NB II

A falu edzője

Bognár György barátként is tud beszélni a játékosaival, akik nem élnek vissza a közvetlenségével.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Ha báró Eötvös József az 1800-as évek helyett napjaikban élne, talán szeretné a focit, és talán Csákvárra is ellátogatna. Bizonyára az ő tetszését is elnyerné a nagyközség varázsa, és akkor nem kellene kitalálnia Taksony vármegyét és Tiszarét települést, Tengelyi Jónás falusi jegyző helyett pedig Bognár Györgyről szólna a könyve, melynek címe némi változtatással A falu jegyzője helyett A falu edzője lenne.

A játékosként, majd edzőként és televíziós szakkommentátorként is elismert szakember mindenféle sztárallűr nélkül tevékenykedik az NB II Nyugati-csoportjának újoncánál. Ha van szabadideje, horgászással kezdi a napot, de a piszkos munka sem büdös számára, hiszen amikor szükséges, belebújik a gumiruhába, és saját kezűleg tisztítja ki belső tavat a jobb kapás reményében. Edzés előtt körbejárja a pályát, elhelyezi a bójákat, s közben összeszedi, majd kidobja a szemetet is, a végén pedig az új kapu és az új háló összeeszkábálásában is élen jár. Mindenkihez van egy-egy jó szava, a játékosokhoz, és a mindennapjaikat a csapat mellett töltő segítőkhöz egyaránt. A labdarúgók persze vevők a közvetlenségre, a poénokra, de azonnal kapcsolnak, amikor Bognár komolyra fordítja a szót, kér, utasít vagy kritizál. Úgy tűnik, itt ebből sincs probléma…

Csákvár egyébként is olyan, mintha egy békés sziget lenne a másodosztály tengerében. Nagy Sándor a klub elnöke, tulajdonosa, és életben tartója, nagyjából egy személyben. Öt éve csinálja, a megye kettőből indultak, most pedig az NB II hetedik helyén állnak. A cél mi más lehetne, mint a bennmaradás, vagyis kvalifikáció az egycsoportossá váló ligába. Az itteni fizetésekből senki nem fog meggazdagodni, ez nyilvánvaló, de minden hónapban pontosan érkeznek a forintok, amivel viszont nem minden csapatnál büszkélkedhetnek a vezetők. A Rangadó.hu érdeklődésére Bognár György elmondta, a családias körülményeknek és az elnök törekvéseinek jelentős szerepe volt abban, hogy tavaly nyáron vállalta a feladatot.

– Még egy éve sincs, hogy Csákvárra szerződött, de szemmel láthatóan otthon érzi magát, és belakta a környezetet.
– Nagyon jól érzem itt magam, nagyon jó közegbe kerültem. A csapat is alkalmazkodik mentálisan a környezethez, nincsenek problémáink, mindenki be tudott illeszkedni. Nyilván itt, a falusi életben más normák működnek, mint mondjuk Budapesten, vagy más nagyvárosban, de ezzel egyikünknek sincs problémája, a játékosoknak és nekem sem – mesélte Bognár György.

– A magyar labdarúgók szinte mindig diplomatikusan fogalmaznak, ha egy edző kerül szóba, de önt a legtöbben elismerik és dicsérik. Vajon miért?
– Gondolom azért, mert én eléggé közvetlen vagyok a játékosokkal. Nem attól függ, hogy a három lépés távolságot megtartják-e, amikor munka van, hogy tegeződünk, vagy magázódunk. Azt gondolom, nyugodtan belefér a tegeződés is, de amikor munka van, megkövetelem, hogy odakoncentráljanak, ne éljenek vissza ezzel a közvetlenséggel, és ebből még soha nem volt problémám, egyik csapatomnál sem. Nálam ez így működik, tudok velük barátként beszélni a futballon kívüli dolgokról, de amikor futballozni kell, amikor munka van, feladat van, akkor elvárom, hogy arra koncentráljanak. Különbséget tudunk tenni a magánélet és a munka között, és ez fontos. A tiszteletet nem azzal tudom kivívni magamnak, hogy megkérem őket erre, hanem megpróbálok úgy viselkedni és dolgozni, hogy ez normálisan működjön.

