Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ismét fájhat a feje Vasas SC elnökének, miután megint kudarcba fulladt az önálló futballcég értékesítése. Az NB II-ben tizedik helyén álló csapat legutóbbi német tulajdonosa bejelentette a kivonulást, tulajdonrészét pedig jelképes összegért felajánlotta a profi focit amúgy működtetni nem kívánó Vasas SC-nek. A Digi Sport televízió csütörtök reggeli műsorában Markovits László, a sportklub elnöke elmondta, Jámbor Jánossal már folynak az egyeztetések.
– Miért mindig ez a vége?
– Én is sajnálom ezt a helyzetet. Nemrég Hosszú Katinka ült itt, aki hihetetlen sikereket ért el a Vasas színeiben. Kettőezer-tizenháromban a Vasas SC lesz a legeredményesebb sportklub Magyarországon, és megint arról beszélgettünk, hogy mi lesz a felnőtt profi labdarúgócsapatunkkal – kezdte Markovits László. – Nagyon határozott leszek, és természetesen úgy ítélem meg, hogy az anyaegyesület feladata, hogy megoldást találjunk, viszont rá kell jönnünk, hogy korábban naivak és jóhiszeműek voltunk. Úgy gondolom, a realitásérzékünket is elveszítettük, mert egy társadalmi szervezet nem képes arra, hogy egy felnőtt profi labdarúgócsapatot működtessen. Nagyon szép gesztus a német tulajdonostól, hogy a Vasasnak, mint egyesületnek ajánlotta fel a vételi opciót, de azért is jelentettük ki, hogy társadalmi szervezetként ezt mi nem leszünk képesek megoldani.
– Nem fordult meg a fejébe, hogy meg kellene próbálni?
– Azért nem, mert megpróbáltuk korábban. Önkritikát kell gyakorolni. Korábban megpróbáltuk megmenteni a felnőtt focicsapatunkat, de a tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy nem szabad ebbe még egyszer belemennünk. Egy olyan személyt keresünk a Vasas-családon belül, aki emocionálisan idecsalogatható. Találnunk kell egy mecénást. Hihetetlen sikereket ért el annak idején a Vasas, de nem lehet abból élni, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt mi volt. Nekünk társadalmi szervezetként most sem feladatunk ez, a Vasas-családnak kellene összefognia, és megtalálni a megfelelő személyt, aki emocionálisan csatlakozik ahhoz, hogy vállalja ennek a hiányfinanszírozását. Itt arról van szó, hogy éves szinten kétszáz-háromszáz millió forintot áldozni kell arra, hogy működtessünk egy felnőtt labdarúgócsapatot. NB II-ről beszélek, az első osztályban ez az összeg növekszik. Ne csak a labdarúgásról beszéljünk, hiszen a vízilabdát és a kézilabdát sem lehet piaci alapon fenntartani, tehát nagyon kevés olyan csapatsportág van, amely piaci alapon fenn tud maradni.
– Akkor a látványsportágak között nincs olyan klub hazánkban, amely önmagában piacról nyereséget termel mindenféle önkormányzati támogatás vagy szponzoráció nélkül?
– Nagyon helyes út, hogy legyenek sikeres csapatsportágak. Van egy MKB Veszprém, van egy sikeres győri kézilabdacsapat, és ez egy jó út. Kellenek példaképek, olyan csapatok, amelyekre fel lehet nézni. Azonban tisztában kell lenni azzal, hogy az előbb említett csapatokat sem lehet kizárólag piaci alapon működtetni. Szükség van a város támogatására, szükség van olyan mecénásra, aki nem piaci alapon csatlakozik az adott klubhoz, hanem emocionális kérdést tesz fel magának.
– Ha Angyalföld hetven kilométerre lenne Budapesttől, akkor lenne NB I-es futballcsapata?
– Nem. Akkor lenne biztos élvonalbeli focicsapatunk, ha harmincezer ember kint lenne a stadionban. Akkor abszolút lenne piaci alapja annak, hogy a Vasasnak legyen NB I-es csapata, de itt nem csak a Vasasról beszélünk. Ha van sok néző és színvonal, akkor vannak szponzorok, és tévés pénz is. Minden egymásra épül, enélkül nem lehet. Ha nincs bázis és nincs fogyasztó, akit megakarunk találni, akkor nem lehet.
– A most távozó német befektető is naiv volt? Idejönnek a külföldi befektetők és ezekkel nincsenek tisztában?
– Azzal kezdeném, hogy mi csak köszönhetünk neki. Ha abban a kilátástalan helyzetben a német tulajdonos nem jelentkezik, és nem menti meg a Vasas labdarúgócsapatát, akkor nem tudnánk felnőtt labdarúgásról beszélni. Amikor megvásárolta a tulajdonrészt, én örültem, de őszintén mondtam, hogy nem értem, miért. Ő azt mondta, hogy neki megvan a koncepciója. Amikor legutóbb beszéltünk, akkor elmondta, hogy most már érti, annak idején miért hívtam fel a figyelmét arra, hogy ez nem az, amire ő gondolt. Reménykedett abban, hogy szponzorok fognak érkezni, hogy egyre többen lesznek a stadionban. Amikor Jámbor Jánostól átvettük a labdarúgócsapatot, akkor én is naiv voltam, és úgy gondoltam, hogy mi ezt majd meg tudjuk oldani. Rá kellett azonban döbbenünk, hogy egy társadalmi szervezet képtelen ezt megoldani.
– Mit és milyen gyorsan kell tenni ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok?
– Jámbor Jánossal már folynak az egyeztetések, ő volt az első, akit megkerestem, és néhány héttel ezelőtt említettem neki, hogy valószínűleg váltás lesz. Mondtam neki, ha van lehetősége, és szeretne visszacsatlakozni a Vasashoz, akkor erre lesz lehetősége. Ettől ő egyáltalán nem zárkózott el, nagyon pozitívan állt hozzá. Ez akkor lesz végleges, ha mindent teljesen tisztán látunk, és tudjuk, mit örököltünk. Igaz, hogy a német tulajdonos jelképes összegért adja át, de van még olyan tartozás, amit állni kell. A német tulajdonos ezeket már redukálta, tehát úgy gondolom, hogy egy jobb helyzetben lévő kft-t kell átvenni, de még folynak az egyeztetések.
– Az átmeneti időszakban az anyaegyesület is segít?
– Mi nagyon gyorsan szeretnénk lépni. A Vasas SC-nek igazán finanszíroznia csak csekély módon kell egy rövid átmenetet. A kormánynak köszönhetően mind a hat fővárosi sportklub olyan helyzetbe fog kerülni, hogy csökkentik az adósságokat. Három lába van a fejlesztési támogatásnak, ami a hat fővárosi sportklubra vonatkozik. Az egyik a működési támogatás, amit a klubok az alapfeladatuk ellátására kapnak. Ez természetesen arra nem elegendő, hogy egy felnőtt labdarúgócsapatot működtessenek. A második láb a fejlesztések, amivel végül is a közvagyon fog gyarapodni, mert állami ingatlanokat kezelnek ezek az egyesületek. Ez a kettő tehát abszolút pozitív. Az adósságok konszolidálása az érzékeny pont, de úgy gondolom, hogy mindenki megfelelő módon fog ezzel élni. Ez egy elismerése a munkánknak, mert ezek a klubok adják az eredményességnek a jelentős részét ma Magyarországon. Természetesen más egyesületek is nagyon jó munkát végeznek, de ez a hat fővárosi klub olyan eredményeket mutatott fel az elmúlt évtizedekben, hogy megérdemeljük ezt a támogatást.
