Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Tüntetnek a Vasas és az Újpest drukkerei a klub külföldi tulajdonosa ellen. A kispesti szurkolótábor egyelőre csak forrong, hiszen egyszer már megjárta… Az Eger és a Vác nagyot zuhant, és annak idején Sopronban, valamint Tatabányán is megjárták a külföldi klubtulajdonosokkal.
A Rangadó.hu az újpesti és az angyalföldi események apropóján összeállítást készített a magyar focicsapatok múltbeli és jelenlegi külföldi tulajdonosairól. Cikkünkből kiderül, hogy George F. Hemingway-n kívül egyik milliárdos munkásságát sem övezte, illetve övezi siker, és a kispesti mágnás sem áll a népszerűségi lista élmezőnyében…
Roderick Duchatelet (Újpest)
A belga 2011 októberében vált a klub többségi tulajdonosává. Megváltóként érkezett, hiszen a morális és anyagi csődbe jutott Tolnai Sándornak nem volt más választása: szabadulnia kellett a csapattól. Duchatelet azzal igazán nem vádolható, hogy fogalma sincs a futballról, hiszen az édesapja és ő is több belga klubot birtokolt, illetve működtet jelenleg is.
Az új tulajdonos nem kisebb célokat tűzött ki a csapat elé, mint megismételni az Újpesti Dózsa hetvenes években elért sikereit. Hangsúlyozta: szóba sem jöhet olyan együttes, amely a kiesés ellen harcol. Ezzel szemben állandó nemzetközi kuparészvételt kell elérnie – írta a Rangadó.hu annak idején.
Nos, anyagi gondokról, fizetéscsúszásokról nem hallani, pénzügyi téren tehát rendben van az Újpest, szakmailag és morálisan azonban egyre mélyebb válságba sodródik. A szurkolók tiltakoznak a kötelező regisztráció ellen, ezért már a lelátóra sem hajlandóak bemenni, vagy ha mégis, akkor sem szurkolnak, csak némán nézik a meccset.
A téli szünetben még el lehetett adni azt a filozófiát, hogy nem igazolnak senkit, mert a tulajdonos szerint a keret elég erős a jó eredmények eléréséhez, csak össze kell szokniuk a játékosoknak. Nos, mivel tavasszal sem sikerült előrelépniük, immár teljességgel érthetetlen, hogy nyáron miért nem erősítették meg az állományt. Sőt, számos magyar fiatalt elküldtek, ráadásul a csapat egyik legjobbját, az Újpest emblematikus figuráját, a rutinos Szélesi Zoltánt is a tartalékok közé száműzték, ahogyan korábban Rajczi Pétert is.
A bennfentesek állítják, szakmai vonalon a belga egyik legnagyobb hibája, hogy töretlenül bízik honfitársában, Marc Leliévre-ben, az örökös másodedzőben, aki olykor megbízott vezetőedzőként funkcionál. Nem túlzás, ha azt mondjuk, elhibázott stratégiája, és sorozatos rossz döntései miatt Roderick Duchatelet egy puskaporos hordón ül, és amennyiben így folytatja, robbanni fog!
George F. Hemingway (Bp. Honvéd)
Első diplomáját és jogi doktorátusát is New Yorkban szerezte. Pályája kezdetén perügyvéd és több nagy jogi cég vezető tanácsadója volt Los Angelesben. 1983-ban alapított egy amerikai befektetőcéget, a The Hemingway Group-ot. A vállalat amerikai sikerei arra ösztönözték, hogy kilépjen az európai piacra is. A magyar származású George F. Hemingway (eredeti nevén Szabó György) a mai napig aktívan részt vesz a cég munkájában, mint elnök.
Idehaza az ő nevéhez köthető a többi között a Bon Bon Hemingway, a Pizza Hut és a Dunkin Donuts megalapítása és működtetése.
A kispesti klubot 2006 nyarán vette át. Megítélése eleinte egyértelműen pozitív volt, mára azonban felemássá vált. A csapatot megmentette a kieséstől, sőt kivezette a nemzetközi porondra, ráadásul 19 év után idén tavasszal ismét bajnoki dobogóra állhatott; a stadiont felújíttatta; megalapította a Magyar Futball Akadémiát – ezek Hemingway elvitathatatlan érdemei.
Ugyanakkor a keretben rendszerint kevés a magyar játékos, sok a légiós, ráadásul az állománynak minimum a fele minden félévben kicserélődik, és sok értéktelen, gyenge futballista is jön-megy, mint a távirat. Hemingway korábban határozottan elítélte a bundázó játékosokat, az olasz gólzsák, Davide Lanzafame féléves kölcsönvételére viszont nem mondott nemet, pedig ő is tudta, hogy a játékos nyakig benne van az olaszországi fogadási csalási ügyben.
