáját, de tudja jól, hogy nem lesz könnyű dolguk. A bajai vereség görcsösséget eredményezett, ezzel kapcsolatban kifejtette, nem örül, hogy rutinos futballisták is le tudnak térni a helyes útról, és ennyire ki tudnak zökkenni.
– Mi ez a zaj?
– Éppen Mohács felé buszozunk, ott edzünk délelőtt, ott is alszunk, és onnan megyünk át szombaton Kozármislenybe – vázolta az útitervet Csank János.
– De vajon melyik csapatnak lesz Mohács ez a rangadó?
– Sajnos nem sikerült még idegenben nyernünk. Ez statisztikai tény, de azt nem hiszem, hogy komplexusunk lenne. Jó lenne, ha megszakadna ez a rossz sorozat, de kétségkívül nagyon nehéz dolgunk lesz. Azt szokták mondani, hogy idegenben jó az iksz is, de nekünk inkább a nyernünk kellene. Mondhatnánk, hogy háromesélyes meccs vár ránk, de remélem, csak kétesélyes, abból is csak a győzelem elfogadható számunkra. Meg kellene próbálnunk felzárkózni a bajai fiaskó, meg a Kaposvár kettő elleni döntetlen után. Ez a kettő nem fér bele, a többi nálam elmegy, hiszen lehet úgy is jól szerepelni, hogy idegenben nem nyerjük meg minden mérkőzésünket. Nagy dolgokat kéne csinálnunk, és bár a Kozármisleny játékosai nem olyan nevesek, de nagyon jól összerakott csapatról van szó, nagyon jó futballt játszanak. Én még nem jártam ott, de nem nagyon dicsérik a pályájukat az ellenfelek, részben a méretei miatt. Ez tehát előnyükre válik, a hazai pálya nekik tényleg nagy előny, de remélem, rutinos játékosaink hamar felveszik a ritmust, és alkalmazkodnak a pályaviszonyokhoz.
– A Győri ETO otthonában kikaptak, de hazai pályán döntetlent játszottak a városi riválissal a Ligakupában. Ez a kettősség is az idegenben-otthon problémakörre vezethető vissza?
– Nem hinném. A Győr otthon tökéletes csapattal állt fel, mindegy, hogy a válogatottjai hiányoztak. Mi nem olyan kerettel játszottunk, mint általában, hiszen Illés Gyula, Balog Zoltán, Oross Márton nem lépett pályára, nem Holczer Ádám védett, Csizmadia Csaba csak csereként állt be, Molnár Balázs, Ferenczi István, Nagy Gábor és Varga László pedig már akkor is sérült volt.
– Ehhez képest a második meccsen elért kettő-kettes döntetlen kifejezetten jó eredménynek tűnik.
– Megnéztem az első meccs felvételét. Volt egy csúnya időszakunk, tizenöt perc, amikor négy gólt kaptunk, de előtte, illetve a harmincötödik perctől végig teljesen egyenrangú partnerek voltunk, támadásokat vezettünk, voltak helyzeteink és gólt is rúgtunk. Egyébként egy nagyon jó hangulatú, sportszerű, nagyiramú mérkőzés volt, azok, akik szerepet kaptak, mind bizonyítani akartak a hazaiak részéről is. A második találkozó is baráti jellegű, izgalmas, jó meccset hozott. Kértem a játékosaimat, hogy bátran játsszanak, ne legyen semmi visszafogottság bennük. A Ligakupában egyébként nem volt nagy célunk, mivel több mint húsz mezőnyjátékosunk van, azokat is kell szerepeltetnünk kell, akik a bajnokságban kevesebbet játszanak.
– A Ligakupa és az NB II mégis más tészta…
– Legutóbb a Csákvár ellen sem voltunk rosszak, de a bajai vereség nagyon megfogott minket, és hiába próbáltam oldani, az első félidőben még érezhető volt a görcsösség. Nem örülök, hogy rutinos futballisták is le tudnak térni a helyes útról, és ennyire ki tudnak zökkenni. Fitos Lászlónak volt egy nagy lövése, ami a felsőlécen csattant, nem ártott volna, ha azt berúgja. Aztán a második félidő elején is folytatódott mindez, de miután rúgtunk egy gólt, lehetett érezni, hogy felszabadul a társaság. Szinte hallani lehetett, hogy mindenki felsóhajtott, s ebből lett aztán az ETO elleni kettő-kettes meccs jó teljesítménye.
