Nemzetközi foci

Lauth meccseket tud eldönteni

Király Gábor mindenképpen szeretne a Haladásban védeni, ahol a bajnoki trófeát is felemelné.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on![/p

A német Bundesliga másodosztályának hetedik helyén végzett az 1860 München, amelynek új edzője a Fradi korábbi trénere, a holland Ricardo Moniz lett. A 38 éves magyar kapus, Király Gábor egyik játékostársát a hírek szerint éppen a Ferencváros szemelte ki. A kilencvenszeres válogatott Király a DigiSport televízió kedd reggeli műsorában beszélt az őt érintő aktualitásokról.

– A hetedik helyen végeztek, milyennek értékeli a szezont?
– A saját teljesítményemet nem szeretném osztályozni, ez mindig a szakemberek a feladata. Volt a csapatnak sok hullámvölgye, de nagyon sok jó szériánk is akadt. A következő szezonban jó volna, ha több lenne a jó teljesítmény. Több átlagon felüli teljesítményre lesz szükség, és akkor meglátjuk, mire leszünk képesek a következő idényben – kezdte Király Gábor.

– A választ már megadta a saját teljesítményére, hiszen jövőre is az 1860 München kapujában fog állni…
– Még októberben meghosszabbítottuk a klubbal a szerződésemet egy plusz egy évvel. Ez is mutatja, hogy nem a kor számít, hanem az edzésmunka és a teljesítmény. Amíg lehet, addig ütöm a vasat. Mindig azt mondom, hogy amíg a szervezetem engedi, addig fogok játszani. Amíg nem fáj annyira semmim, hogy már nem tudok lábra állni, addig védeni szeretnék. Szerencsére csak kisebb-nagyobb fájdalmak vannak, úgyhogy azokat el lehet tenni.

– Találkozott már az új edzővel, Ricardo Monizzal?
– Még nem, hiszen néhány hete kezdtük el a szabadságunkat, és még két hét van hátra. Én is csak a médián keresztül értesültem arról, hogy új edzőnk van. Ezzel azonban most nem is foglalkozunk, hiszen a tizenkét hónapból tizenegy a fociról szól, és egy hónap a szabadság, ami tényleg szabadság. Ezt megpróbálom pihenéssel tölteni.

– Ha követi a magyarországi eseményeket, akkor róla azért sok mindent tudhat….
– Folyamatosan követem a magyar focit a Haladás miatt is. Természetesen tudtam, hogy Ricardo Moniz a Fradi edzője, és hogy milyen munkát végez, de személyesen, testközelből teljesen más a helyzet. Ő bejön egy német másodosztályú csapathoz vezetőedzőként, ahol igazából a stáb már készen van, tehát a régi stáb vár minket egy új vezetőedzővel. Követni kell a klub stratégiáját, és ezt megfűszereznie az egyéni tudásával.

– A Ferencváros kiszemeltjei között van a csapattársa, Benjamin Lauth. Jól járna vele a Fradi?
– Azt gondolom, hogy igen. Beni számomra egy legenda, aki nem egyszer mentette meg az 1860 Münchent a kieséstől a másodosztályban is. Mindig az ő góljaival nyert a csapat, amikor baj volt. Nagyon fontos játékosa volt a klubnak, és nehezen engedték el a szurkolók is. A vezetőség azonban úgy döntött, hogy inkább fiatal játékost szeretnének a csatársorban, holott Beniben is benne van két-három jó év. Úgy érzem, hogy ő mérkőzéseket dönthet el a megvillanásaival.

– Említette, hogy figyeli a Haladást, ahonnan egyre több játékost hívnak be a válogatottba. Lehet mondani azt, hogy Szombathelyen rendben van az utánpótlásképzés?
– Szerintem ezt nem kell bizonygatni, hiszen ezzel mindenki tisztában van. A Haladás sokáig a harmadik-negyedik helyen állt, és óriási teljesítmény, hogy ezt saját nevelésű játékosokkal érte el. Az Illés Akadémiáról és a HVSE utánpótlásából jönnek ki a fiatal tehetségek, ami Szombathely szempontjából bizonyíték arra, hogy remek utánpótlás-nevelés folyik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Rózsa Dánielt láthatom a kapuban, hiszen egy szombathelyi kapusról van szó, aki a válogatottban még nem is kapott gólt. Ez is mutatja, hogy jó felkészülés zajlik a Haladásnál. Természetesen nagyon örülök Nagy Gábor debütálásának is, akivel együtt nőttünk fel, hiszen a szüleink is együtt fociztak a Haladásban. Halmosi Zoli bácsi és Halmosi Peti mellett most már olyan tradíciójú játékosok és apukák vannak, akik valamit már letettek az asztalra a Haladásban.

– Mennyire figyeli a saját kapusiskolájának tehetségeit? Mekkora dobásra készülhet ezekkel a srácokkal?
– Nekünk az a feladatunk, hogy felkutassuk a tehetségeket Magyarországról és a környező országok területéről, és ezzel segítsük a magyar labdarúgást. Nagy öröm számunkra, hogy akik jönnek a táborokba, ők alázatosan dolgoznak. Három nap alatt öt edzés van, és mindenki alázattal veti bele magát a munkába. Vannak ügyesebbek és ügyetlenebbek is, de azért vagyunk, hogy mindenkin segítsünk, és rávilágítsunk azokra a hibákra, amelyeket a gyerekek saját maguk később is észrevesznek.

– Önt látjuk még a válogatottban?
– Ez jó kérdés, és nem engem kell megkérdezni, hiszen a szövetségi kapitány állítja össze a keretet. Annak idején beszéltem Pintér Attilával, és azt mondta, hogy nekem már nem kell bemutatkoznom, hiszen ismeri minden erényemet. Arra volt kíváncsi, ha nagyon szükséges, akkor rendelkezésre állok-e a válogatottnál. Természetesen azt mondtam, hogy mint mindig, én állok a válogatott rendelkezésére, de sok jó fiatal kapus van, és őket kell kipróbálni.

– A most alakuló fiatal csapatnak van reális esélye kijutni az Európa-bajnokságra?
– Azt gondolom, hogy igen, de az én szememben ehhez egy kicsit jobb teljesítményt kell nyújtani. A válogatottban nem elég a klubszinten hozott teljesítmény, hanem annak a húsz százalékát még rá kell pakolni. A nemzetközi porondon ez nagyon fontos. Bízom a magyar válogatottban, hiszen nemzetünk csapatáról van szó. Bízom benne, hogy jól fog szerepelni.

– A müncheni időszak után tervezi a hazajövetelt? Szombathely tárt karokkal várja?
– Mindenképpen hazatérek Szombathelyre, de azt nem tudom, hogy szükség lesz-e rám. Én mindenképpen szeretnék még a Haladásba visszatérni, hiszen öttől huszonegy éves koromig a Hali tagja voltam. Ezek az évek úgy ivódtak belém, hogy a bőröm alatt vannak. Ezek olyan érzések, amiket nem tudok leírni, és ahol elkezdtem, ott akarom befejezni. Nyolcvan méterre laktam a pályától, azon a környéken nőttem fel, és nem is kell ennél többet mondani. A bajnoki trófeát egyszer a fejem fölé szeretném emelni Szombathelyen.

Olvasói sztorik