El Maracanazo – a kifejezésnek különös éle és jelentése van a dél-amerikai csapatoknál. Brazíliának az 1950-es világbajnoki döntőt idézi, amikor a hazaiak hatalmas pofont kaptak és csúcsesélyesként 2-1-re elveszítették az Uruguay elleni finálét a Maracanában.
Akad azonban a chileieknek is egy ilyen története, amely nem a vereség, hanem a kínos és buta csalás szinonimája lett.
Botrány a Maracanában
Miután Argentína címvédőként biztos résztvevőnek számított, a dél-amerikai konföderáció három háromfős csoportot hozott létre, és az első helyezettek szereztek indulási jogot a vébén. Az A csoportot a hatpontos Uruguay nyerte (a szintén hatpontos Bolívia előtt), a B csoportban Kolumbia végzett az élen. A C csoportban Venezuela igazi pofozógép lett, négy vereséggel, 1-18-as gólkülönbséggel zárt, azaz a továbbjutás Brazília és Chile között dőlt el.
A két csapat 1989. augusztus 13-i, santiagói mérkőzése ádáz, brutális csatát hozott. Két perc sem telt el, amikor Ormeno felrúgta Brancót, a chilei csak sárga lapot kapott, a brazilt viszont le kellett cserélni. Közben Romário állítólag megütötte Hisist, a brazil csatárt azonnal kiállította a játékvezető. De tíz perc múlva erre a sorsra jutott Ormeno is, aki ezúttal Valdót passzírozta a földbe.
A második félidőben azért kicsit futballoztak is, a végeredmény 1-1 lett, azaz a továbbjutásról a szeptember 3-i, riói mérkőzés döntött. Az első félidőben nem esett gól, a tudósítások szerint Roberto Rojas remekül védett, a 49. percben aztán tehetetlennek bizonyult Careca kísérleténél. Chilének így már kettő gólra lett volna szüksége. Vagy valami extra eseményre, ami be is következett.
A chilei játékosok, Fernando Astengo vezetésével, úgy döntöttek, levonulnak, mondván, nincsenek biztonságban és semmi garancia a játék folytatására.
Rojast ölben vitték le, a chilei támadó, Patricio Yanez két marokra fogta a nemi szervét, azzal üzent a lelátóra, a brazilok pedig a félbeszakadt meccs után rettegve várták, mi történik. Ebben benne volt az eltiltás és a vb-kiesés réme is.
Fotós csúcspont: jókor, jó helyen
A mérkőzés utóélete azonban váratlan fordulatot vett, és ebben kulcsszerepe lett Ricardo Alfierinek, az argentin El Gráfico magazin fotósának, aki kint volt a Maracanában és mint később kiderült, élete képsorozatát készítette.
A televíziós felvételek ugyanis lemaradtak az incidensről, csak azt lehetett látni, hogy a fáklya a brazil szurkolóktól indult, de azt nem mutatta, hol ért földet.
Emlékszem, hogy láttam a lelátóról induló tüzet, és mivel oldalt, a partjelző oldalán álltam, egy teljes sorozatot tudtam csinálni az esésről. Összesen körülbelül 14 vagy 15 fotót.
A nagy füst és a véres kapus látványa kissé összezavart, de nekem úgy tűnt, hogy nem találták el Rojast. Azonban csak órákkal később, vacsorázás közben meséltem egyik brazil kollégámnak arról, hogy van az esetről fotósorozatom. Felizgatta a kérdés, elrohant, hogy megossza a honfitársaival a hírt” – mesélte Alfieri egy 30 évvel később készült interjúban.
Incredible pic: fans & field collide “@AntiqueFootball: Roberto Rojas with a flare in Brazil v Chile in 1989 pic.twitter.com/Iy4RCc4ovM”
— Laurent Dubois (@Soccerpolitics) July 4, 2014
Hamarosan előkerültek a dél-amerikai szövetség (CONMEBOL) emberei is, elvitték Ricardo Teixeirához, a Brazil Labdarúgó Szövetség elnökéhez, aki azt mondta, azonnal nyilvánosságra kell hozni a fotókat. Tisztázni akarták magukat, mert Brazília kizárása katasztrófával ért volna fel.
A fotók aztán bizonyították, hogy a fáklya Rojastól nagyjából másfél méterre zuhant a gyepre, azaz nem okozhatott súlyos sérüléseket.
„Számomra ez egy szakmai teljesítmény volt, de megvolt benne az a szomorúság, hogy sohasem akartam bántani Chilét vagy Rojast. De tudtam, hogy a kép kulcsfontosságú. Csak a munkámat végeztem, fotósként bizonyítékaim voltak, és azokat rendelkezésre bocsátottam.”
Példás büntetések
Közben a brazil rendőrség azonosította és letartóztatta azt a személyt, aki a pirotechnikai eszközt bedobta: a 24 éves Rosenery Mello do Nascimento ezzel bulvárkarriert indított el, később Fogueteira do Maracana néven a Playboy magazinnak is megmutatta a tehetségét.
Amint a képek nyilvánosságra kerültek, egyértelművé vált, hogy a chilei kapus sérülését nem a fáklya okozta. Rojas később a kihallgatások során megtört, és elárulta, a kesztyűjébe rejtett borotvapengével (!) vágta meg a saját arcát. Hogy miért volt nála penge, sohasem derült ki.
Brazil v Chile 1989
Roberto Rojas
‘The Firecracker Incident’ pic.twitter.com/bQaZ20QdED— The League Magazine (@Theleaguemag) January 11, 2017
Az viszont igen, hogy a chilei szövetségi kapitány, Orlando Aravena, illetve Daniel Rodríguez csapatorvos azonnal meglovagolta a káoszt, ők találták ki, hogy ha már így alakult, a kapus ne saját lábán hagyja el a pályát. A botrány ugyanis kapóra jött volna Brazília esetleges kizárásához.
Miután kiderült az igazság, a FIFA fegyelmi bizottsága a mérkőzést 2-0-val Brazíliának adta, amely így kvalifikálta magát a vébére. Igaz, ott Svédország (2-1), Costa Rica (1-0) és Skócia (1-0) legyőzését követően a nyolcaddöntőben 1-0-ra kikapott Argentínától és kiesett.
Ha argentin, uruguayi vagy brazil lennék, nem tiltanának el
– érvelt az akkor 32 éves Roberto Rojas, akit a FIFA örökre kizárt a profi futballból, ám 2001-ben végül amnesztiát kapott. A Sao Paulo kapusedzője lett, ahol Rogerio Ceni pályafutását igazgatta. A legeredményesebb kapus (pályafutása során 131 gólt lőtt) azt állította, hogy Rojas jelentősen hozzájárult sikereihez.
A chilei labdarúgó-válogatottat súlyos szabálysértésre hivatkozva kizárták az 1994-es világbajnoki selejtezőkből.
Amikor a légi irányító is a meccsre figyelt
Közben másik szálon is zajlottak az események, amelyek súlyos légi katasztrófához vezettek. A Varig 254-es járata Sao Paulóból tartott Belémbe, az északi Pará állam székhelyére. A járatnak több köztes megállóhelye is volt, az utolsó Marabában, ahol a felszállás előtt a járat parancsnoka, Cézar Augusto Padula Garcez, illetve az első tiszt Nilson de Souza Zille hihetetlen hibát vétett, a repülési terv számadatát elrontotta, és teljesen hibás irányt írt be a fedélzeti számítógépbe.
A gép helyi idő szerint 17:35-kor felszállt, a nehéz látási viszonyok ellenére azonban nem aggódtak, mert tudták, hogy a Belém felé vezető úton jó a láthatóság, így a repülőteret könnyű észrevenni. Mivel Marabá egy kicsi, torony nélküli repülőtér volt, nem rendelkezett irányítóval, aki figyelte volna a felszállást. A gép felemelkedett, felvette az utazómagasságot, ahol csak néhány percet kellett volna töltenie, hogy megkezdje a lassú leereszkedést.
A gép elérte azt a pontot, ahol a fedélzeti számítógép azt jelezte, Belém fölött kell lenniük, de alattuk csak egy hatalmas, füstbe burkolózó esőerdő terült el, ami város közelségére utalt. Az első tiszt megpróbált ráhangolódni a Radio Guajará nevű belémi kereskedelmi rádióra, abban a reményben, hogy az automatikus iránykeresőkkel megtalálják az utat a város felé, de csak egy gyenge jelet kapott az éppen zajló Brazília-Chile labdarúgó-mérkőzésről.
Garcez kapitány végül elismerte, hogy valami nagy hiba történhetett, megpróbálkoztak korrigálni az útirányt, de addigra már megpecsételődött a sorsuk.
🗓 | #OTD in 1989: The crew of Varig Flight 254 (Boeing 737-200) enter an incorrect heading before take-off, fly into a remote area of the Amazon Jungle and run out of fuel. A belly landing is then made, killing 12 of the 48 on board, with the survivors rescued 2 days later. pic.twitter.com/UDVfs6Iz4k
— Air Crash Investigation (@AirCrash_) September 3, 2021
Egy későbbi vizsgálat kimutatta, hogy a baleset közvetlen oka a kapitány hibája volt, a gép észak helyett nyugatra repült, és ezt a másodpilóta sem vette észre. Mire rájöttek, mi a gond, addigra már messze berepültek a dzsungelbe, és esélyük sem volt visszatérni. A gép mohón égette az üzemanyagot, biztossá vált, hogy lezuhannak. Garcez kapitány közölte az utasokkal mindezt, önmagát mentve azt hazudva, hogy meghibásodtak a navigációs műszerek. A pilóta abban reménykedett, sikerül úgy siklani és olyan szögben becsapódni, hogy legyen esély a túlélésre.
A gép végül 1690 km-re északnyugatra Rio de Janeirótól zuhant le, az 54 utasból és a személyzetből 12-en meghaltak, többen súlyosan megsérültek. A túlélőket két nappal később mentették ki, miután négyen elvergődtek egy farmra és segítséget kértek.
Utólag a vizsgálat bűnösnek találta a belémi légi irányítót is, aki nem intézkedett, amikor észrevette, hogy a repülőgép nem érkezett meg időre.
Amit tudni kell a vébéről
- A tornát minden idők egyik legrosszabb, leggyengébb világbajnokságának tartják: meccsenként átlagosan 2,2 gólt hozott, kiosztottak összesen 16 piros lapot. A finálék első kiállítása az argentin Pedro Monzon nevéhez fűződött, aki Jürgen Klinsmann ellen szabálytalankodott súlyosan.
- A rendezésre előzetesen, 1983 nyarán nyolc ország nyújtott be kérelmet, de egy hónappal később csak Anglia, Görögország, Olaszország és a Szovjetunió maradt. 1984 elején Anglia és Görögország visszalépett, a május 19-i szavazást végül az olaszok 11:5 arányban megnyerték. Állítólag a szovjetek amiatt maradtak alul, hogy a szavazás előestéjén bejelentettek az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottját.
- Nem Chile volt az egyetlen válogatott, amelyet kizártak a selejtezőből, hasonló sorsra jutott Mexikó is, mert legalább négy túlkoros játékost szerepeltetett egy 1988-as ifjúsági tornán.
- Három válogatott – Costa Rica, Írország és az Egyesült Arab Emírségek – most mutatkozott be először vébén, míg a nagy hiányzók között ott voltak a lengyelek és a négy évvel korábban elődöntős franciák.
- A magyarok Mezey György vezetésével kezdték, Bicskei Bertalannal zárták a selejtezőket, amelyek során két győzelemmel, négy döntetlennel és két vereséggel csoportharmadikok lettek, és nem jutottak tovább.
- A vébén azért volt kiért szorítani: az amerikai válogatott akkor 25 éves csatára, Christopher Sullivan a Győri ETO futballistájaként vett részt a világbajnokságon, míg a svédeknél ott volt a keretben a magyar származású középpályás, Anders Limpar.
- A nyitómérkőzés bombameglepetéssel zárult, Kamerun ugyanis Francois Omam-Biyick góljával 1-0-ra legyőzte a hét világbajnokkal – köztük Diego Maradonával – felálló argentinokat. Ekkor még senki sem hitte, hogy a 82. percben becserélt, 38 éves Roger Millából sztár lesz… De Valerij Nyepomnyjascsij tudta, hogy a veterán, már visszavonult, de az államelnök kérésére visszatért csatár nagyszerű futballista, csak nem bír teljes meccseket. A következő körben Milla két góljával sikerült 2-1-re verni Romániát, így a szovjetektől elszenvedett 4-0-s vereség ellenére meglett a továbbjutás – csoportelsőként. A nyolcaddöntőben Kolumbiát hosszabbításban verték 2-1-re az afrikaiak, Milla ismét duplázott, a cselezgető Rene Higuita kapus azóta is sírva gondol vissza a megaláztatásra. Kamerun első afrikai csapatként ott volt a legjobb nyolc között, és bár a 83. percben még 2-1-re vezetett az angolok ellen, végül hosszabbításban 3-2-re alulmaradt.
- A torna egyik legjobb kapusa Sergio Goycochea lett, akire cserekapusként számított a szakvezetés, azonban Nery Pumpido lába eltört a szovjetek elleni csoportmeccsen. Goycochea élt a lehetőséggel, nagyszerűen védett, a jugoszlávok ellen a negyed-, és az olaszok ellen az elődöntőben is két-két tizenegyest hárított a szétlövésben. „A játékszabályok szerint, amíg a mérkőzés be nem fejeződik, nem hagyhatjuk el a pályát. Akkor sem, ha sürgős a dolog. Ez történt Jugoszlávia ellen, amikor a csapattársak körbeálltak, én pedig a pályára vizeltem. Továbbjutottunk, így az olaszok elleni elődöntőben újra megcsináltam – és sikerült!” – árulta el később a nagy titkot.
