Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hosszú interjút közölt a 24.hu oldal Csányi Sándorral. A politika és a gazdaság mellett természetesen a labdarúgás is szóba került. Az MLSZ elnöke ismét hangsúlyozta, hogy hajlandó tárgyalni a mérkőzéseket jelenleg bojkottáló szurkolókkal. Elárulta: annak idején beszélt Orbán Viktornak arról, hogy Pintér Attila is a kapitányjelöltek között van, és a miniszterelnöknek nem volt ellenvetése.
– Mi igaz abból, hogy Pintér Attila kinevezése a labdarúgó-válogatott élére az ön bosszúja Orbán Viktoron a bankadó miatt?
– Ez egy hülyeség.
– Mindenesetre betalált.
– Ha bosszú, akkor saját magam ellen követtem el, hiszen ha valaki igazán nagyot veszített Pintér kinevezésén és az első tétmeccs utáni menesztésén, az én vagyok. Szoktam mondani, ha valakit rövid idő után leváltanak, nem ő a hibás, hanem az, aki kinevezte. Amúgy bárki bármit mond, Pintér Attila kiváló szakember, jelentős sikereket ért el futballistaként és edzőként. A szövetségi kapitányi feladat sajnos kevésbé illett hozzá, mint a klubedzői.
– Tehát ön hibázott.
– Igen. És az én presztízsem szenvedte meg leginkább az ügyet. Orbán Viktornak, mint miniszterelnöknek ez se pro, se kontra, csak mint futballszerető embernek eshetett rosszul.
– Ki dönt ma Magyarországon a szövetségi kapitány személyéről? Ön egyeztet Orbánnal vagy Orbán egyeztet önnel?
– Mindig én teszek döntési javaslatot az elnökségnek. Meghallgattam a kormányfő véleményét is, épp úgy, mint sok más, a futballhoz értő, azt szerető emberét, de a döntés és a felelősség az enyém. Olyannyira, hogy… Olyannyira, hogy most nem is mondok többet.
– Hogyan zajlott a kinevezés előtti beszélgetés Orbán és ön között?
– Sehogy. Előbb kineveztem Pintért, aztán tájékoztattam a miniszterelnök urat. Persze még a kiválasztás másfél-két hónapos folyamata alatt váltottunk szót a lehetséges befutókról, köztük Pintér Attiláról, és akkor nem emelt kifogást ellene.
– Az utód, Dárdai Pál négy meccsre vállalta a feladatot, aztán azt lehetett hallani, tán hosszabb időre marad. Marad?
– Rajta múlik.
– Ön szerződtetné?
– Igen. Már a finn mérkőzés előtt is ezt mondtam, függetlenül annak az eredményétől.
– Dárdai mostanáig a Herthánál irányította az utánpótlás-nevelést, s oda is térhet vissza. Fura lenne, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség nem tudna versenyezni egy német középcsapat ajánlatával.
– Lehet középcsapatnak titulálni a Herthát, de hát mégiscsak a világ egyik legjobb bajnokságában játszik. Dárdai tizenhat évet töltött ott, és szerintem nincs messze a csapat bundesligás kispadjától sem. Amúgy elnöki mandátumom kezdete óta együtt dolgozom vele, ő volt az MLSZ utánpótlás-stratégiáját kidolgozó csapat motorja. Rendkívül jó benyomást szereztem a személyiségéről, szakmai hozzáértéséről, és a játékosok is jól fogadták őt. Szeretnék végre hosszú távú megoldást találni, Dárdait akkor is el tudom képzelni szövetségi kapitányként, ha nem sikerül kijutnunk az Európa-bajnokságra. Persze, ő is abból főzhet, ami van, de hiszem, hogy képes kihozni a maximumot a keretből. A finnek elleni meccsen is látszott, hogy lépést váltott a csapat, átlépte az árnyékát, elkerülte a szokásos csapdákat, és végül nyert. Ezzel elsősorban a közönségnek okoztak nagy örömöt, akik megérdemelték ezt, cserébe a kiváló támogatásért, amit az arénában nyújtottak.
