NB II

Elhagyom a várost…

Gyánó Szabolcs a legjobb megoldást keresi a családja számára, és a saját szempontjából is.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A nyári szünetben alaposan átalakította, megerősítette keretét az SVSE-GYSEV-Goldschmidt, amely többek között leigazolta a Vasas, a Zalaegerszeg, a Pécs és a Kozármisleny 32 éves csatárát, Gyánó Szabolcsot is. A történet parádésan kezdődött, hiszen a soproniak az NB II Nyugati-csoportjának első fordulójában 6-1-re győztek Baján, méghozzá Gyánó mesterhármasával! A folytatás már nem alakult ilyen jól, mert bár az egykori válogatott kerettag támadó négyszer a Magyar Kupában is eredményes volt, több bajnoki gólt már nem szerzett, lassacskán a kezdőcsapatból is kikerült, a közelmúltban pedig bejelentették, hogy családi okok miatt közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal.

A Rangadó.hu érdeklődésére Gyánó Szabolcs megerősítette, valóban emiatt kellett távoznia a várakozásoknál gyengébben szereplő, mindössze a 11. helyen telelő együttestől.

– Mit takar a „családi okok miatt” indoklás?
– Nincs nagy baj, köszönjük szépen az érdeklődést! Egyszerű a dolog lényege: én már két hónappal ezelőtt is kezdeményeztem a szerződésem felbontását, de a vezetők és az edző kiálltak mellettem – mesélte Gyánó Szabolcs. – Egyrészt megviselt a sikertelenség, a saját részemről és a csapat részéről is. Másrészt a nagyobbik gyermekem nagyon nehezen kezelte a költözést, az új környezetet, s ennek fizikai tünetei is voltak, ez pedig minket, szülőket is megviselt. Két hónappal ezelőtt úgy döntöttünk, meglátjuk, hogyan alakul az utolsó öt mérkőzésünk, és télen visszatérünk a dologra. Van bennem egy kis keserűség, mert kikerültem csapatból, de egy rossz szót nem szólhatok, hiszen nem volt olyan a teljesítményem… Az őszi idény végén leültünk, és a vezetők kezdeményezték, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződésemet, amiben maximálisan partner voltam. Mindent nagyon korrekt módon, öt perc alatt átbeszéltünk.

– Ezek szerint ez a soproni időszak nem nevezhető sikertörténetnek…
– Én is így gondolom, és elsősorban magamban keresem a hibát, függetlenül attól, hogy ez egy csapatjáték. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, pedig nagyon jó társaság jött össze, és ezután is tiszta szívből szurkolok a csapatnak.

– Hogyan tovább? Merre tovább?
– Nem szeretnék kapkodni. Már fél éve is azt mondtam, hogy nem szeretnék félévente ide-oda költözni. Most hazajöttünk Dombóvárra, és itt töltjük az ünnepeket. A dombóvári NB III-as csapat biztos lehetőségnek számít, de úgy érzem, a harmadosztálynál még több van bennem. A telet mindenképpen megvárom. Közben kacsingatok Ausztria felé is, de ha kiköltöznénk, az megint nem lenne egyszerű… Próbálom megtalálni a lehető legjobb megoldást a családom számára, és az én szempontomból is.

Olvasói sztorik