Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Déri Csaba 1987 óta dolgozik kosárlabdaedzőként. Karrierjét a szombathelyi Falcónál kezdte, ahol 1992-ig ült a kispadon. Ezután három éven keresztül szülővárosában, Körmenden dolgozott, miközben a magyar korosztályos válogatottakat is felkészítette. Edzői pályafutása során megfordult sok más magyar együttesnél is, például Veszprémben, Egerben, Dombóváron, Salgótarjánban, Tiszaújvárosban és Nyíregyházán. Szlovákiában a Rózsahegy női együttesét irányította, majd 2009-ben Romániában bajnoki döntőig vezette Sepsiszentgyörgy – szintén női – csapatát. Az 52 éves szakember tavaly a marosvásárhelyi férfiak mestere volt, jelenleg pedig a tavaly újjáalakult Sepsiszentgyörgy-SIC női alakulatának edzője.
Kíváncsiak voltunk rá, miként éli meg a magyar-román válogatott mérkőzés előtti napokat. A tréner azonban kifakadt, sajátos véleményének adott hangot a „zártkapuval” kapcsolatban.
– Nagyon szomorú vagyok, hogy egy ilyen bagatell hülyeség miatt, ami a világon bárhol előfordul, zártkapus meccset rendelnek el, ráadásul egy ilyen rangadó előtt, ez az én szememben példátlan – mondta Déri Csaba. – Ez abszolút a közönség és a sport ellen van. Azok a felelősek, akik meghívták Izraelt. Tudtuk jól, hogy Magyarországon, különösen Budapesten van szélsőjobboldali szurkolótábor. Ki kell azt is mondani, hogy melyik csapatnál: a Fradinál. Ez benne van a légkörben. Minek kellett meghívni őket? Nem tudtak volna egy másik országgal játszani? Ez egy magas labda volt, kivívtuk saját magunk baját. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem Izraellel, a zsidókkal van bajom, de ha tudjuk, hogy van Magyarországon egy ilyen csoport, akkor miért kísértettük a sorsot. Ennek ellenére a FIFA viszont nagyon rosszul reagált erre az egészre, mert ez a döntés abszolút túlzott. Nekik mindent szabad, velük szemben viszont nem szabad semmit? Nagyon kellemetlen ez az egész, de a játékosoknak és a szakmai stábnak ebből erőt kell merítenie, és meg kell mutatni, hogy a magyar foci már igenis tart ott, hogy akár közönség nélkül is megverje a románt.
– Mennyire követi figyelemmel a futballt Romániában?
– Bár kosárlabdaedző vagyok, abszolút képben vagyok a labdarúgással is. Bölöni Lászlót például közelebbről is ismerem, hiszen tavaly Marosvásárhelyen voltam edző, ő pedig a Maros megyei Dicsőszentmártonból származik, és az elnökünknek személyes, gyerekkori barátja. Rengeteg román meccset láttam, és mivel az összes magyar adót foghatom, így a magyar bajnokik jó részét is figyelemmel tudtam kísérni. Azt kell, hogy mondjam, az elmúlt húsz évben a román futball össze sem volt hasonlítható a magyarral. Százszor jobb volt. Náluk akkor volt az aranykor: nemzetközi szinten is elismert edzőik voltak, a játékosaik pedig Európa élbajnokságaiban is megállták a helyüket. A magyar futballra a belterjesség, a sok duma és a kevés produkció volt jellemző. Az a hozzáállás, ami a kilencvenes évektől a kétezres évekig jellemezte a játékosokat, az Európa legalja volt. Viszont ami a magyar fociban elindult az utóbbi években, az példaértékű. A politika nagyon komolyan kiállt a sport mellett, akadémiák létesültek, stadionok épültek, és még sorolhatnám tovább. Ha valaki, akkor én nagyon örülök ennek. Nem akarok politizálni, de le a kalappal Orbán Viktor és a Fidesz előtt, hiszen felismerték, hogy mit kell csinálni. Egyszerűen valamit tenni kellett már. Én voltam Budapesten kosárlabdaedző, és emlékszem, hogy az akkori városvezetés mindent megtett, hogy ne legyen nemzeti érzés, ne legyen Fradi, ne legyen sport a fővárosban, tulajdonképpen semmi se legyen, csak ki tudják lapátolni a pénzt mindenhonnan. Most viszont már ismét jó úton járunk.
– Tényleg azt gondolja?
– Igen. Ezeknek a dolgoknak köszönhetően szerencsére odáig jutottunk, hogy egy lényegesen jobb futballkultúrájú országgal, mint például Románia, háromesélyes meccset játszhatunk otthon és idegenben egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy a magyar foci hamarosan vissza fogja szerezni a hírnevét és eredményességét a világban. Úgy érzem, hogy most talán reális esélyünk lehet kijutni a világbajnokságra. Nagyon kemény lesz, de a játékosoknak át kell lépniük a saját árnyékukat. Itt nincs mese, nyerni kell. Akkor is, ha utána három napig, vagy egy hétig nem tudnak menni. Teljesen mindegy, hogyan, de nyerni kell. A románok így fognak hozzáállni, az biztos.
– Milyen eredményt vár pénteken?
– Nagy várakozásokkal tekintek a mérkőzés elé. Ha nagy összegben kéne fogadnom az eredményre, akkor azt mondanám, hogy kettő-kettő lesz, de szívem szerint kettő-egyes hazai győzelmet szeretnék látni. Itt, Székelyföldön mindenki a magyar válogatottnak szurkol. A román közeg viszont, beleértve a játékosokat is, végtelenül magabiztos. Ezt nem nevezném nagyképűségnek, inkább egészséges optimizmusnak, hiszen az elmúlt húsz év eredményei alapján jogosan gondolhatják magukat esélyesnek. Nyilván Bölöni, Jenei, Hagi, Piturca szájából nem is furcsa ezeket a mondatokat hallani. Az viszont nagyon érdekes, hogy amellett, hogy süt belőlük a végtelen magabiztosság, rettenetesen tisztelik a magyar focit, elsősorban a múltja miatt, talán egy picit tartanak is tőlünk. Én is nézni fogom a meccset. Óriási az érdeklődés az egész országban a meccs iránt. Itt Sepsiszentgyörgyön már most le van foglalva az összes hely, ahova be lehetne ülni, megnézni a meccset.
