Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A szezon legnagyobb bravúrja kategóriában sehol nem írtak ki szavazást, ezért mi most eljátszunk a gondolattal, ki lenne a díjazott ebben a témakörben. Lehetne az élvonal veretlen bajnoka, a Debrecen; lehetne az NB II Nyugati-csoportját az első pillanattól az utolsóig magabiztosan vezető és megnyerő MTK; és lehetne a fővárosiak mögött ezüstérmet szerző minimál-költségvetésű Kozármisleny is.
Mi mégis a keleti bajnok Egri FC-re voksolunk, amellyel kapcsolatban már sokszor elhangzott, hogy újoncként a téli szünetben a nyolcadik helyen állt, 11 ponttal lemaradva az éllovas Szolnok mögött. A 17. fordulóban a hevesiek 1-0-ra kikaptak Békéscsabán, és a 11 pontos differencia még ekkor is megvolt. Igen ám, de a viharsarki vereség dátumát (március 3.) érdemes megjegyeznünk, azóta ugyanis nem kapott ki, mi több, csak nyert az Eger! Tizenegy siker megszakítás nélkül! Nem hiába hangsúlyozta a Rangadó.hu érdeklődésére Sztankó Gábor, hogy ez a teljesítmény minden bajnokságban, akármilyen osztályban nagy szó. És ha már a bajnokcsapat kapusánál tartunk, a keleti mezőnyben ő kapta a legkevesebb gólt (23), tavasszal mindössze hatot!
– Más ez az érzés? Bajnokként ébredni, bajnokként edzeni, bajnokként készülni?
– Mindenképpen más, nagyon jó érzés! Szerintem majd akkor tudatosul bennünk igazán, mit is vittünk véghez, amikor lejátsszuk az első meccset az NB I-ben – mondta a Rangadó megkeresésére Sztankó Gábor. – Huszonhat esztendő után ismét kiharcoltuk az élvonalbeli szereplést, biztos vagyok benne, hogy ez utólag, néhány év múlva is nagyon jó érzéssel fog eltölteni minket, akik részesei voltunk a sikernek, és örök kapocs lesz köztünk, a vezetők, az edzők és a játékos között.
– Hogy sikerült a buli?
– Mindenki jól érzete magát, sokáig együtt voltunk, és méltó módon sikerült megünnepelni a bajnoki címet, sok szurkoló is csatlakozott hozzánk.
– Ősszel még alig gondolhatták, hogy ez lesz a vége…
– Ha reálisan gondolkodtunk, erre az idényre még valóban nem terveztük a feljutást. Persze, a vezetőségnek, és az ideigazoló játékosoknak nem titkolt szándéka volt ez, de inkább a második évre tervezte mindenki. Így alakult… Ezt nem gondolta volna senki, de nem érdemtelenül végzünk az élen, hiszen az, hogy ennyi meccset sikerrel abszolváltunk, jelzi, hogy sokat tettünk érte.
– Mi a titka a sikeres tavaszi hadjáratnak?
– Erre nincs recept, nincs megírva, mit kell tenni, hogy zsinórban megnyerjünk tizenegy meccset. Egymásért nagyon küzdöttünk, és kellett a szerencse is. De a legfontosabb, hogy minden alkalommal elhittük, mi vagyunk az esélyesebbek, és ezt próbáltuk tudatosítani az ellenfelekben is. Voltak olyan találkozók, amelyeken nem nekünk állt a zászló, de a végén fordítottunk, és olyanok is voltak, amelyeken végig mi domináltunk. Tizenegy győzelem egymás után minden bajnokságban, akármilyen osztályban nagy szó!
– Ebben az idényben biztosan nem lehetett a siker egyik fontos összetevője az összeszokottság, hiszen ahányan vannak, nagyjából annyi helyről jöttek. De ha a vezetőség úgy gondolja, az élvonalban már ezzel sem lehet gond…
– Nem tudom, hogy másképp gondolnák. Ez fedi a valóságot, együtt akarják tartani a keretet. Igaz, hogy az ország szinte minden tájáról, illetve a határon túlról is érkeztek játékosok, de bizonyítottuk, hogy tudunk egy célért küzdeni, támaszai vagyunk egymásnak, jó közösséget alkotunk, s ki tudjuk segíteni egymást. Nem szabad elfeledkezni az előző vezetőségről, illetve az NB III-as bajnokcsapat tagjairól sem! Nekik is jár a tortából egy kis szelet! Nekik is köszönhető a mi sikerünk, hiszen nélkülük nem juthattunk volna el ide.
