Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Talán Juhász Roland is hazatér? Ezzel a témával foglalkozik hetek óta a sajtó, sokat cikkeznek róla az újságok. A 29 éves védő 2005 óta Belgiumban játszik, de mivel ott kegyvesztetté vált, új klubot kell keresnie. Úgy tűnik, a külföldi lehetőségek nem realizálódnak, de szóba került a Diósgyőr és a Ferencváros is. Hogy mi lesz a sorsa, egyelőre nem tudhatjuk, de az esetleges hazatérése adta az ötletet a Rangadó.hu állandó szakértőjének, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt jól ismerő Sport Zoltánnak, hogy kifejtse véleményét erről a jelenségről, illetve azokról a játékosokról, akik az elmúlt hónapokban vagy években hazakényszerültek, de továbbra is külföldre vágynak.
Az ambíció nagyon fontos, ezért ebben a sorozatban nem kapott helyet például Tímár Krisztián, Bodnár László, Waltner Róbert, Ferenczi István vagy éppen Halmosi Péter, mert bár ők magyar mércével jelentős külföldi karriert tudhatnak maguk mögött, az életkoruk miatt valószínűleg már nem állnának újra légiósnak. A mai első részben három olyan emberről szól, aki odakint komoly lehetőségeket kapott, és jelentős nyomot hagyott az elmúlt években.
A magyar válogatott mindenkori szövetségi kapitányai rendszerint kijelentik, hogy a magyar csapatban csak az játszik, aki a klubjában is pályán van. Aki sokat panaszkodnak, hogy külföldön epizódszerephez jutnak, azoknak mindig váltást tanácsolnak. Bárhova menjenek, ahol játszhatnak, mert ha nem játszanak, akkor nem kapnak meghívót. Egervári Sándor ezt most be is tartotta, hiszen Juhász Rolandot nem hívta meg a törökországi túrára. Akik válogatottak szeretnének lenni, és erre meg is van az esélyük, azokat csak ez az egy cél csalogathatja haza, illetve talán még az, hogy a menedzserük nem talál egy nyugat-európai, mondjuk belga vagy svájci középcsapat számukra. Ezt csak azért mondom, hogy tévedés ne essék: anyagilag, sportszakmailag és infrastrukturálisan ez minden esetben visszalépésnek számít.
Simon András (22 éves)
• Salgótarján, 2003-ig
• MTK, 2003–2007
• Liverpool, angol 2007–2010
• CF Córdoba, spanyol 2009–2010
• Excelsior, holland 2011
• Lombard Pápa, 2012
• jelenleg Győri ETO, 2011 óta
Láttam tőle fiatalabb korában, az MTK-ban olyan mérkőzéseket, amelyeken azt bizonyította, hogy istenadta tehetség. Amennyire az eddigi pályafutását végigkísértem, úgy láttam, hogy fejben voltak gondjai, mentálisan nem volt túlságosan erős. Az MTK-ban megkapta azt a képzést, ami egy támadó középpályás számára szükséges. A liverpooli kapcsolatnak köszönhetően jó néhány játékos ment ki, közéjük tartozott ő is. Várható volt, hogy nem Gerrarddal fog kényszerítőzni az edzéseken, de próbáltak belőle játékost nevelni, akár eladásra, akár a felnőtt csapat számára. A liverpooli kaland nem volt túl hosszú, a felnőttek között nem mutatkozhatott be, a tartalékoknál játszott.
Persze, nem volt hátrány számára, hogy elhagyta Magyarországot, és a legnagyobb labdarúgó-hagyományokkal rendelkező országba, annak is az egyik legismertebb klubjába szerződött. Érezhető volt, hogy az a szint magas neki, de jött egy spanyol, majd egy holland kitérő. Egy mondattal sem szeretném megbántani őt, de sehol nem alkotott maradandót. Egyik sem volt élcsapat, de nem tudta beverekedni magát. Hazatért, és a magyar klubok általában vadásznak a külföldről hazatérő játékosokra, mert sok minden ragadhatott rájuk odakint az edzések, az életmód, a profizmus és az infrastruktúra miatt. Ez előnyére válhat a klubnak, aki szerződteti a hazatérő futballistát. Igen ám, de Győrben sem alkotott maradandót, ezért kölcsönadták Pápára. Ott sem tudta megvetni a lábát.
Nagy hajcihő volt, amikor Liverpoolba költözött, ám utána nemhogy külföldön, de itthon sem tudta stabilizálni a helyét, egyik csapatban sem. Ez sajnos jelzésértékű. A témánk külföld, hogy van-e még tovább, van-e még visszaút a játékosok számára?! Ő még nagyon fiatal, tehát szabad lehet leírni. Nem lehet kizárni, hogy egyszer tovább tud menni, képes lesz visszatérni külföldre, de az eddigiek nem ezt mutatják. A tanácsaimra nincs szüksége, mert biztosan elmondja a családja, ahol ott az edző édesapa, illetve a menedzsere, hogy most a legfontosabb a fejét tisztába tenni, a tehetségét nem elherdálni, továbbá találni egy csapatot, ahol nem a kisebb botrányairól szólnak majd a hírek, hanem arról, hogy játszik, és nem sérült. A cél: egy-két-három évig megtartani ezt, és utána a menedzserei ismét dolgozhatnak azon, hogy egy magyar élcsapatba kerüljön, majd újra külföldre mehessen. De ez az ő esetében most eléggé távolinak tűnik. Megtört a karrierje, sok áldozatra és erőfeszítésre lesz szükség, hogy legalább a magyar futball vérkeringésébe visszatérjen.