– Az eredmények alapján úgy néz ki, hogy a csapat halad a kitűzött cél, a bennmaradás felé. Elégedett az eddigi teljesítménnyel?
– Szerintem abban a mederben folyik a munka, amit elterveztük, nagyjából az eredmények is jönnek. Az elmúlt két hétben nagyon sok meccset játszottunk, háromnaponként. Ebből átlagon felül jöttünk ki. Tudtam, hogy fizikálisan nem lesz gondja a csapatnak, a kérdés az volt, hogy mentálisan egyik napról a másikra tudnak-e koncentrálni? Fel tudják-e dolgozni az eredményeket, akár vereség, akár győzelem? Azt kell mondjam, le a kalappal! Az utolsó meccsre mentálisan egy picit elfáradtunk, dekoncentrált volt a csapat. Nem véletlenül kezdtünk úgy a Győr kettő otthonában, hogy a középkezdésből gólt kaptunk, még labdába sem értünk! Számítottam ilyesmire, de erre azért nem! És ráadásul a következő öt percben még két hasonló ziccere volt a Győrnek. Úgy kezdtünk az első tíz percben, hogy azt mondtam: csak ezt ússzuk meg valahogy! Negyed óra múlva kicsit rendeződtek a sorok, egyenlítettünk, jobb lett a játék. A végén nagy bravúr volt szerintem a döntetlen, mert jó erőkből állt most az ETO, és jól is futballozott. Összességében ezen az öt meccsen nagyon jól, szervezetten és egységesen játszottunk, megérdemelt győzelmeket arattunk. Nyilván, amikor négy góllal nyerünk, az elég magabiztos, bárki legyen az ellenfél. Gondolkodhatnánk előrefelé is, hiszen a harmadik sincs nagyon távol tőlünk, és az ötödik sincs távol, de a mi csapatunknak változatlanul az osztályozós helyek valamelyikének elérése a realitás, és azt meg tudjuk csinálni, ezt változatlanul mondom!

– Pedig korábban sokan kételkedtek a csákvári küldetés sikerében!
– Azt gondolom, hogy benn tudunk maradni a nyolc között, és az osztályozón kvalifikálhatjuk magunkat az egycsoportos NB II-be, ami bravúr lenne, mert feljutó csapatként nem két-három kiesőt kell megelőznünk, hanem gyakorlatilag a nyolcba kell kerülnünk. Nem lehetetlen feladat, meg fogjuk tudni oldani. Könnyebb dolga lesz az egycsoportos másodosztályban a középmezőnyt elérnie egy csapatnak, mint most ezt a kiélezett helyzetet túlélni. A meccseket még le kell játszani, tehát még nem értük el a célunkat, ünneplésre semmi okunk, de közelítünk felé.

– Közép- vagy hosszútávon mi lehet a csákvári labdarúgás jövője?
– A csákvári labdarúgás jövője nyilván attól függ, hogy ez az év hogy sikerül. Nagy feladat az egycsoportos NB II-be juttatni a klubot, de a csákvári futballnak van jövője úgy is, ha ez nem sikerül, hiszen egy osztállyal lejjebb is nagyon értékes és jó mérkőzéseket lehet játszani. Ez most egy olyan lehetőség, amikor csúcsra lehet járatni a helyi futballt. Évről-évre osztályokat jött feljebb ez a csapat, és nyilván jó játékosok voltak, akik ezekhez a szintekhez abszolút megfeleltek. Ebben az évben más a szint. Kellett variálni a csapaton, több dinamikára, több frissességre, gyorsaságra volt szükség, s ez nagyjából ki is alakult. Ettől az évtől függ, hogy a csákvári futball hogyan megy tovább. Magasan van a mérce, hiszen komolyabb lehetőségekkel bíró városok nem tudnak idáig eljutni, és a Csákvár itt van! Annak ellenére, hogy velünk senki nem számolt, mindenki a kiesők közé sorolt minket, most már mindenki láthatja, hogy az önmagunkkal szemben támasztott elvárásaink reálisak. Teljesen reális az, hogy osztályozón bennmaradjunk, legalábbis a jelenlegi helyzet ezt mutatja. Példátlanok azok a körülmények, amelyeket Nagy Sándor teremt az önzetlenségével, a hátterével. Engem ez nagyban megfogott, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy itt vagyok. Nem is nagyon akartam most edzősködni egyébként, gondoltam, a tévézés, az újságírás most elég lesz, de megfogott, hogy egy ötezer-ötszáz lakosú településen nagy műfüves pályát építenek, új öltözőt építenek, kis lelátót építenek, tehát szépen megcsinálnak mindent, ami egy sportkombináthoz kell. Nagyobb kluboknál is dolgoztam, ahol ez nem sikerült, itt pedig igen. Aki ilyenre képes, az komolyan gondolja, amit csinál. Hát ezért vagyok itt, mert ez nagyban befolyásolta a döntésemet, amikor tavaly nyáron körülnéztem, hogy mik épülnek itt. Az, hogy jó közegre találtam, menet közben alakult ki.

– Egervári Sándor soha nem felejti el megjegyezni, hogy milyen hasznos segítséget nyújt a válogatott ellenfeleinek feltérképezésében. Hogy látja a nemzeti csapatunk esélyeit a világbajnoki selejtezősorozatban?
– Komoly sansza van a válogatottnak a második hely elérésére, a továbbjutásra. Láthattuk, hogy a török és a román csapat sem jobb jelen pillanatban, mint a magyar. Talán egy picit felénk billenhetne a mérleg nyelve. Nagyon nagy kár a románok elleni kettő-kettőért, hogy azt az egy percet nem tudtuk kihúzni, vagy nem tudtunk még egy gólt lőni, mert az is benne volt a játékban. Azt a meccset nagyon sajnálom, az már gyakorlatilag a továbbjutást jelentette volna számunkra. Így nyilván eredményt kell elérni Bukarestben, ami nem lehetetlen. Reális esély van a második hely megszerzésére, nem csak a pontszám, hanem a mutatott játék is olyan, amivel ez elérhető.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.