A péntek reggeli edzés után közös ebéd következik, majd a Mezei-Vill FC Berettyóújfalu csapata buszra száll, és meg sem áll a Magyar Kupa négyes döntő helyszínéig. A tornát ezúttal a nagy rivális Rába ETO otthonában rendezik, tehát a hajdúságiakra hatványozottan nehéz feladat vár. Azonban az emlékekből önbizalmat meríthetnek, hiszen tavaly is a győriek készülhettek esélyesként a fináléra, mégis az MVFC győzött 4-0-ra. Még egy adalék: a mostani bajnokság alapszakaszában csak egyetlen csapat volt képes legyőzni a kisalföldieket, méghozzá saját otthonukban ez pedig úgyszintén a Berettyó volt.
A közelmúltban felemás eredményeket ért el a csapat: döntetlen Szegeden, vereség az Aramis otthonában, majd nagykülönbségű siker a Szeged vendégeként. A magyar mezőny egyik legrutinosabb játékosa, a válogatott oszlopa, Trencsényi János a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, jobban örült volna, ha nem az elődöntőben találkoznak a győriekkel, de nem feltartott kézzel lépnek pályára, mert szeretnék, ha visszakerülhetne hozzájuk a kupa.
– Vereség Budaörsön, majd győzelem Szegeden. Melyik az igazi MVFC?
– Remélem, a szegedi volt az igazi arcunk, és mivel ez van közelebb a győri rangadóhoz, bízom benne, hogy ezt a formát sikerül átmentenünk, nem a másfél héttel ezelőttit, amelyet Budaörsön mutattunk – mondta a 32 éves Trencsényi János.
– Óriási siker volt a tavalyi kupagyőzelem. Gyakran eszébe jut mostanság?
– Korábban mindig a második hely, a szimpatikus vesztes szerepe jutott nekünk. A Rába ETO előttünk jár, de tavaly is sikerült őket meglepnünk Veszprémben, pedig akkor is ők voltak az esélyesek. Meglepetést okoznunk, de biztosan bennük lesz idén az a négy-nullás vereség, és sokkal jobban készülnek ellenünk, mint tavaly. A különbség is nagyobb, hiszen ők majdnem bejutottak az UEFA Futsal Cup legjobb négy csapata közé, amit nem sok magyar csapat mondhat el magáról. Egyszer a Cső-Montage szerepelt ilyen jól, de annak már több mint tíz éve. Minden idők legerősebb győri csapatával kell felvennünk a versenyt, de egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Nem feltartott kézzel lépünk pályára, hiszen a címvédők mi vagyunk, és szeretnénk, ha visszakerülhetne hozzánk a kupa.
– És ne feledjük, mindez „csupán” az elődöntő lesz…
– Jó kis meccs lesz belőle, az biztos, de én is jobban örültem volna, ha a döntőben találkozunk a győriekkel. A másik ágra két olyan csapat került, amelyeknél jobbak vagyunk. A szombathelyi játékosok többsége Ausztriában, a szegediek pedig a környéken, Csongrád megyében nagypályázik, ezért nem is tudom, hogy fognak kiállni hétvégén. Ellenük nagyobb esélyünk lett volna az elődöntőben, de kár lenne ezen morfondírozni, meg kell vernünk a Győrt, hogy bejuthassunk a fináléba.
– Egyszer már sikerült, az alapszakasz elején!
– Adhat egy lökést nekünk, hogy egyedül mi vertük meg az ETO-t a bajnokságban, és tavaly elhódítottuk előlük a kupát. A győriek néhányszor elkényelmesedtek, alábecsültek minket, azért tudtak nyerni ellenünk. Ez az előnyünk most elúszni látszik, mert amennyiben a tavalyi kupadöntőre, vagy arra a bizonyos alapszakasz-meccsre gondolnak, biztosan maximális erőbedobással küzdenek majd, és minden megtesznek a győzelemért, ezért nekünk a maximális fölötti teljesítményt kell nyújtanunk.
Teremlabdarúgó Magyar Kupa, négyes döntő, Győr
Március 9. szombat
16.30: Rába ETO – Mezei-Vill FC Berettyóújfalu (elődöntő)
19 óra: Swietelsky-Haladás VSE – Újszegedi TC (elődöntő)
Március 10. vasárnap
16.30: döntő
