Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Százéves fennállását ünnepelte múlt hétfőn a Békéscsabai Előre 1912 SE. A jubileum alkalmával ünnepséget tartottak, amelyen többek között a klub egykori kiváló játékosait is köszöntötték. A Rangadó.hu megkereste az egyesület élő legendáját, Pásztor Józsefet. A klub történetének legsikeresebb labdarúgója és edzője, a jelenlegi NB II-es együttes szakmai igazgatója mesélt a jó hangulatú rendezvényről, és arról az álmáról is, hogy újra élvonalbeli csapat legyen Békéscsabán.
– A rendezvényt a főiskola sportcsarnokában rendezték. Minden szakosztály képviseltette magát az ünnepségen a labdarúgástól elkezdve a röplabdáig – kezdte a klub emblematikus alakja, Pásztor József. – Nagyon jó volt találkozni a régi ismerősökkel. A focisták közül a 1968-as NB II-es bajnokcsapat, az 1974-es NB I-be feljutó csapat, és az 1994-es bronzérmes brigád tagjai voltak jelen, illetve azok a játékosok, akik legalább száz élvonalbeli mérkőzéssel rendelkeznek, összesen körülbelül százötven labdarúgó vett részt az eseményen. Nagyon színvonalas műsor volt, kitett magáért a város, mindenki meg volt elégedve. Rengeteg jutalmat kiosztottak, azoknak, akiknek sokat köszönhet a város sportélete. Itt nem voltak olyan támogatók, akik el tudtak volna tartani huszonöt éven keresztül egy NB I-es csapatot. Mindig nagy összefogással és sok áldozattal tudtunk az első osztályban szerepelni. Ezeknek a személyeknek köszönte meg a város és a klub a sok-sokéves segítséget. Sajnos volt hat-hét gyenge éve a csapatnak, de tavaly elindult valami, majdnem megnyertük a bajnokságot. Szerencsére most jött egy olyan tulajdonos, aki nélkül hosszú távon nem lehet eredményt elérni. Reméljük, hogy meg tudjuk hálálni neki az erőfeszítéseit, és sikerül feljutnunk az NB I-be.
– Ehhez pedig nagyon jó úton haladnak, hiszen vezetik a tabellát. Elégedett az eddig szereplésükkel?
– Igazából akkor lehetnénk elégedettek, ha legalább négy ponttal többet szereztünk volna eddig. Öt döntetlent játszottunk, ebből az ötből reálisan nézve akár mind az ötöt megnyerhettük volna. Sajnos nem sikerült, de ha már kettőn győzelmet aratunk, akkor elégedettek lennénk. Összességében azonban nincs okunk panaszra, hiszen a Mezőkövesd már hét ponttal is vezetett előttünk, akkor úgy nézett ki, hogy elment a hajó, de szerencsére sikerült megelőznünk őket. Most már reális esély van arra, hogy felkerüljünk. Természetesen vannak azért riválisaink, hiszen számolni kell még a Nyíregyháza és a Vasas csapataival is. Mindent el fogunk követni a feljutás érdekében, de a futballban sajnos minden megtörténhet.
– Hétvégén az Orosházát verték idegenben a megyei derbin. Hogyan látta a rangadót?
– Az mindent elmond, hogy az Orosházának hazai pályán nem volt helyzete. Vezettünk egy-nullra, később kihagytunk egy százszázalékos ziccert is, a hetvenedik percben pedig egy szabályos góltól is megfosztott minket a játékvezető. Ilyen tétnél, amikor ha megadja a találatot, akkor zsebünkben lett volna a meccs, megmondom őszintén, kicsit el is szakadt nálam a cérna, elzavart a kispadról. A három pontot azonban így is teljesen megérdemelten hoztuk el. Nagyon kellett is a győzelem, hiszen ezzel sikerült az élre ugranunk. A következő négy fordulóban is próbálunk minél több pontot szerezni, és akkor tavasszal nagy sanszunk lesz, hogy újra első osztályú csapat legyen Békéscsabán.
– A klub legendájaként mire emlékszik vissza legszívesebben játékos éveiből?
– Én mindig arról álmodtam, hogy labdarúgó legyek. Húszéves koromban kerültem ide, Békéscsabára, addig a megyei első osztályban fociztam. Akkor került fel a csapat az NB I-be, és rögtön az első bajnokin kezdő voltam, az MTK-t vertük három-egyre, és akkor vált valóra az álmom. Abban az időben nem nagyon játszottunk tízezer néző alatt mérkőzést, fantasztikus élmény volt olyan hangulatban futballozni. Ez sajnos óriási különbség a jelenhez képest, hiszen én mindig azt mondom, hogy jó meccset csak jó hangulatba lehet játszani. Ha a Real Madrid – Barcelona összecsapást háromszáz néző előtt rendeznék, lehet, hogy egy idő után az is nézhetetlen lenne.