A szurkolókkal sem ápol valami jó viszonyt a tulajdonos, aki határozottan fellép a rasszista és egyéb kirekesztő megnyilvánulások, rendbontások, illetve azok elkövetői ellen. A drukkerek nem veszik jó néven a szektorbezárásokat és a kemény hangvételű közleményeket, de a puskaporos hordó egyelőre nem robbant, sőt megállapíthatjuk, hogy ő az egyetlen külföldi klubtulajdonos a magyar labdarúgásban, aki elérte a kitűzött céljait, és sikeresen tevékenykedik.
Michael Budzinski (Vasas)
Az angyalföldi szurkolóknak Jámbor János távozása óta nincs szerencséjük a tulajdonosokkal. Előbb egy olasz szerencselovas hülyítette be a Vasas vezetőit, akik hipp-hopp kirúgták Mészöly Géza vezetőedzőt, és az ismeretlen Giovanni Dellacasát ültették a helyére, súlyosbítva Mauro Bressan sportigazgatóval. Az itáliai vonalból persze nem lett semmi, aztán jött Faragó Attila (és a Híd Zrt.), akinek a kiesést, és az anyagi ellehetetlenülést köszönhetik az angyalföldiek.
A német Michael Budzinski rémuralma tavaly augusztus óta tart. Ami a szakmai vonalat illeti, előbb hozott egy portugál edzőt Joaquim Machado Goncalves személyében, akit aztán elküldött, s jött helyette Szapor Gábor. Vele sikeres volt a csapat, meg is hosszabbították a szerződését, de kisvártatva neki sem volt maradása, mert a tulajdonos honfitársának, Dirk Bergernek kellett a hely. Ő egyébként a német negyed- és ötödosztályban sem volt képes valamirevaló eredményt elérni edzőként, és a Vasassal sem jött össze a feljutás.
Az anyagi konszolidáció a német tulajdonos elvitathatatlan érdeme, a játékoskeret elsilányítása, a magyar játékosok kiebrudalása, az értéktelen és értékelhetetlen külföldiek leigazolása, a szerény képességű edző alkalmazása, valamint Varga Endre cégvezető kirúgása viszont ellene szól, nem véletlen, hogy a szurkolók egyre gyakrabban tüntetnek ellene.
Kevin McCabe (angol)
A korszerűtlen és felelőtlen gazdálkodás miatt a Fradi gazdasági helyzete a kétezres évek közepére katasztrofálissá vált. Az MLSZ jogszerűtlen eljárásának következtében a csapat 2006-ban az NB II-be került, ott azonban nem nyújtott megfelelő teljesítményt az első két évben, ezért három szezont is eltöltött a másodosztályban.
2008 februárjában az angol Scarborough vállalat vezetője, Kevin McCabe az FTC Labdarúgó Zrt. többségi tulajdonosa lett, és az együttes 2009 tavaszán visszajutott az élvonalba. Összességében talán ez az egyetlen momentum, amire az angol üzletember és a Fradi-szurkolók is örömmel gondolnak vissza a 2011 tavaszáig tartó időszakkal kapcsolatban.
Idén tavasszal egy angliai szurkolói ankéton McCabe elismerte: nagyon rossz döntés volt részéről, és rémálommá változott, hogy külföldön próbálkozott klubépítéssel. Nem csoda, hogy két esztendő elteltével is a falba veri a fejét, hiszen sokkal több pénzt költött a klubra, mint amennyi a bevétel volt. „A Ferencváros esetében az a reális célkitűzés, hogy évről évre előkelő helyen végezzen a bajnokságban, s rendszeresen megmérettessen az UEFA Kupában vagy a Bajnokok Ligájában. Míg a Sheffielddel csak elvétve lehet esélyünk arra, hogy európai kupában részt vegyünk, a Fradival ez minden évben sikerülhet” – mondta az angol, de végül csalódnia kellett.
Az angol és egyéb külföldi játékosok, valamint a brit edzők (Bobby Davison, Craig Short, Ron Reid) sem nyújtottak emlékezetes teljesítményt, ezzel pedig hamar kiváltották a szurkolók ellenszenvét. Kevin McCabe új stadiont is ígért, végül abból sem lett semmi, úgyhogy bő két évvel ezelőtt bejelentették, hogy az FTC egy euróért megveszi az angol tulajdonostól a labdarúgócsapatot.
John P. Marshall (Vác, Eger)
Kettőt egy csapásra, ez már valami! Az angol nem tétlenkedett, néhány hónapon belül két magyar klubot küldött padlóra. Persze, egyik esetben sem kizárólag ő volt a hibás, de a balhét részben neki kell elvinnie.