Simon Ádám (22 éves)
• Salgótarján, 2004-ig
• MTK, 2004–2009
• Haladás, 2008–2011
• US Palermo, olasz 2011
• AS Bari, olasz 2012
• jelenleg Haladás VSE
Más világ, mint az ikertestvére. Nála más dolgokat látok. Sokkal pozitívabb, ha az eddigi pályafutását nézem. Értelemszerűen ő is Salgótarjánból került az MTK-hoz, amely aztán kölcsönadta a Haladásnak. Csertői Aurél edzői időszakában sokat volt sérült, keveset játszott, szélső középpályásként nem tudott maradandót alkotni. Aczél Zoltán időszakában a sérüléseiből felépülve megtalálta a posztját: védekező középpályás lett. Jó felépítésű, nagyon tiszta fejű, nagy munkabírású, jó hozzáállású játékosról van szó, aki a labdarúgást előtérbe helyezte az életében, és jól megtalálta a hangot a csapattal és az edzővel egyaránt.
Volt egy olyan nyolchónapos periódusa, amikor gólokat lőtt, a csapata szárnyalt, ezzel felkeltette a menedzserek figyelmét. Az olasz Palermo igazolta le, ha jól tudom, nem is kevés pénzért, hiszen egymillió eurót lehetett hallani. Többször megnézték hazai mérkőzéseken, szóval nagy durranás volt! És bizony, huszonegy-évesen ilyen pályát befutni nem piskóta! Róth Antal figyelmét is felkeltette, az U21-válogatott kezdőjátékosa lett, és elkerülték a sérülések is. Olaszországban tovább nevelkedett, várható volt, hogy nem lesz alapember a Serie A-ban, de edzőmeccseken játszott. Az utánpótlás-válogatott walesi mérkőzésén összeszedett egy csúnya sérülést, eltört a bokája, márpedig ezt a külföldi csapatok nagyon nem kedvelik, bár sajnos mindig benne van pakliban.
Elkezdte a rehabilitációt, felépült, de kölcsönadták az AS Barinak. A kölcsönadás mindig kapkodást eredményez, és ott fél év kihagyás után nem tudott egyenesbe jönni, ezért hazatért, kölcsönbe a Haladáshoz. Egy ilyen sérülés nem múlik el nyomtalanul. Nekem nagyon szimpatikus a játékos, ezért figyelemmel kísérem a karrierjét, de tavaly ősszel nem alkotott maradandót. Volt sérülése és kiállítása is, maradjunk annyiban, hogy az ősz ráment arra, hogy összeszedje magát. Játékban volt, bíztak benne, felépült, most pedig nagyon sokat várok tőle tavasszal. Iszlai Bencével remek szűrőpárost, védekező középpályás párost alkotnak. A külföld számára továbbra is realitás, hiszen a menedzserei és az olaszok vélhetően továbbra is figyelik, hogy a kiadott pénzből viszontlássanak valamit. Ha visszanyeri a régi önmagát, számára van tovább. A tudása, a tehetsége alapján kint lenne a helye!
Kurucz Péter (24 éves)
• Láng SK, 2002–2005
• Újpest, 2005–2009
• Tatabánya, 2008
• West Ham United, angol 2009–2012
• AFC Rochdale, angol 2012
• jelenleg FGSZ Siófok
Kapusról idáig még nem volt szó a sorozatunkban. Azt a kapusiskolát Újpesten nagyon szépen megkapta, amit kell. Nagyon jó fizikumú, mentálisan erős srác, nagyon jó alany. Hamar jött számára az angol lehetőség, és fiatal korához képest hosszú időt töltött kint. Hátrányára biztosan nem válhatott, hogy nem az volt a téma, van-e pálya, van-e fizetés?! Maximálisan előnyére vált, mégis hazatért, de nem merném biztosan kijelenteni, hogy nem fog olyan karriert befutni, mint például Petry Zsolt, Sáfár Szabolcs, Király Gábor, illetve mostanság Bogdán Ádám vagy Gulácsi Péter. Minél több bajnoki mérkőzésre, meccsterhelésre, rutinszerzésre van szüksége, amit a magyar élvonalban kaphat meg. Jó kapusnak tartom, jó emberi tulajdonságokkal. Egy kis szerencse kellene, hogy egy jó fél szezon után valaki bízzon benne külföldön. Ausztriában, Svájcban vagy Belgiumban megmaradhatna hosszú évekig légiósként, de először megint egy szerződésre lenne szüksége, ami menedzserek és teljesítmény kérdése is.
Mivel három fiatal játékosról van szó, a válogatottság kérdését úgy közelíthetjük, meg, hogy mikor kerülhetnek a nemzeti csapat közelébe? Simon Andrást egyelőre nagyon távol látom ettől a lehetőségtől, Simon Ádám és Kurucz Péter esetében viszont látok esélyt. A magyar futball mindig is bővelkedett jó kapusokban. Kurucz jelenleg Gulácsi és Bogdán szintjén van, ráadásul életkorban nem egy Dino Zoff… Kapusokban most sem állunk rosszul, nagyon nagy konkurencia. Ez Simon Ádám esetében is igaz, hiszen ott van Korcsmár és Pintér Ádám is, de azt a bizonyos szombathelyi nyolc hónapját látva, amikor a futball minden elemében kitűnt, a legnagyobb esélye ebből a trióból neki van, ő lehet a leghamarabb felnőtt válogatott.
