NB I

Csak a Videoton jobb a liláknál

Balajcza Szabolcs még sosem kapott olyan kevés gólt fél szezon alatt, mint idén ősszel.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Huszonnyolc ponttal a hatodik helyről várja az élvonal tavaszi folytatását az Újpest, amely az eddigi 17. forduló során hét győzelmet, hét döntetlent és mindössze három vereséget számlál, ráadásul mindössze 12 gólt kapott. Balajcza Szabolcs a Dinó Sporthíradó műsorában értékelte csapata őszi szereplését. Az újpestiek rutinos kapusa elárulta: nagyon szomorúak, amiért ilyen kevés néző jár ki a meccseikre, a rendkívül kevés kapott gól viszont boldoggá teszi őket.

– A hatodik helyen zárták az őszt. Mosolyogva vagy bosszúsan mentek el a téli pihenőre?
– Van bennünk egy kis hiányérzet. A célkitűzést teljesítettük, mert a tavalyi csúfos szereplés után az volt a cél, hogy feljebb lépjünk, az első hat hely valamelyikét célozták meg nekünk a vezetők. Mi kicsit igényesebbek akartunk lenni magunkkal, és a tizenkettedik forduló után ott is voltunk a harmadik helyen. Szerettünk volna ottmaradni, és nem is a három vereség, hanem a hét döntetlen a sok. Ha ezekből csak hármat megnyerünk, akkor simán ott vagyunk a dobogón. Így sem vagyunk messze, hiszen négy pontra állunk a harmadik helytől. A DVTK-nak úgy van négy ponttal többje, hogy a kilencvennegyedik percben kaptunk ki tőlük az utolsó fordulóban. Azt látni kell, hogy fejlődött a csapat. Tavaly a szezon végén volt harminckét pontunk, most tizenhét forduló során huszonnyolcat gyűjtöttünk. Remélem, sikerül odaérni a dobogóra. Mindenkivel játszottunk, és úgy érzem, hogy a Videotonon kívül nem nagyon van nálunk jobb csapat. A Vidi kiemelkedik a mezőnyből, de a második-harmadik helyre szerintem oda lehet érni – mondta Balajcza Szabolcs.

– A Debrecen is jól elkapta a fonalat az ősz végére…
– Igen, és a Fradira, valamint a Diósgyőrre mondják még, hogy jó csapat. Azt gondolom, a Ferencváros otthon erős, de szerintem idegenben gyenge. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Elég nagy csata lesz a harmadik helyért…

– Kellenének azért jó igazolások ahhoz, hogy ebbe bele tudjanak szólni!
– Öt emberrel már szerződést bontott a klub. Ez azt feltételezi, hogy minimum öt ember igazolunk is, remélhetőleg. Kevesen voltunk, tizenkét-tizenhárom ember játszott végig, a többiek kiegészítők voltak. Mindenképpen kellene igazolni, azért is, hogy legyen konkurencia. A vezetőedző mondta, hogy egy-két ember el van kényelmesedve. Szerintem minden posztra akar a klub igazolni. Kovács Zoltán személye garancia arra, hogy ezek összejöjjenek. Látja ő is, hogy hova kell igazolni, és úgy tudom, le is ültek már a vezetőedzővel és a tulajdonossal beszélni. Az öt ember elküldése is egy tárgyalás eredménye volt.

– Bár Kabát Péter elkezdi a felkészülést, de ő sem lesz fiatalabb… Mi lesz akkor, ha jön támadó, de nem jönnek a győzelmek?
– Remélem, hogy jönnek a győzelmek. Kabát Péter már a harmincnyolcadik évében jár, de olyan rúgótechnikája van, hogy ha játszik ősszel, akkor négy-öt gólt biztosan rúgott volna. Egy csatártól ez nem sok, de olyan kevés gólt szereztünk, hogy néhány pontot biztosan jelentett volna. Tizenhét meccs alatt tizenhat gólt rúgtunk, amivel körülbelül a kiesőhelyen kellene állnunk. Azonban csak tizenkét gólt kaptunk, úgyhogy nagyon jó a védekezésünk. Ez volt az első, amit Vignjevics mester rendbe tett. Vannak elemzések, miszerint mi birtokoltuk a legtöbbet a labdát, mi alakítottuk ki a legtöbb helyzetet, amiket azonban nem rúgtunk be. Ezen kell javítani.

– Nehogy az legyen, hogy jönnek a gólok, de a védelem pedig sebezhetővé válik…
– Hátra is mindenképpen kell igazolnunk, mert kevesen vagyunk. Van egy stabil védőnégyes, de ha sérülés vagy eltiltás miatt kiesik valaki, akkor megbomolhat az egész.

