Hírek

Pintér sosem káromkodik

Mentora, Antók Zoltán szerint a Győri ETO vezetőedzője talán néha kiabál a játékosaival, de sosem szidja az anyjukat.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Hollandiából 1993-ban hazatelepült Antók Zoltán egy évvel később alapította, és 2012-ig vezette nyomdáját. Az egykori 20-szoros válogatott játékost, Pintér Attilát ő indította el az edzői pályán. Munkakapcsolatuk hamarosan barátsággá változott, és manapság is tart. A bajnoki címet múlt vasárnap a Ferencváros legyőzésével biztosító Győri ETO vezetőedzője a lefújás után adott rövid nyilatkozatában nem felejtette el megköszönni mentorának a támogatást és a segítséget, amit tőle kapott. A Rangadó.hu most feleleveníti közös munkásságuk időszakát, illetve magát Antók Zoltánt is megszólaltattuk.

Celldömölki VSE

1996 nyarán a labdarúgó-szakosztály szponzori szerződést kötött az Antók Nyomdaipari Kft-vel, és a többi szakosztálytól teljesen önállósítva CVSE-Antók Nyomda néven működött tovább. A megnövekedett anyagi lehetőségeknek köszönhetően a csapat előbb 1997-ben megnyerte a megyei első osztályú bajnokságot, majd 1999-ben harminc pont előnnyel, hét fordulóval a vége előtt az NB III Bakony-csoportját.

2000. január 1-jén megkezdte működését a CVSE-Antók Nyomda Kft., amelyben a CVSE öt, míg a névadó Antók Zoltán 95 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezett, így a szakosztály a nyomdaipari vállalkozó tulajdonába került. Vezetőedzőnek a Ferencváros volt válogatott labdarúgóját, Pintér Attilát szerződtette az új tulajdonos – akit aztán 2002-ben a Pápai ELC-hez, majd egy évvel később a Matáv Sopronhoz is magával vitt. A csapat ebben az évben az NB II Nyugati-csoportjának negyedik helyén végzett, és a bajnoki rendszer változásának köszönhetően a következő idényben az NB I/B-ben indulhatott.

Története legjobb eredményét 2002-ben érte el, amikor Siófokkal azonos pontszámmal végzett csoportja élén. Habár a CVSE gólaránya jobb volt, az egymás elleni eredmény döntött, így a Siófok jutott fel az NB I-be. Ezután Antók Zoltán elhagyta a csapatot, hogy a szomszédos Pápa csapatával, a PELC-cel próbálja meg a feljutást az első vonalba, majd a Matáv Sopron támogatója lett.

Matáv Sopron

2003 májusában sikeresen zárultak azok a tárgyalások Sopronban, amelyek a százszázalékos egyesületi tulajdonhányadot megbontották, és három új tulajdonos (önkormányzat, Antók Zoltán, Göbl Gábor) belépésével megtörtént a klub privatizációjának első szakasza. Ez Antók esetében húsz százalékot jelentett. A szakvezető a fiatal, ambiciózus Pintér Attila lett, aki 37 évesen itt debütált az élvonalban. A reményteljes őszi szereplés után, 2003 decemberében Pintér elfogadta a Ferencváros invitálását, így átmenetileg távozott.

„Most már felesleges tovább titkolni, hogy Pintér Attila elhagyja a Sopront, és a Ferencváros edzője lesz – nyilatkozta annak idején Antók Zoltán. – Szomorú vagyok, hiszen Attila és köztem az évek alatt barátság alakult ki, sőt egy ideje úgy tekintek rá, mintha a fiam lenne, ezért, azt hiszem, érthető, ha sajnálom a távozását. Ne gondolja, hogy nem örülök a sikerének. Ám van még itt valami: féltem őt. Pintér felkészült, tiszta fejű sportember, aki érett arra, hogy a Fradi edzője legyen, ám én attól a közegtől féltem őt, ami ma jellemzi a magyar labdarúgást. Pápán, Celldömölkön és Sopronban folyamatosan segítettem, hogy ne érjék csalódások, de most, egy nagy klubnál talán sebezhetőbbé válik. Mindig is tudtam, hogy ez az életcélja. Ezzel kelt és feküdt, és most, hogy megkapta a lehetőséget, ostobaság lett volna visszautasítania. Szombaton találkoztunk először Furulyás Jánossal, és azóta rengeteget tárgyaltunk. Attila egyébként még hétfő reggel is vívódott, elfogadja-e az ajánlatot. Nos, bármennyire is szomorú voltam, tudtam, nem foszthatom meg őt ettől a lehetőségtől. Ezért szinte rábeszéltem, hogy mondjon igent.”

