Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Október 6-án, az Ajka elleni döntetlent (1-1) követően az SVSE-GYSEV-Goldschmidt csapatánál megköszönték Soós Imre vezetőedző munkáját. A tréner másnap készségesen, ugyanakkor szűkszavúan nyilatkozott a Rangadó.hu érdeklődésére, de megígérte, egy hét elteltével minden kérdésünkre választ ad.
Így is történt, és kétségtelenül megérte várnunk egy hetet. A Sopron volt edzője ugyanis meglehetősen érdekes dolgokról, kapkodó, meggondolatlan, elhamarkodott véleményekről és feleslegesen generált stresszről is mesélt.
– Március végétől október elejéig volt az SVSE vezetőedzője, hogyan értékeli ezt az időszakot?
– Az előző bajnokság lezárása nyilván lehetett volna sikeresebb is, hiszen a csapat azonos pontszámot szerzett a bennmaradást elérő tizenharmadik helyen végző Győri ETO kettővel, de mivel nagyon kevés gólt szerzett, így papíron búcsúzott a másodosztálytól – kezdte a Rangadó megkeresésére Soós Imre. – Nagyon sokat dolgoztunk, hogy sikerüljön megtartani a másodosztályú tagságot, amihez természetesen szerencse is kellett. Az új csapat az elém támasztott követelményeknek megfelelően szerepelt, hiszen a leváltásom pillanatában a hatodik helyen állt, tizennégy rúgott góllal a negyedik legtöbbet szerezve a Nyugati-csoportba, állva a Magyar Kupában a legjobb harminckettő között, a sorsolásnak köszönhetően reális célként elérhetően a 16 közé jutást, amire az SVSE történetében nem mostanában volt példa…
– Milyen viszonyban váltak el a klubvezetőkkel? Kulturáltan zárult a kapcsolatuk?
– Skála Jánossal, az egyesület elnökével maximálisan kulturáltan, intelligens emberekhez méltóan. Akinek viszont köszönhetem a távozásomat, én is tudtam meglepetést okozni…
– Az előző szezon tavaszi időszakában alaposan megerősítették a játékoskeretet, és nyilván elindult a csapatépítés folyamata, amely bizonyára eljutott valamilyen fázisba. Ehhez képest meglepő volt, hogy a nyári szünetben Szabó Lászlón és Fazekas Norberten kívül mindenki távozott a keretből. Ennek mi volt az oka?
– A csapat jelentős része kölcsönjátékos volt, érkeztek a Honvédtól az MTK-n át az ETO FC-n keresztül a Haladásig, akiknek a szerződés lejártát követően vissza kellett térniük a klubjukhoz. Az utolsó négy fordulóra tudtunk olyan külföldi játékosokat igazolni, akik tudtak segíteni a csapatnak, hiszen a négy meccsből két győzelem, egy döntetlen és egy vereség volt a mérlegünk, de a klubvezetés olyan csapatot akart kialakítani, amelyben nem szerepel külföldi. Szabón és Fazekason kívül, aki állandó szereplő volt, csak a kapus, Bozsó maradhatott volna, Ő azonban nem jelent meg az első edzéseken, haza akart térni Békéscsabára, de úgy tudom, aztán az sem sikerült.
– Mi volt a hivatalos célkitűzés a jelenlegi szezon előtt, és mi volt a távozásának a konkrét oka?
– Skála János egyesületi elnök számomra azt a célkitűzést határozta meg, hogy a csapat tartsa meg a következő szezont érintő átszervezésből kialakuló másodosztályú tagságát, ez az első nyolc hely valamelyikének megszerzése, de elsősorban alanyi jogon. A távozásom konkrét oka? Viccesen mondhatnám, hogy azért mert nem volt rajtam sapka. Komolyra fordítva a szót, szerintem azért, mert nem igazán tudtam azonosulni a megbízott vezető diktatórikus, megfontolatlan módszereivel, elképzeléseivel. Dolgoztam olyan vezetőkkel, akik sikeres futballpályafutással rendelkeztek, de olyanokkal is, akik sikeres szereplői a gazdasági életnek, és tapasztalt, megfontolt döntéseket hoztak, illetve hoznak a mai napig is. Akik ismernek, tudják, nem vagyok egy egyszerű ember, nálam rend és fegyelem van az öltözőben és azon kívül is. Dolgoztam válogatott játékosokkal, és olyanokkal is, akik még a pályájuk elején jártak, de mindig minden döntésemet elfogadták, és én is elfogadtam minden vezetői döntést. A kapkodó, meggondolatlan, elhamarkodott véleményekkel viszont nem tudtam azonosulni. Úgy gondolom, itt valami eltörött a megbízott és köztem, nincs nyugalom, szerintem feleslegesen generált stressz van az öltözőben, és mivel tudjuk, hogy a futballban is sok minden fejben dől el, így nehéz eredményesnek lenni.
– A szurkolók részéről hallani lehetett olyan kritikát, hogy a csapat nincs jó kondicionális állapotban. Erről mi a véleménye?
– Nyilván a profi futball elvárásai nem minden esetben találkoznak a szurkolói elvárásokkal. Természetesen maximálisan szerettük volna kiszolgálni a szurkolóinkat, minden mérkőzést gólokkal akartunk megnyerni, de ez nem mindig sikerül még a világ legjobbjának választott FC Barcelonának sem. Magyarországon ez pedig hatványozottan igaz, hiszen ha egy góllal nyersz, akkor miért nem kettővel, ha kettővel, akkor meg miért nem néggyel? A kondicionális állapotról pedig annyit, hogy az a csapat, amelyik nincs megfelelő állapotban, aligha szerez a nyolc bajnoki mérkőzésen elért tizennégy találatból nyolcat a mérkőzés harmadik harmadában.
– Kinevezték vezetőedzőnek eddigi segítőjét, Bücs Zsoltot, akit kvázi ön vitt a klubhoz. Ezt mennyire tartja etikus dolognak, mi a véleménye róla?
– Együtt érkeztünk, megbeszéltük, hogy jóban-rosszban együtt dolgozunk, és ha idő előtt kell valamiért távozni, akkor ezt is együtt tesszük, mint ahogy ez a labdarúgásban lenni szokott, és az ő korábbi rövid „profi edzői” pályafutásában is volt rá példa. Úgy néz ki azonban, neki csak a „jóban” szerepelt a szótárában, a „rosszban” pedig az elmúlt időszakban kimaradt, és ezt elfelejtette elmondani. Azt pedig, hogy ez mennyire volt etikus, az én értékrendemben soha nem fért bele, pedig dolgoztam pályaedzőként, de mivel ahány ház, annyi szokás, döntse el mindenki maga…