Előbb az NB II-es Vác csapatánál tűnt fel, és már az is nem kevés pénzébe fájt, hogy megszabaduljon Berki Krisztiántól. A csapatnak is utalt pénzt (nem is keveset), de Héger József tulajdonossal komoly nézeteltérése támadt. A lényegi kérdés az volt: mit vásárolt az angol a pénzéért? A huzavona addig tartott, hogy a játékosok sztrájkba léptek, az önkormányzat az angol mellé állt, de a klubot a szövetség kizárta az NB II-ből, és most csak a megyei első osztályban indulhat. Marshall egyébként a történtek ellenére sem pártolt el a váciaktól, immár ő a csapat legális tulajdonosa.
Időközben Egerben is szerencsét próbált. Kocsis Zoltán munkáját Jámbor János segítette főtámogatóként, de neki távoznia kellett, mert Kocsis az angolt választotta. Rosszul tette… A stadionvilágítás továbbra sem készült el, Marshall ezúttal is kidobott az ablakon egy szekérderéknyi pénzt, aztán bejelentette, hogy őt mindenki hagyja békén, mert a továbbiakban egy fillért sem hajlandó a hevesiekre áldozni.
Piero Pini (Honvéd, Dunaújváros)
Az olasz üzletember, építész, a húsipari tevékenységet folytató Hungary Meat Kft. tulajdonosa 2003 és 2006 között volt a Bp. Honvéd tulajdonosa. Ő is előszeretettel hozott olyan játékosokat a klubhoz, akiket nagy ígéretként harangozott be, de többségük hamar távozott. Persze, akadtak olyan külföldiek is, akik nem voltak olyan rosszak, de ők voltak kevesebben. Vezetése alatt előfordultak a Honvédnál fizetési gondok, és nagy sajtóvisszhangot kiváltó ügyekbe is belekeveredett.
A csapatnak sem ment jól, ezért egymás után váltogatták az edzőket. A legnagyobb botrány 2005-ben Tornyi Barnabás körül alakult ki, akinek a klub 35 millió forint plusz áfával tartozott. Az ügyben az MLSZ fellebbviteli bizottsága úgy határozott, hogy az elmaradt fizetés miatt kizárja a Honvédot az élvonalból és az NB II-be sorolja. Ezt a helyzetet úgy oldotta meg Piero Pini és a Honvéd akkori vezetése, hogy titkos paktumot kötöttek Tornyival, és teljesítették a tartozásuk egy részét azért, hogy elkerülhessék a szégyenteljes visszasorolást.
2006 nyarán azzal borzolta a kedélyeket, hogy bejelentette, a Bp. Honvédot elköltözteti Dunaújvárosba, ám a beadott klublicenc-kérelem miatt ez nem volt lehetséges. A Honvéd szurkolóinak tiltakozása, és a tulajdonostársa, Kiss Zsolt ellenállásán ez a szándék megbukott. Hosszú tárgyalások után eladta üzletrészét Kiss Zsoltnak, a Honvéd addigi kisebbségi tulajdonosának. Ő az üzletrész nyolcvan százalékát George F. Hemingwaynek adta el.
Pini nem vonult ki teljesen a futballból, a Dunaújváros FC szponzoraként ténykedett. Ott a mozambiki vonalat erőltette, majd onnan is dicstelenül távozott.
Vizer Máriusz László (Sopron)
A legnagyobb siker, a 2005-ös Magyar Kupa-győzelem után a Matáv kiszállt a soproni labdarúgásból. A klub csődközeli helyzetbe került, de Vízer Máriusz László 79 százalékos tulajdont vásárolt. Az új tulaj viszont falta az edzőket, több tréner is megfordult a klubnál, uralkodását végig botrányok kísérték, ráadásul Vízer sok játékost hozott a másik klubjából, a román második ligás Liberty Oradeából.
Két évig tartott a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség osztrák állampolgársággal is rendelkező román-magyar elnökének uralkodása Sopronban, mert 2007 őszén eladta tulajdonrészét a Carrefur Ltd-nek.
„Megszabadultunk ettől az újgazdag Napóleon-mániás román-magyar-osztráktól, akinek fő célja a csapattal saját egójának fényezése volt, és aki dilettáns döntéseivel megállította felemelkedőben lévő soproni foci fejlődését” – írta annak idején a sopron.info.hu
A soproni olaszok…
2007 őszén a londoni székhelyű, de olasz tulajdonban levő Carrefur Ltd. vette át a hatalmat Sopronban. Az elnök Antonio Righi, a sportigazgató Salvatore Trunfio lett. A Mór elleni Magyar Kupa-mérkőzés után Détári szóváltásba keveredett az olaszokkal, mert sérelmezte, hogy nem fizették ki, ezért egy nap múlva menesztették. Helyére Vincenzo Coscót nevezték ki, aki az olasz ötöd- és hatodosztályban volt edző, a magyar élvonalhoz szükséges licence viszont nem volt.
