A Rangadó.hu állandó szakértője ismét tollat, illetve billentyűzetet ragadott, hiszen kezdetét vette a világbajnoki selejtezősorozat! A magyar válogatott pénteken Andorrában, kedden pedig hazai pályán Hollandia ellen lépett pályára. Mindkét meccsen öt gól esett, de sajnos csak az egyik végeredmény kedvezett a mieinknek (5-0, 1-4). Lássuk, hogy nézett ki ez a két találkozó szakmai szemmel.
Amint arra számítani lehetett: szakmailag és mentálisan is más mérkőzést látunk Andorra és Hollandia ellen. Igazán nincs mit szépíteni rajta, Andorrát megvertük öt-nullra, oké, ez papírforma-eredmény volt. Megverték őket a románok is négy-nullra kedd este, a következő meccseiken hat- meg nyolc-nulla lesz az eredmény az aktuális ellenfél javára, mi itthon is megverjük őket tíz-nullra, és az utolsó helyen fognak végezni nulla-ötvenhatos gólkülönbséggel – vélekedett a Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán.
A kedd esti meccsel kapcsolatban is reálisan kell nézni az erőviszonyokat. Nagyon tetszett Csank János nyilatkozata, aki a szünetben felhívta a figyelmet arra, hogy a két válogatott között most is nagy a különbség, függetlenül attól, hogy a holland futball a közelmúltban némileg visszaesett. Ezt lehetett látni a mérkőzésen is. Akartak, küzdöttek a játékosok, megpróbálták a huszonötezer nézőt az akaratukkal kiszolgálni, de ez egyébként is alapkövetelmény válogatott mezben. Maga a mérkőzés játékban, taktikailag és szervezettségben már az első percekben eldőlt a holland válogatott javára. Az egyénileg sokkal jobb játékosok egyszerűen taktikailag fegyelmezettebben, atlétikusan és fizikálisan fölénk nőttek, és simán megvertek minket.
Úgy érzem, a hollandok ötven-hatvan százalékot teljesítettek. Beszélhetünk arról, hogy semmi különöset nem mutattak, csak a mi hibáinkból éltek, hiszen végig pariban voltunk velük, de ezt én nem így látom. Voltak néha párperces jó periódusaink, például a második félidő első néhány perce, egy-kettes állásnál, amikor adódtak lehetőségeink, de a mérkőzés összképét tekintve a hollandok labdakihozatalait nem tudtuk megakadályozni, keményebben, sokkal pontosabban passzoltak, a középső harmadban rendre letámadtak minket és labdát szereztek, és a lassú, gyenge formában játszó védelmünknek akkor okoztak problémát, amikor akartak.
De nincs ezzel semmi probléma, hogyha egy andorrai mérkőzést, vagy egy ilyen meccset a helyén kezelünk, megyünk tovább, hiszünk abban, amit előre eltervezünk, és megpróbálunk megvalósítani, és a következő mérkőzéseken mind taktikailag, mind fizikálisan, mind a játékosok egyéni formáját tekintve is javulunk.
Megjegyzendő, hogy két gólt fejeltek a hollandok, az egyiket szélről, akcióból, amikor rosszul helyezkedett a védelmünk, és lefejeltek minket. A második viszont sokkal fájóbb, hiszen pontrúgásból született, ahol ki vannak osztva emberek, Huntelaar mégis nagyon tisztán fejelhetett, mert nagyon fegyelmezetlenül védekeztünk. Ezekre is nagyon oda kell figyelnünk, mert ez a bizonyos negyedik gól az mutatta, hogy nagyon nagy problémák vannak mentálisan. Taktikai fault után, leszegett fejjel, a labdának háttal sétáló játékosokat láttam, ez válogatott szinten megalázó dolog volt. Elek Ákos hibázhat, hibázott is, amikor befelé fejelt egy labdát, természetesen nem így akarta, és a gól egyéni hibából született, viszont ezt nem látom annyira katasztrofálisnak, mint a negyedik kapott gólt.
Reálisan kell értékelni ezt a két mérkőzést, az eddig megszerzett három pontot, javítani kell a taktikai hibákat, és úgy érzem, hogy akkor lehetnek szebb percei a válogatottunknak.
