Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
– Fenntartja a véleményét, hogy nem Dárdai Pált kellett volna kinevezni szövetségi kapitánynak?
– Az a baj, hogy nem értik, amit mondok. Nekem nem Dárdai Palival van bajom, hanem a szövetséggel – kezdte Bognár György.
– De azért ezt le lehetett úgy is fordítani, hogy…
– Persze. De nekem akkor sem Palival van bajom.
– A bukaresti döntetlennek csak van olyan olvasata, hogy nem okvetlenül egy pro licences edző kell hozzá, hogy a román válogatott ellen helytálljunk, hanem olyasvalaki, aki hiteles a játékosok előtt, nem?
– Ezzel nincs gond, ilyen szempontból bejött a döntés. Az elmúlt meccsekhez képest egy csomó jó dolgot láttam. Jó volt az összeállítás, szerkezetileg is stimmelt a csapat. Gera középre állításával eggyel több játszó játékosunk volt a középpályán. De lefordíthatom úgy is, hogy végre nem volt beszari a csapat. Magabiztos, futballra alkalmas szerkezet volt. A csere is bejött, Nikolics beállítása, a második félidő kifejezetten jól sikerült, Pali úgy meccselt, ahogy kell.
– És nem pont ezt várták tőle, akik kinevezték?
– De most mit akarunk? Konzekvenciát levonni egy meccsből? Afelől nem volt kétségem eddig se, hogy Dárdai többet hozzá tud tenni a játékhoz, mint Pintér. De nem erről van szó. Amit én mondtam, az teljesen másról szólt.
– Na de ha jól meccselt, eredménye is volt, mi a probléma vele?
– Ismétlem, nem Palival volt problémám, hanem a szövetséggel. Kineveztek egy edzőt, akinek nincs megfelelő papírja, pro licence, miközben másokat köteleznek milliókért megszerezni a licenceket. Ez mi? A saját szabályaikat rúgták fel? Mi ez a kapkodás?
– Ha egy licenc-szel rendelkező hazai trénert tettek volna oda, ő is elérte volna azt, amit Dárdai?
– Kétségem nincs afelől, hogy mások is megoldhatták volna, neveket nem kívánok mondani.
– De az tény, hogy sokan Dárdait ünneplik eufóriában és szeretnék, hogy maradjon sokáig kapitány. Ha most felkínálnák neki a hosszabb távú szerződést, ahhoz ön mit szólna?
– Nekem mi közöm ehhez?
– A véleménye érdekel.
– Akkor ismét: nem Dárdaival van probléma, hanem a szövetséggel. Ilyen lépést nem engedhet meg magának. Nem csak minket köptek szembe, saját magukat is.
– A közhangulat mégiscsak valós tényező jelenleg. Ha Dárdai Pál hátralévő két meccsén megszerzi a csapat a hat pontot…
– Akkor sem értek egyet vele. Örülök, hogy ő van ott és nem Pintér, de… De mégsem örülök. Hogy mi lesz Dárdaival, mi lesz a meccsekkel, ez – ismétlem – most még nem téma. Ez majd akkor lesz téma, ha lejár a három meccs. Nagy valószínűséggel a Feröer-szigeteket meg fogjuk verni, mint ahogyan az északíreket is illett volna egyébként, de felesleges arról beszélni, hogy mi lesz utána. Nem is akarok vele foglalkozni, a szövetség döntésével sem. Elmondtam róla a véleményemet és lezártam magamban. A meccsről, ismétlem, jó véleményem van, jól éreztem magam a tévé előtt – és még nyerhettünk is volna, mert elvettek tőlünk egy szabályos gólt. Mentálisan erős volt a csapat, de hát ez alapkövetelmény, erről sírok én is állandóan.
– Tegyük fel, hogy a szövetség belátná az ön igazát és a három meccs után egy megfelelő papírokkal rendelkező edzőben gondolkodna. Ki lenne jó megoldás? Egy külföldi?
