Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A 23 éves Lázár Bence csütörtökön jelentette be, hogy krónikus egészségügyi problémái miatt abbahagyja a profi futballt. Az Újpest saját nevelésű csatára 2010 márciusában mutatkozott be az NB I-ben: rögtön két góllal a Kaposvár ellen. Összesen hatvan bajnoki meccsen játszott lila-fehérben, és 15-ször volt eredményes. Ebben a szezonban Nyíregyházán szerepelt kölcsönben. A játékos döntéséről a Sport TV vasárnap esti műsorában a Ferencváros egykori válogatott játékosa, majd vezetőedzője, Nyilasi Tibor kifejtette: bízik benne, hogy Lázár búcsúja nem végleges, csak időleges.
– Ismerem az ő Canossa-járását, az elmúlt két év másról sem szólt neki, mit arról, hogy gyógyul, nem gyógyul, itt fáj, ott fáj – kezdte Nyilasi Tibor. – Pokoli érzés fájdalmakkal élni, nekem is volt ilyenben részem nyolcvanöt végén, nyolcvanhat elején, a mexikói vébére ezért nem utaztam. Két csavart tettek a derekamba, aztán az egyiket kitépték, Bencének hasonló problémái vannak. A fájdalmak után most azt érzi, hogy elege van a futballból, nem akarja ezeket a fájdalmakat, szeretne szépen, nyugodtan, egészségesen élni. Biztos vagyok benne, hogy fél év után, amikor megnyugszik, és elmúlnak ezek a panaszok, kitisztul a feje és a lelke, egy kicsit mással foglalkozik, akkor lesz lehetősége visszajönni, és szerintem ne mondjuk véglegesnek a búcsút, hanem inkább időleges.
Lázár Bence kifejtette: egyáltalán nem érzi feladásnak a mostani döntését, és a történtek ellenére szeretne az Újpest csapatának közelében maradni.
– Mit szól Nyilasi Tibor gondolataihoz?
– Tudom, hogy hasonló műtétje volt, nekem két éve volt ez. Annyiban javítanám, hogy nekem nem két, hanem inkább már négy-öt éve – vagy talán még több – vannak ezek a problémáim, amelyek már abban az időszakban is voltak egyébként – csak nem voltak ennyire intenzívek –, amikor rugdostam a gólokat, és a válogatott bő keretébe bekerültem – kezdte Lázár Bence. – Az operáció lehetőséget adott, hogy folytathassam tovább, holott akkor már azt mondták, ha nem műtik meg, több mint valószínű, hogy ott van vége a pályafutásomnak. Akkor voltam húsz éves, amikor megműtöttek. Nem mondhattam, hogy vége, mert akkor voltam tulajdonképpen a legjobb formában, válogatott is voltam, és úgy éreztem, hogy ebbe bele kell vágnom. Ez egy nagyon komoly műtét volt. Visszatértem, viszont teljesen más fájdalmak jelentkeztek, amik nagyon nagy szenvedést okoztak.
– A mérkőzések közben folyamatosan fájdalmakkal játszott?
– Így van. Nem egy ponton vagy egy bizonyos mozdulatra, hanem iszonyatosan fájtak a lábaim, a derekam, és nem csak a meccs közben, hanem akár már a bemelegítésnél is többször érezhető volt többször, illetve az utóbbi időben mindig. Elképesztően nagy mentális terhet rak az emberre, hogy vajon most milyen lesz a lábam, a derekam. Nem szeretnék negyvenévesen tolókocsival begurulni egy meccsre, egy életem van, nem szeretném ezt feladni, viszont úgy gondolom, van bennem annyi ambíció és erő, hogy valami másban jelenleg száz százalékot nyújtsak, viszont most a pályán húsz-harminc százaléknál többet nem tudnék nyújtani, mindezt iszonyatosan nagy fájdalmakkal.
– Hogyan képzeli a jövőjét?
– Mindenre nyitott vagyok, nagyon sok tervem van, mindent csinálnék legszívesebben most. Annyi minden van a fejemben, hogy tényleg mindenbe belekezdenék. El fogok kezdeni újra tanulni, folytatom a tanulmányaimat. Még nem tudom, milyen irányban, de vannak terveim ezzel kapcsolatban. Én Újpest-érzelmű vagyok, természetesen ki fogok járni a mérkőzésekre, meglátjuk, hogy esetleg a klubnál sikerül-e valamit tevékenykednem a csapat mellett.
– Kerüli a korábbi góljai látványát?
– Amióta az eszemet tudom, Újpest-szurkoló vagyok, lila a vérem, ezt nem fogom soha az életben letagadni, erre büszke is leszek, ameddig élek. Ott voltam a szombati mérkőzésen is, ott álltam a lelátón, és szurkoltam a srácoknak. Azért szurkolok, hogy ez a csapat olyan legyen, mint régen.
– A magánéletében is hátráltatja a gerincproblémája?
– Lassan három hete nem edzek, és sajnos nem változott semmi, olyan, mintha nap mint nap ugyanúgy mozognék. Ez egy olyan probléma, ami a napjaimra is kihatással van, de úgy gondolom, az élet más területén fogok tudni dolgozni.
– El tudja képzelni, hogy visszatér a pályára, akár edzőként?
– Most nem érzem az, hogy edző szeretnék lenni, viszont minden mással foglalkoznék. Mindenképpen a pálya mellett szeretnék maradni, vagyis a futball mellett. Meglátjuk, mit hoz a jövő, nem zárkózom el semmitől. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom találni az utamat, és nem fogom feladni, ahogy eddig sem. Abszolút nem érzem feladásnak a most meghozott döntést. Akkor lett volna feladás, ha négy évvel ezelőtt döntök így, amikor az elején elkezdtek a fájdalmak megjelenni. Most egy komoly döntést hoztam, de kiállok mellette száz százalékban.
– Vajon meglehet az Újpestnek a dobogó?
– Bízom benne, és látom a srácokban a potenciált. Kell egy jó csatár. Kim Ojo megérkezett a csapathoz, de azonnal meg is sérült egy kupamérkőzésen. Pont azt éreztem a Dunaújváros elleni meccsen, hogy ha van egy góllövő csatár – akár Nikolics, akár Rocchi –, akkor lehet, hogy sokkal nagyobb lehetett volna a gólkülönbség, és ha azokból a találkozókból, amelyeket ikszre hoztak – volt ugye négy vagy öt ilyen is –, kettőt megnyernek, akkor már a második helyen állnának szinte. Biztos vagyok benne, hogy ott lesznek elöl.
