A DVSC pénteken 18 játékossal utazott Kecskemétre, de a keretben nem volt ott Adamo Coulibaly. Kondás Elemér elmondta, hogy az edzéseken, illetve a mérkőzéseken rendszeresen mérik a játékosok teljesítményét, és a közelmúltban a francia csatár eredményei a leggyengébbnek bizonyultak. A vezetőedző érthetően nem elégedett a játékossal, aki ezért nem utazott a többiek, pedig ez lett volt a századik magyar élvonalbeli meccse.
„Mindenféle híresztelést, pletykát megelőzve szeretnénk tudatni: Adamo Coulibaly itthon maradásának nem oka, hogy még nem hosszabbította meg nyáron lejáró szerződését. Klubunknál ez nem szokás, korábban is előfordult, hogy nem hosszabbított egy játékos, mégis az utolsó pillanatig pályára lépett, ha a formája megfelelő volt” – írja a debreceniek honlapja.
A hajdúságiak közül Kulcsár Tamás betegség miatt nem tartott a csapattal, míg Selim Bouadlának és Lucas Marcolininek időre van szükségük, amíg utolérik a többieket, hiszen korábban sérüléssel bajlódtak, és sokat kihagytak. Nenad Novakovics, Szűcs István, Mamadou Wague és Bernáth Csaba a rehabilitációjukat végzik, így rájuk sem számíthatott a szakmai stáb. Ami a kecskeméti hiányzókat illeti: Hullám Attila bokasérülés után lábadozik, Mohl Dávid pedig a Ferencváros elleni kiállítása után kétmeccses eltiltást kapott, emiatt csak a következő fordulóban játszhat.
Számos érdekességgel szolgált a kezdőcsapatok összetétele: Rajczi Péter kisebb izomsérüléssel bajlódott, mégis bekerült, és ott volt a szintén újonc Vukaszovics is. A hazai kapuban ezúttal nem Borszéki Csaba, hanem Antal Botond kezdett. De ami a legfontosabb és legörömtelibb: a két csapatban összesen csupán négy külföldi szerepelt, inkább a magyar fiataloknak adtak lehetőséget az edzők!
Nagy küzdelem jellemezte a játékot, de kevés helyzet. Inkább a Debrecen előtt adódtak ígéretes lehetőségek a tizenhatoson belül, de veszélyes lövésig egészen a 24. percig nem jutott el. Akkor is egy rögzített szituációból: Czvitkovics Péter szabadrúgása suhant el arasznyival a kapufa mellett. A 33. percben Bódi szintén szabadrúgásból okozott meleg pillanatokat, aztán Rezes László már akcióból is veszélyeztetett. Beszorult a KTE, a 37. percben Rezes bombáját kellett kiütnie Antal Botondnak, de a szünetig nem született gól.
A második félidőre teljesen más felfogású Kecskemét futott ki a pályára. A 48. percben a tizenhatoson belül pattogott a labda, végül Póti sarkazta Burgosznak, de a salvadori csatár lövése után Verpecz hatalmasat védett. Támadásban maradtak az alföldiek, a 67. percben mégis a vendégek szerezhettek volna vezetést, ha Rezes fejese nem suhan el a kapu mellett néhány centivel. A 79. percben az egyik oldalon Czvitkovics, a másik kapu előtt Burgos vállalkozott lövésre, de egyikük sem járt sikerrel. Furcsa és szokatlan volt, hogy Sidibe miért csak nyolc percet kapott csereként Kondás Elemértől, de amikor a 87. percben öt méterről lőtt, és három méterrel a kapu mellé bombázott, mindenki megkapta a választ a költői kérdésre…
A 90. percben Szécsi Márk hagyta ki a meccslabdát: 11 méterről a kapu fölé bombázott. A góltalanság miatt a játék sava-borsa hiányzott a meccsből, és mivel a játékosok mezőnybeli bravúrokkal, vagy egyéb izgalmakkal sem nagyon szolgáltak, ez bizony egy erősen felejthető találkozó volt…
– Érdekes volt Horváth Ferenc nyilatkozata, miszerint mindkét csapat lépett előre játékban. Ha nagyon őszintén és tárgyilagosan nézem, akkor sem láttam előrelépést egyik csapatnál sem – értékelt a Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar labdarúgás iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán. – A Debrecen megtartotta a négy-négy-kettes alapfelállást, védekezésben ez négy-öt-egyre módosult. Furcsa volt látni a kezdőt Coulibaly és Sidibe nélkül, az ő helyüket Pölöskey és Rezes foglalta el. A Kecskemét is négy-négy-kettőben kezdett, aztán négy-három-háromra váltott. Meglepő volt, hogy a két belső támadó, Burgosz és Rajczi a két szélét kezdte levédekezni. Ez a taktika nem nagyon jött be, mert nagyon jól kezdett a DVSC, és az első félidőben a széleken nagyon megverte a hazaiakat.
Szakértőnk hangsúlyozta, nem látott hatalmas fölényt a helyzetekben és a labdabirtoklásban, mégis minőségi különbség mutatkozott a vendégcsapat javára. Közepes színvonalú és iramú volt az első felvonás, enyhe debreceni fölénnyel.
– Érdekes, hogy egy szünet mennyit képes változtatni egy csapat játékán. A DVSC mintha bealudt volna, a második periódus első tizenöt percben nagyon komoly fölényben játszott a KTE – emlékezett Sport Zoltán. – Ekkor ugyanazt játszották, mint az első félidőben a Debrecen. Rámentek az ellenfelükre, próbáltak labdát szerezni, de komoly helyzeteket nem alakítottak ki. Szinte pályán sem volt a DVSC! Ebbe az iramba a kecskemétiek belefáradtak, és sajnos az alvás közelébe kerültem, mert nem volt élvezhető a mérkőzés. Szakály eltűnését Kondás Elemér megelégelte, és lecserélte. Pölöskey játékstílusa nem illik ebbe a csapatba. A másik oldalon Edgardo Diaz egy nagyon jó labdával és öt tragikomikus megmozdulással vétette észre magát. Tudom, tíz perc alatt nem lehet megváltani a világot… A végén Szécsi Márknak volt egy helyzete, ami szintén kimaradt.
Sport Zoltán úgy véli, egyik csapat sem érdemelt győzelmet, a látottak megfeleltek az eredménynek. Nem látszott, hogy a DVSC a tabella élmezőnyében, a KTE pedig a hátsó régiójában tanyázik. A két együttes ezúttal nem produkált élvezhető mérkőzést, szép futballt. Ennél sokkal többet lehet várni mindkét csapattól az elkövetkező időszakban.
