Hírek

Pintér Attila és a szegedi vodka

Válogatottunk jelenlegi szövetségi kapitánya állítólag alkohollal készült a Fradi egyik nemzetközi kupameccsére 1989-ben.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk róla, hogy megjelent Takács Tibor könyve, amelynek címe: Szoros emberfogás – Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban.

Számos érdekességgel szolgál a kötet, amelyből az index.hu közölt részleteket. Az már eddig sem volt titok, hogy Szepesi György rádióriporter (később MLSZ-elnök) Galambos néven jelentett az ötvenes években, de most megtudhattuk például, hogy 1956 után azt tanácsolta az állambiztonságnak: ideje leszámolni a Puskás-mítosszal. Ehhez képest ő volt húsvéthétfőn az egyik díszvendég a Puskás Akadémián, a Pancho Aréna ünnepélyes megnyitóján…

A könyv jóval többről szól, mint ismert futballisták III/III-as jelentéseiről. A teljesség igénye nélkül: szerepel benne egy mai mércével is mérve is komoly, figyelmeztető lövés leadásával zárult utcai rendbontás egy 1964-es Fradi–Győr bajnoki meccs után. Kiderül, hogy a szocializmus évtizedei alatt is zsidózták az MTK-t, sokszor a legalpáribb módon („Csontot, szappant”). És elolvashatjuk a korabeli állambiztonsági jelentésekből, hogy legjobbjainknak csakugyan le kellett-e feküdniük a szovjet válogatottnak.

A szerző azt tanácsolja az olvasóknak, hogy a Szoros emberfogást ne úgy olvassák, mint egy focikönyvet, mivel munkája tárgya nem a futball, hanem az állambiztonság. Vagyis ne hagyják, hogy a magyar futballnak azt a korszakát – amikor még rendszeresen kijutott a válogatottunk a világbajnokságokra, volt aranylabdásunk, a BEK-ben többször is játszottak csapataink elődöntőt, nemzetközi kupadöntőkben szerepeltünk, az NB I rangadóit nyolcvan-százezer ember nézte a Népstadionban – másnak lássuk a kutatása után.

Csakhogy az állambiztonsági jelentésekből kirajzolódik egy másik valóság is. A válogatott sztárjainak sorozatos, megtorlatlanul maradt alkoholizálásai. Bundázással nyert bajnokságok, szintén a válogatott világbajnokságokat megjárt legjobbjainak részvételével. A bizonyítani akaró fiataloknak a futósor végére parancsolása. A legnagyobb sztárok nevetséges sértődései, csapattársak kiutálása, mindennapos zsarolások, beijedés és nem létező sérülésre hivatkozva a válogatott lemondása a nagy meccsek, például egy moszkvai selejtező előtt.

Pinyő a pultnál

És egy kiváló sztori a végére, amelynek kiindulópontja az, hogy a Fradi 1989. november 1-jén stadionja betiltása miatt Szegeden játszott UEFA Kupa-meccset az osztrák Admira Wacker ellen.

„Történetesen pontosan emlékszem, mit csináltam 1989. október 31-én, a meccs előtti estén. A Tisza Lajos körúti (akkor még Lenin körút) Sörpatikában ültem a barátaimmal, amikor a pulthoz mellém állt egy Pintér Attila nevű Fradi-játékos több csapattársával együtt. Vodkát ittak azon az éjszakán, mert, mint mondták, az nem hangos. Másnap az Admira 1-0-ra verte a gyönge, helyzetig se jutó Fradit húszezer ember előtt.

Pintér ma a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Hát, valahogy így szocializálódik együtt Rákosi Gyula, Pintér Attila és Dzsudzsák Balázs, így él tovább a mában a hatvanas évek Magyarországa, és ezért tettem le arról, hogy itt valaha is lesz futball” – írja az index.hu cikkének szerzője.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik