NB II

Otthon, édes otthon

Katona György a próbajáték során meggyőzte a Spartacus szakmai stábját, úgyhogy hazaköltözött.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Vajon nem lesz túlságosan éles váltás, túlságosan nagy kihívás a Nyírmada és a Nagyecsed után az élvonalbeli Kaposvár? Sokan tették fel ezt a kérdést Katona Györggyel kapcsolatban, amikor 2011 nyarán a szülővárosától, az otthonától, a családjától több száz kilométerre költözött, és az NB III-hoz képest rögtön két osztály ugrott. Aztán igazándiból nem kaptak választ a kérdésre, mert a 25 születésnapját éppen szerdán ünneplő középpályás az elmúlt másfél évben alig kapott lehetőséget az első osztályban. Az első idényében két meccs, a jelenlegi szezonban szintén kettő jutott neki, illetve harmad- és másodosztályú, továbbá Ligakupa- és Magyar Kupa-találkozók, de az igazi áttörés elmaradt.

A közelmúltban Prukner László vezetőedző úgy döntött, hogy Katona visszakerül az NB II-es keretbe. Valószínűleg ekkor határozta el, hogy hazatér nevelőegyesületébe, a Nyíregyháza Spartacusba. Persze, a szerződéshez kellett a sikeres próbajáték is, de miután Brekk János szakmai igazgató kijelentette, hogy „nagyon hajtott, szeretne bizonyítani, azt pedig eddig is tudtuk róla, hogy jó futballista”, minden akadály elhárult!

– Mivel telt az utolsó kaposvári napja?
– Költözködéssel! És persze elbúcsúztam a csapattársaktól, az edzőktől, az elnöktől. Jól éreztem magam, sokat fejlődtem, de felemás érzések vannak bennem, mert szerintem több volt ebben a másfél évben, mint ami kijött belőle. De úgy érzem, összességében nem döntöttem rosszul, amikor ideigazoltam – magyarázta a Rangadó.hu érdeklődésére Katona György.

– Miért nem jött ki belőle több?
– Ezt nehéz megmondani. Kaphattam volna több lehetőséget… Amikor megkaptam, nem okoztam csalódást, sikerült meghálálni a bizalmat. Az ember úgy van vele, hogy megy tovább, próbál olyan helyre menni, ahol többet játszik, én is ezt teszem most.

– A nyíregyházi próbajáték során volt egy riválisa, de végül önt választották. Ez jó jel!
– Küzdöttem, harcoltam, próbáltam megmutatni azt, ami az erősségem. A középpályán szerintem minden poszton használható vagyok, de a legjobban a baloldalon érzem magam. Úgy érzem, motiváltabb voltam, mint a riválisom. Négy napot töltöttem a csapattal, és nagyon örülök, hogy sikerült a próbajáték. A nevelőegyesületemről van szó, sok volt az ismerős arc, és néhány emberrel, volt csapattársakkal már sikerült összehangolódni. Örülök, hogy hazatérhetek, hiszen közelebb leszek a családhoz is. A volt edzőim is azt mondták, jól döntöttem. Remélem, minél több lehetőséget kapok.

– Hogy látja, ütőképes lesz tavasszal a Spartacus?
– Ahogy láttam, az új igazolások és a régi játékosok is jók. Keleten az egyik legerősebb csapat biztosan a miénk lesz. Nagy reményeket fűzök a szereplésünkhöz, örülnék neki, ha feljutnánk az NB I-be. Ezért fogok küzdeni, és szerintem nagy esélyünk van rá.

Olvasói sztorik