Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A debreceni stadionépítéssel kapcsolatban Uri Dénes Mihály, a Debreceni Egyetem hallgatójának olvasói levelét közölte a haon.hu oldal.
„Megkezdődtek a stadionrekonstrukciós munkálatok, aminek része a környék átalakítása. Ezzel kapcsolatban szeretnék pár gondolatot kifejteni.
Mindjárt az elején leszögezem: nem magával a stadionnal van baj. Egy modern, európai színvonalú futballstadion önmagában jó dolog, a DVSC megérdemli, s a teljes magyar labdarúgás profitálhat belőle. Az is örvendetes, ha megújul a Nagyerdő ezen része. A baj az, hogy az aréna tágan értett környezetének átalakítása jelentős fakivágással jár: előreláthatóan 172 darab fa kivágásával és 376 átültetésével lehet számolni, vagyis a környéken jelentős erdőritkítás lesz majd.
Az 548 eltávolítandó fa helyére csupán 51-et ültetnek, pedig a városvezetés korábban az „egy helyett kettő” elv érvényesítését artikulálta a lakosság felé. Emellett igen jelentős térkövezés is szerepel a tervekben, ami érthetetlen, tekintve hogy egy (park)erdő lényege nem a térkő, hanem a növényzet, márpedig a fák jelentős részét a térkövezés, nem pedig a stadion miatt vágják ki.
A Nagyerdő Debrecen tüdeje. A város levegőjének tisztasága, a városban lakók egészsége miatt elengedhetetlen, hogy a megmaradt erdő ne sérüljön, területe ne csökkenjen. Erre azonban a környék „megújítása”, az építési munkálatok térigénye és a városvezetés eddigi gyakorlata (lásd pl. a Hatvan és a Széchenyi utca fáinak sorsát) nemigen ad garanciát. A parkerdő védelme azért is fontos, mert ez az erdősáv nyúlik bele a városba, az embereknek ezzel a résszel van a legintenzívebb és legtermészetesebb kapcsolata, családok, baráti társaságok, fiatalok és idősek itt kapcsolódnak ki.
Ha azt mondjuk: Nagyerdő, akkor leginkább erre az erdőrészre gondolunk, vagyis a lokális identitást meghatározó Nagyerdő-kép javarészt a parkerdőn alapszik, függetlenül attól, hogy az erdő legnagyobb része túlnyúlik a városon.
A Nagyerdő olyan természeti értéket jelent, amely a debreceni identitást a cívis múlt még maradt (és szintén mostohán kezelt) épített örökségével együtt alapjaiban határozza meg. Ezért volna fontos, ha a most futó munkálatok végeredménye valóban a terület megújulása, nem pedig az erdő csonkolása lenne.”