Mivel az olaszok tartoztak a játékosoknak, a szövetségnek és az APEH-nek is, ezért először megvonták a licencüket. A játékosok mind elhagyták a klubot, s végül a szövetség 2008 februárjában kizárta a bajnokságból az FC Sopront.
2008 januárjában a város próbálta menteni a menthetőt, és vételi ajánlatot küldött az olaszok képviselőjének. Néhány nappal később szóban megállapodtak a város vezetői és a tulajdonosok képviselői a klub eladásáról, de aztán váratlan fordulat állt be, és mégsem tudtak megegyezni Giuseppe Romanóval, a Carrefur képviselőjével, helyette a REAC költözött Sopronba!
David Altomare és Konsztantinosz Mokalisz
A páratlan páros a kilencvenes évek második felében, a fővárosban kezdte áldásos (?) tevékenységét, hiszen első magyarországi állomása a III. Kerületi TVE csapata volt. Egy Ralf Wilhelms nevű német edzőt hoztak Óbudára, aki korábban Amerikában dolgozott. Végül csak az őszi szezonban tevékenykedett a csapatnál, mert 11 vereség mellett csak három győzelem és három döntetlen jött össze neki. A három siker ráadásul valójában csak kettő volt, mert a Vasas elleni 3-0 a zöld asztalnál született meg, a pályán 0-6 lett a vége. A Kerület újoncként végül nem tudott megragadni az NB I-ben.
A következő állomásuk Csepel volt, 2001-ben érkeztek, ekkor egyesült a klub a III. Kerülettel, de ez a kaland nem tartott sokáig, hiszen 2002-ben máris átköltöztették a csapatot működtető céget Tatabányára.
Bíró Péter 2002 nyarán eltávozott Szombathelyre, és az amerikai David Altomare vette át a helyét a tatabányai klub tulajdonosi posztján. A 2004–2005-ös szezon igazi sikertörténet volt, toronymagasan megnyerték a másodosztályt, ráadásul egy hosszú veretlenségi rekordot is megdöntöttek. Az élvonalnak nem a legkedvezőbb előjelekkel vágott neki a Tatabánya, mivel köztudottan a legkisebb költségvetéssel gazdálkodott, de minden várakozást felülmúlva végül az ötödik helyen végzett.
A kulcsemberek távozását képtelen volt minőségi igazolásokkal pótolni a vezetőség, de a menesztett sikeredző, Sisa Tibor helyére visszahívott Tornyi Barnabás a kilátástalan helyzetben is benntartotta a csapatot. Az első osztályú tagság tehát maradt, de az anyagi gondok csak az egyik legkeresettebb játékos, a kameruni Kouemaha rekordösszegért történő eladásával oldódtak meg. Rajta kívül is sok meghatározó játékos távozott, és ez meg is látszott a csapaton.
Altomare megint előhúzott a kalapból egy külföldi „edzőzsenit” az ecuadori Ottavio Zambrano személyében, akinek pro licence sem volt, ezért Dajka Lászlót szerződtették szakmai koordinátornak. A téli szünetben az is kiderült, hogy nem adnak be NB I-es licenckérelmet a következő évre. A világítás hiánya miatt ráadásul az MLSZ száműzte őket a saját pályájukról, így a világítással rendelkező, de szörnyű állapotban lévő BVSC-stadionban kellett a „hazai” meccseiket játszaniuk, előbb hatszáz néző előtt, majd zárt kapuk mögött.
A csapat kerete teljesen átalakult a kiesés utáni nyáron. A játékosokat toborzón szedték össze, de az őszi szezon után a várakozásokat jóval túlteljesítve a negyedik helyen végeztek az NB II Nyugati-csoportjában. A második félévben is kiegyensúlyozott játékot produkált a tatabányai csapat, ennek köszönhetően megtartotta a negyedik helyet a bajnokság végére is. 2009 nyarán aztán tulajdonosváltás történt, távozott David Altomare és cége. Az amerikai tulajdonos állítólag negyvenmillió forintot rakott a csapatba szezononként.
Közös vonás volt a három klub, a III. Kerületi TVE, a Csepel és a Tatabánya között a név, ugyanis az amerikai vállalkozó cége miatt mindhárom klubnév után ott volt az Auto Trader, mint névadó szponzor.