– Erre is csak azt tudom mondani, korai kérdés. Nem tudok válaszolni rá.
– Akkor beszéljünk másról. Csákváron, ahol edzősködik, lemondott a posztról és szakmai tanácsadóként dolgozik tovább, mindezt egy kiállítás miatt.
– Az Ikarussal játszottunk Magyar Kupa-mérkőzést, ahol az egyik partjelző, egy fiatal srác jelzésére a játékvezető kiállított, véleményem szerint teljesen indokolatlanul. Megbüntettek százezer forintra, ezek után segítséget kértem a szövetségtől, hogy hallgassanak engem is meg, vegyék jegyzőkönyvbe, amit mondok, illetve megkérdeztem, melyik bizottsághoz fordulhatok, hogy megvédjen engem a szövetségen belül. Mondták, ilyen nincs. A játékvezető felsőbbrendű, fölöttem áll, én alárendelt vagyok. Erre mondtam azt, hogy ha az edző alárendelt, akkor én ebben a szövetségben nem kívánok edzősködni.
– De továbbra is ön készíti fel a csapatot.
– Persze, én csinálom ugyanúgy. Egyszerűen annyi történt, hogy elvi kérdést csináltam belőle. Más pozícióba helyeztem magam a klubnál.
– Nem ön az első edző, akit kiállítottak egy meccsen…
– De én vagyok az első, aki felemeli a szavát ellene. Mert a kiállításom utáni szóváltás, káromkodás miatti büntetés jogos volt – de a kérdésem annyi lett volna, miért állítottak ki? Öt-egyre nyertünk, egy leshelyzetet vitattam, ennyi történt… Ezt szerettem volna tisztázni. És azért háborodtam fel, mert teljesen valótlan dolgokat írtak a meccs jegyzőkönyvébe. Volt rá húsz tanúm, hogy nem úgy történt, ahogyan abban szerepel – azt mondták, kenjem a hajamra a húsz tanúmat. Erre én azt mondtam, akkor viszlát. Így most technikai vezetőként ülök a padon, mert ki kellett találni valamit, hogy mégis ott ülhessek.
– Nem tart tőle, hogy nemkívánatos személy lesz a sportágban?
– Nem igazán, mert eddig is mindig kimondtam, amit gondolok. A Dárdait is. Hogy miért hoz szabályokat a szövetség, ha nem tartja be azokat? B…meg, egyenként felhívtak az NB I-es edzők, hogy menyire igazam van! Egyenként. De a nyilvánosság előtt egyetlen egy nem vállalta ezt az egyetértést. De ezzel már kisdobos korom óta így vagyok: amikor hátranézek, látom, hogy egyedül maradtam. Engem ez már nem zavar. Egyébként a Sport TV-től is ezért jöttem el nyáron. Megkértem őket, kicsit hagyjanak pihenni. Mert már kicsit elegem volt magamból, annyit mondtam a magamét.
– A fia, Bognár István a Diósgyőrben játszik, róla azért még nyilván van véleménye.
– Szeretem nézni, ahogy focizik, de másokkal ellentétben nem vagyok még elájulva attól a teljesítménytől, amit nyújt. Kicsit túlságosan is a csapat alá játszik, kevés egyéni játékot vállal, nem adja el magát.
– Ezt hogy érti pontosan?
– Sokat próbál olyan dolgokat is, amikben kevéssé van otthon, kevesebb hangsúlyt fektet a szervezőjátékra, ami pedig benne van. Lövőhelyzeteket kialakítani, kapura veszélyesebben játszani, ilyesmikre gondolok. Egy játékosnak nem a csapat mögé kell elbújnia, el kell adnia magát, a saját játékát. Nem úgy értem, hogy másik klubhoz, hanem a meccseken belül. Örülök persze, ha jót tudok mondani neki. Bár nincs hozzászokva… Úgy vagyok vele, ha van benned több, ne fogd vissza magad – ez nem csak Stefire vonatkozik. Mindenkire.