A történet folytatása közismert: miután bajnok és kupagyőztes lett a fővárosiakkal, visszatért Sopronba, és 2005-ben a Matávot is kupaaranyig vezette, a döntőben éppen a Fradit legyőzve. Hiába a szép siker, a szezon végén az addigi főtámogató a Matáv Rt. nem kívánta folytatni a klub további támogatását, és ugyanígy tett az Antók Kft. is. Ekkor érkezett az új befektető, Vízer László Máriusz…

„Pintér Attilával, ahogyan most már én is becézem, Pinyővel öt éve dolgozunk együtt, és mondhatom, ez idő alatt kitűnő kapcsolatba kerültünk egymással – mondta egy tíz évvel ezelőtti interjúban Antók Zoltán. – Emlékszem, amikor aktív pályafutása során Belgiumban profiskodott, már láttam őt játszani, és bár annak idején még nem ismertem személyesen, a mentalitása már akkor szimpatikus volt. Aztán amikor hazajöttem Magyarországra, és pénzt fektettem a futballba, akkor egyből arra gondoltam, az én csapatomnak Pintér Attilára van szüksége. Így került ő Sárvárról Celldömölkre, később Pápára, most pedig Sopronba. Mondanom sem kell, hogy maximálisan hiszek az edző szakmai hozzáértésében, abban, hogy becsületesen elvégzett munkával igenis lehet eredményt elérni Magyarországon. Spanyolországban vagy éppen Németországban nehezebb lenne sikeres futballvállalkozást működtetni, de az itthoni körülmények között, ebben a közegben – és most senkit sem szeretnék megbántani – egyáltalán nem nehéz viszonylag sikeressé válni.”

„Amikor Pintér Attilával Sopronba jöttünk, akkor az első perctől azt mondtuk, hogy ebben a városban elhivatottsággal és munkával két év alatt érhetjük el a kitűzött célt, vagyis a nemzetközi porondra való kijutást. Sokan azt vágják a fejemhez, hogy manapság őrültség ebbe a pocsék magyar fociba pénzt tenni. Csakhogy ezzel én nem értek egyet. Engem csak az érdekel, hogy bizonyítsuk, kitartással, és – nem győzöm hangsúlyozni – munkával mire lehet jutni a magyar labdarúgásban. Elfogadom, hogy roppant alacsony a színvonal, de éppen ezért van lehetőség a kiugrásra, és ebben azért van logika, nem?”

A napjainkban 67 éves Antók Zoltán már nyugdíjba vonult. Jó ideje nem foglalkozik labdarúgással, és immár a nyomdaipari cég irányítását is átadta. Egy dolog azonban biztosan nem változott: a mai napig jó barátságot ápol Pintér Attilával. A Rangadó.hu megkeresésére felelevenítette közös múltjukat, és kijelentette, a Győr vezetőedzője sosem káromkodik a játékosaival.

– Mit érzett, amikor Pintér Attila az élő tévéközvetítés során önnek is köszönetet mondott?
– Napi kapcsolatom van vele nagyon sok éve, tehát valahol normális dolog volt, hogy erről beszélt. Ami a labdarúgást illeti, főleg a kommunikációról szoktunk beszélgetni, hiszen a szakmában nem kell támogatni – vélekedett Antók Zoltán.

– Minek köszönheti Pintér, hogy ilyen eredményes, elismert edzővé vált?
– Főleg a szakmai ismeretek, az újdonságok iránti fogékonyságnak, a megfigyeléseinek, és annak, ahogyan interpretálni tudja a dolgokat. Kimondottan érzéke van hozzá. Érdekes, hogy amikor annak idején Hollandiából hoztam edzésprogramokat, rajzokat neki, egy hét alatt mindent megértett, utána már nem is kellett lefordítani ezeket. Benne van a vérében, ami nagyon sok edzőből hiányzik. Erőssége a rendszerekben való játék, amit jól meg is tud tanítani a játékosainak.

– Mit érhet el további pályafutása során?
– Egy normális országban a szövetségi kapitányi posztot, illetve egy külföldi edzői állást. Bár nem hiszem, hogy utóbbira nagyon törekedne, mert az édesanyja még él, és nagyon szereti a családját, nehezen menne el. De minden megtörténhet, ha felajánlják neki, bizonyára elgondolkodna rajta. Előbb nem, mert nem álmodozó típus. A nyilvánosság nem nagyon tudja, hogy a magánéletben milyen ember: olyan, mint a többiek. Ami a labdarúgást illeti, megköveteli a fegyelmet, céltudatos, tudja mi kell ahhoz, hogy rend legyen a csapat környékén. Nem ismer megalkuvást, nem lehet megvenni, befolyásolni, megy a maga útján, de tudja is, hogy mit csinál. Nagyon sokáig együtt dolgoztunk, amíg csapatunk volt. A nálunk szereplő játékosok közül mindenki az mondta, hogy Attila rendkívül ért a futballhoz, sokat tanulnak tőle. Persze, zökkenők léteznek, például amikor jönnek a rossz hírek…

– A Fradinál arra panaszkodtak a játékosok, hogy csúnyán beszélt velük.
– Előfordulhat, hogy kiabál, azt el tudom képzelni, de állítom, hogy sosem káromkodik, sosem szidja a játékosok anyját. Persze, az odafigyelést elvárja, ha valaki pénzért futballozik a profi világban. Az eredmény akkor jön, ha a körülmények is rendben vannak. Biztos, hogy a győri sem százszázalékos tündérmese, de alapvetően minden feltétel adott.

Olvasói sztorik