Bár a járvány után egész jó formát mutatott a Budapest Honvéd, mégsem tudta megállítani a Ferencvárost, amely kedd esti 2-0-ás győzelmének köszönhetően már három fordulóval az OTP Bank Liga befejezése előtt megszerezte története 31. bajnoki címét. Ráadásul duplázott, ami utoljára a DVSC-nek sikerült: a Loki 2009-ben és 2010-ben volt egymás után aranyérmes.
Kétségtelen tény, a Ferencváros az egyik, ha nem a legnagyobb költségvetéssel működő magyar futballklub. Így, ha a megismételt siker okát keressük, a legegyszerűbb válasz a modern futball alaptézise:
A mai siker okát egy két évvel korábbi döntésben kell keresni
A Fradi esetében a magyarázatot azonban nem lehet ilyen szimplán elintézni. A labdarúgásban ugyanis a hosszú távú sikerhez a minél jobban dagadó klubkassza, az anyagi biztonság ugyan elengedhetetlen, de önmagában nem elegendő. Megismételt bajnoki címekhez helyes döntések sorozata vezet, míg az esetleges visszaesést, a kudarcot ezek hiánya vagy esetlegessége okozza.
A Fradi például 2013–18 között, a Thomas Doll-érában forrás tekintetében hasonlóan felfelé lógott ki az NB I-ből, mint napjainkban. A Ferencváros Labdarúgó Zrt. 2018-as pénzügyi beszámolójából az derült ki, hogy abban az évben 5,13 milliárd forintot költött a klub – ez a korábbi években sem volt sokkal kevesebb, ma pedig már ennél is több –, ennek megfelelően jöttek-mentek a jobbnál jobb vagy annak gondolt légiósok.
Doll mégsem tudta sorozatosan bajnoki címekre váltani az anyagi fölényt – öt év alatt egyetlen első hely 2016-ban –, nemzetközi porondon pedig egészen siralmas teljesítményt mutatott fel.
A klubvezetés 2018 augusztusában elégelte meg az egy helyben topogást: menesztette a német edzőt, kinevezte Szerhij Rebrovot, szeptemberben pedig sportigazgatóvá léptette elő a labdarúgó pályafutását befejező Hajnal Tamást.
Nyár helyett télen
Doll idejében általában a rövidke nyári szünetben igazolt a klub, ezért röpke, párhetes felkészülést követően rendre összeszokatlan tizeneggyel lépett nemzetközi színtérre – menetrendszerűen jöttek is a pofonok.
Ezzel szemben a 2019 őszén az Európa Liga csoportkörébe jutó tizenegy meghatározó játékosai közül Dvalit, Kharatint, Isaelt, Tokmacot, Signevichet is a 2019-es téli szünetben szerződtette a Fradi, ahogy a ma már Rebrov rotációs lehetőségét bővítő Somália, Lodico, Vécsei hármas is idén januárban csatlakozott a kerethez.
Signevich 2019 januárban még Böde alternatívájaként érkezett. Hasonló erőcsatár, akire fel lehet lőni a labdát, de góltermelés terén meg sem tudta közelíteni a 2019 nyarán Paksra távozó Fradi-kedvencet. A több gól és a taktikai repertoár bővítése érdekében ezért tavaly nyáron leigazolták Bolit, míg a háborús körülmények között Fehérvárra lelépő, addigi kulcsjátékosnak számító szélső, Ivan Petrjak pótlására a szintén ukrán Zubkovot vették kölcsön a Sahtar Donyecktől. Mindkét választás telitalálatnak bizonyult, hiszen az eddigi 30 forduló alatt 9-9 góllal vették ki a részüket az idei bajnoki címből, az elefántcsontparti csatár és az ukrán szélső e mellé egy, illetve hat gólpasszt is kiosztott.
A Fradi jó korban van
Kétségtelen tény, mára az európai kisebb középcsapatok költségvetésével dolgozó Fradi – a 2019-es naptári évben már majd tíz milliárd forintból gazdálkodhattak – a magyar átlagnál jobb játékosokat szerződtethet, és az ezáltal minőségében is mélyebb keret Szerhij Rebrov taktikai variációs lehetőségeit is növeli. Az ukrán edző a kispadról is válogatott szintű, meccseket eldönteni képes labdarúgókat tud bevetni, az Üllői úti kerettel legfeljebb a MOL Fehérvár lenne képes felvenni a versenyt.
A Fradit azonban két éve csak messziről üldözi a Vidi. Ennek egyik fő oka, hogy míg
addig a fehérváriak kezdő tizenegye kifejezetten idős, a többség túl van már a harmincon, a fizikai teljesítőképessége csúcsán.