– Közel másfél évtizede léteznek magyar futballakadémiák, az onnan kikerülő játékosoknak kéne húzniuk a válogatottat, ám a nemzeti csapat vergődik, sőt a belga Double Pass által készített átvilágítás leminősítette az utánpótlás-nevelésünket.
– Látja, ez a tipikus negatív magyar megközelítés. Nem azt írják, hogy az MLSZ, először a magyar labdarúgás történetében felkért egy olyan külföldi céget, melynek minősítései alapján történik Belgiumtól Hollandiáig és Németországig az állami utánpótláspénz elosztása, és végre ebbe az irányba megyünk mi is. Nem. És azt sem hangsúlyozzák, hogy ez a cég első körben nem elemzést készített Magyarországon, hanem csupán helyzetfelmérést, mely során persze állapított meg hiányosságokat a top tizenöt utánpótlásképző központnál, de nem volt olyan akadémia, amelyik ne fogadta volna el a kritikát, és ne kezdett volna el dolgozni azok kijavításáért. Hamarosan jönnek újra, megnézik, sikerült-e orvosolnunk a hibákat, elemzést készítenek, ami minősítést eredményez, ami alapján majd átgondoljuk az állami támogatás elosztását. Vegyék észre, hogy ez egy előremutató folyamat! Mi is tudjuk, hogy az a magyar labdarúgás legfőbb baja, hogy a gyerekekkel tizennégy éves korukig nem a megfelelő színvonalon foglalkoznak. Azért vezetjük be a C-licencet, hogy aki eddig D-vel dolgozott, továbbképezze magát, és az eddigi nyolcezer edző helyett három-négyezer pedagógiailag is alkalmas trénerre bízhassuk a jövő játékosait. Ezenfelül a kiemelt utánpótlásképző központok edzői számára beindul az UEFA elite youth A-licence képzés, kiváló munkát végez az orvosi bizottság is, és van már erőnléti-edzőképzés, sőt, még a pályák talajával foglalkozó szakembereket is képzünk. Dolgozunk.
– Sok pénzzel vajon a fociban is lehetne-e sikeres magyar BL-csapatot építeni?
– Minden ott kezdődik, hogy az ifiből hány tehetséges fiatal kerül fel a nagy csapathoz. Persze, ha vételben gondolkodunk, tényleg csak pénz kérdése a dolog, de az MLSZ nem erre ösztönzi a klubokat. Sőt, azon gondolkodunk, hogy a válogatott érdekében korlátozzuk az egy-egy csapatban játszó külföldiek számát.
– Pedig néhány milliárddal a válogatott is felturbózható lenne. Ha honosítunk két-három brazilt, a válogatott tán kijut végre egy nagy tornára. Nyilván van az a pénz, amiért könnyes szemmel énekli egy Sao Paolo-i labdarúgó az „Isten áldd meg a magyart”.
– Na, ebben, mármint a honosításban a miniszterelnöknek van szava, s ő azt mondja, kizárólag magyar származású labdarúgót honosítunk.
– Egyetért vele?
– Abszolút.
– A közelmúltban honosított videotonos Nikolics magyar?
– Az édesanyja magyar, és tökéletesen beszél is magyarul.
– Van elég pénz a magyar fociban?
– Többet is el lehetne költeni. Komoly gond, hogy az online sportfogadásból befolyó pénzből nem részesülnek a csapatok, noha ők rendezik a mérkőzéseket. Ez most változik, és ha hozzávesszük a tévéközvetítésekből származó összeget, bízhatunk benne, hogy minden első osztályú csapat gazdálkodása stabilizálódik. Aki pedig nemzetközi megmérettetésre pályázik, annak több szponzorra és saját befektetésre lesz szüksége.