– Ön hány pontot hozott az Újpestnek?
– Nem tudom. Jól ment a védés, viszont nem volt olyan látványos ez a félévem. Jól védekezett a csapat, nem kellett sokszor beavatkoznom a játékba. Úgy érzem, a rangadókon mindig jól ment a védés. Ilyen kevés gólt talán még nem kaptam fél év alatt. Ki tudtam segíteni a védőket, tudtam segíteni a csapaton, viszont nem volt olyan sok dolgom, mint az előző években.

– Amikor betlizik a kapus, és úgy kap gólt a csapat, akkor a társak mennyire őszinték?
– Nem szólnak be, de már volt olyan, hogy egy csatárral veszekedtünk hetvenméteres távolságból. A védők és a középpályások szerintem empatikusabbak a kapussal, mert tudják, ha az utolsó emberként hibázik, akkor nincs más, aki kijavítja. A csatárok egoistábbak, mindent maguknak akarnak, és egy kicsit kevésbé megbocsátóak, de nem szokott ebből gond lenni. Kabát Péterrel is veszekedtünk már, holott jóban vagyunk. Utána aztán lehiggadunk, és újra jó haverok vagyunk.

– Mennyire téma az öltözőben a nézőszám csökkenése?
– Csalódottak vagyunk, hogy kétezren vannak egy Újpest-meccsen. Rá lehet fogni a kártyarendszerre, meg az eredményekre, de nem tudom, miért nem járnak az emberek meccsekre. Amikor tizedikek voltunk, akkor is kint volt négyezer néző, most pedig ott voltunk a dobogón, és kétezer ember volt a lelátón. Több összetevője lehet ennek, de nem tudom az okait.

– Megoldódik ez a tavaszra?
– Remélem, hogy igen. Mi azzal tudunk ehhez hozzájárulni, hogy még eredményesebbek leszünk. Angliában vagy Németországban ha egy csapatnak rosszul megy, akkor még többen kimennek, hogy biztassák, de Magyarországon ez fordítva van. Nekünk, játékosoknak kell megteremtenünk, hogy még többen jöjjenek ki. Szebben, eredményesebben kell játszani, és akkor még több embert be lehet hozni a meccsekre. Nagyon remélem, hogy visszatérnek a nézők a stadionokba.

– A külföldiek hogyan fogadták az üres lelátókat?
– Tavaly volt egy Antón nevű spanyol játékosunk, aki a Real Madridban nevelkedett. Kikaptunk három-egyre a Fraditól a Puskásban, a meccsen huszonkét ezer néző volt kint. Azt mondta, hogy sokkal jobb hangulat volt azon a meccsen, mint egy Real–Barcelonán, ahol csak tapsolnak, mint egy színházban. Azt mondta, sokkal szenvedélyesebb volt az egész. Ő sem értette, hogy néhány nappal később miért csak néhány százan voltak a meccsen. Azt mondta, hogy furcsa nép a magyar.

– Mindenki tudja a szerb trénerről, hogy mekkora hajcsár. Hogyan engedte el a csapatot a téli szünetre? Marad idő meggyújtani a gyertyát?
– Sok szabadságunk van most, de azt tudni kell, hogy év közben még szabadnapokat sem nagyon kapunk. Öt-hat nap teljes pihenőt kaptunk, utána pedig olyan edzésprogram van, hogy kétnaponta kell edzeni, mert észreveszi, ha valaki négy hét után leeresztve tér vissza. Nem nagyon lesznek rávezető edzések, belevágunk a közepébe. Nulláról nem jó elkezdeni egy ilyen alapozást, mert akkor nagyon szenvedős lehet.

– Egy kapusnak ilyenkor mit kell csinálnia?
– Száraz futást nem szoktam csinálni évközben, viszont ilyenkor két-három naponta elmegyek. Időre szoktam futni harminc-negyven perceket. Nem szeretek futópadon, inkább kint a természetben, valamint uszodába szoktam még eljárni. Megcsinálok speciális kapusgyakorlatokat, gumiköteles meg lépcsős edzéseket, hogy a dinamika ne vesszen. Teniszezni, asztaliteniszezni is szeretek, ami kiegészítő dolog. Vannak tiltott dolgok, amiket nem javasolnak, például a síelés és a korcsolyázás. Két gyerekem van, mindkettő szeret korcsolyázni – én megpróbáltam, de nem nagyon megy, csak esek-kelek…

– A testsúllyal mennyire kell elszámolni a szünet után?
– Havonta egyszer szokott lenni súly- és zsírszázalékmérés. A súly nem is olyan fontos, mert egy-két kiló hamar lemegy, de a zsírszázalék növekedése esetén rápirítanak az emberre és megbüntetik. Elvárható, hogy a pihenő alatt is úgy éljünk, mint egy sportoló. A koromból adódóan már sok mindent nem ehetek meg ilyenkor, de szerencsére szeretem a zöldséges ételeket, a bejglit viszont nem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.