A harmincon túli Davide Lanzafame kérészéletű Üllői úti karrierje bizonyítja, az ukrán edző nem tűr el a keretben olyan játékost, aki elsősorban a nevéből akar megélni, aki inkább a közönségnek játszik, minthogy maradéktalanul végrehajtsa az általa megálmodott csapattaktikát.
A Böde-szobornak egy ideje már időszerű ledöntése is arra utal, hogy hiába a hazai szinten megfelelő teljesítmény, Rebrov olyan karakterű támadóval, mint a magyar csatárképzés „állatorvosi lova”, nem tud és nem is akar nemzetközi szintre lépni.
Az ukrán mester a védelem, a középpálya és a támadó harmad kapcsolatát, egyensúlyát az idei bajnokságban többnyire a Dibusz (29 éves) – Blazic (27) – Kharatin (25) – Boli (26) négyesre bízta. Böde kiválásával és a kellően erős, de sokkal mozgékonyabb, gyorsabb Boli érkezésével a centerre felívelős játék is szinte azonnal megszűnt, taktikai okokból csak az EL-csoportkörben egy-egy erősebb ellenféllel szemben, és Signevich aktiválásával nyúlt ehhez a fegyverhez.
Mivel itthon a Fradi ellen a csapatok zöme védekezésre rendezkedik be, a „kapu elé betolt busz” mögé kerülést a bal oldalon alaphangon a Civic (24) vagy Heister (27), Tokmac (26), jobboldalon pedig a Lovrencsics (31), Zubkov (23) kettőstől várja el, míg az ehhez szükséges kulcs- vagy gólpasszokat jobbára Isael (32 éves, 7 gól, 7 gólpassz idén) szolgáltatja.
Rebrov a magyar bajnokságban egyértelműen labdabirtoklásra kényszerül, de nem is törekszik másra. A modern futballnak megfelelően támadásait hátulról és a földön passzolva építi fel. Általában Blazic vállalja magára a mélységi felpasszt meghatározott útvonal mentén, míg Kharatin mellett Sigér Dávid (29) forgatja tovább a játékot a támadó harmadba, többnyire a kulcspasszokért felelős Isaelt keresve.
Az MLSZ meccscentere szerint a Ferencvárosé
- az NB I legmagasabb labdabirtoklási aránya,
- mérkőzésenkénti átlagos 570 passzuk 85 százaléka sikeres,
- egy-egy találkozón kicsit több mint 32 percen keresztül, 59 százalékban birtokolják a labdát.
A Fradi hazai dominanciájára jellemző, hogy
- átlagban meccsenként nyolc alkalommal is legalább 45 másodpercen át járatják a labdát,
- egy-egy gól előtt átlagosan 24 másodperc alatt, 7,5 passz után törik meg az ellenfelei bunkerfociját,
- meccsenként 18 kulcspasszal keresik a rést pajzson,
- a góljaik 80 százalékát a 16-oson belülről szerezték, és ezt a statisztikát csak rontja az a hat büntető, amelyből csupán kettőt sikerült értékesíteniük.
Mire lesz ez elég jövőre és Európában?
Azonban a mutatók azt is előre vetítik, hogy az NB I-ben még csak-csak, de nemzetközi téren, pláne szerda-szombati ritmusban, sorozatterhelés mellett a Ferencvárosnak egyre több gondot okoz majd a védelem jobb oldala. A számok azt mutatják, hogy már a tavalyi EL-szereplés alatt is Lovrencsics Gergő oldalát támadták az ellenfelek. A szeptember 1-jén már 33. életévébe lépő védő – aki eredendően támadó szélsőként érkezett a Fradihoz, Doll vezényelte kényszerből egy sorral hátrébb – nemzetközi porondon már nem képes a gyakori felfutásai után minden esetben maradéktalan ütemben és helyezkedési pontossággal visszazárkózni, sem fizikai, sem taktikai szempontból nem jelent már rövid távon sem megoldást Rebrov számára.
Az ukrán edzőnek ezért alighanem ismét egy Fradi-ikon, ráadásul a csapat jelenlegi kapitányának a helyére kell igazolnia megfelelő, nemzetközi szinten is bevethető játékost. Ha Hajnal Tamásék újabb célirányos és sikeres igazolással fejelik meg eddigi döntéseiket, úgy benne van a pakliban, hogy a Debrecen 2009-es BL-, majd a 2010-es EL-sikere után a Fradi lesz az a csapat, amelyik két egymást követő évben is európai kupa csoportkörébe juthat.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