– Botrány kerekedett abból, hogy immár csak szurkolói kártyával mehetünk magyar futballmérkőzésre. Ön tavaly azzal védte meg az új rendet, hogy az „lehetővé teszi, hogy a nem kívánatos szurkolókat minden stadiontól távol tartsuk”. Az ultrák bosszúból bojkottálnak, nem járnak meccsre, amin lehet szomorkodni, vagy lehet örülni neki, az viszont meglepő, hogy az MLSZ, úgy hallani, mégiscsak kiegyezne velük. Törlik a kártyás rendszert?
– Eszünkben sincs. Mi már egyszer engedtünk. Az eredeti elképzelés szerint a kártya tartalmazta volna a lakcímet, ám az ultrák attól tartottak, ha adataik illetéktelen kézbe kerülnek, rossz szándékú emberek megkereshetik őket. Végül csupán a név és a születési hely, idő került rá. Na most ezzel mi a baj? Egy BL-döntőre is le kell adni a nevet, ez az európai metódus, amit nálunk is törvény ír elő. Ha nem lenne kártya, jegyvásárlásnál minden alkalommal mindenki kénytelen lenne bemutatni a személyi igazolványát, a pénztáros begépelné az adatokat, csak aztán adná ki a belépőt. Az jobb lenne? Én szívesen tárgyalok, ha van ötletük, hogyan tegyük egyszerűbbé a kártya használatát, beszélhetünk, de a megszüntetéséről nem lehet szó. A lengyeleknél is esett a nézőszám a kártya bevezetése után, ám fél évvel később fordult a trend. Mi pár hónap alatt százharmincezer kártyát állítottunk ki, ami az én értelmezésemben azt jelenti: összehasonlíthatatlanul többen fogadják el a rendszert, mint ahányan nem.
– Az ultrák egyáltalán nem akarnak azonosítást.
– Véleményük szerinte elég lenne a sok kamera, de láthattuk Bukarestben, hogy aki balhézni akar, eleve kapucnit húz a fejére, sálat köt az arca elé. Túl a tízmilliós büntetésen nekem leginkább az fájt, hogy az ezerkétszáz, Bukarestbe eljött szurkoló miatt – aki szolidaritásból azonosítás nélkül kapott jegyet, mert a román szövetség nem kért azonosítást a saját szurkolóitól – kapott UEFA-büntetés nyomán itthon kétezer-ötszáz szurkoló nem láthatta a helyszínen a finnek elleni meccset. Ez az eset is azt igazolja, hogy a stadionokban és a környékükön civilizált körülményeket kell teremteni.
– A Fradi Groupama Arénájának vénaszkennerén borultak ki igazán a zöld ultrák.
– Hogy az egyes klubok a kártyán felül milyen szigorításokat vezettek be, az ő dolguk.
– Ön egyetért a vénaszkennerrel?
– A sporttörvény lehetőséget ad rá.
– A főultrák közül korábban állítólag sokan jegy nélkül jártak meccsre.
– Ha volt is ilyen, a kártyás rendszer megszüntette ezt a lehetőséget.
– Ön kiket tart „nemkívánatos szurkolóknak”? A bojkottosokat? Az összes ultrát? Vagy a „megyavonatozókat”, a román himnuszt háttal állva kifütyülőket?
– Sajnos ma még olyanok is a tiltakozókkal vállalnak közösséget, akiket szeretnék bent látni, de bízom benne, előbb-utóbb meggondolják magukat. Én szívesen látom mindazokat, akik nem rasszisták, nem erőszakosak és nem okoznak kárt a stadionban. Senkit sem akarunk bántani, senkit sem akarunk kitiltani, és legalább olyan zajos lelátókat szeretnénk, mint korábban, csak zsidózás, cigányozás, buzizás nélkül. Én is olyan meccsekre szeretnék járni, ahol szórakozik az ember, nem szégyenkezik. Bízom benne, hogy az ultrák álláspontja is megváltozik, és hamarosan ott látjuk őket a stadionokban, mert hosszú még az Európa-bajnoki selejtezősorozat, és a válogatottnak szüksége van az ő támogatásukra is.
