Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Sajnos azt kell mondanom, jelenleg úgy néz ki, a kiesés ellen kell harcolnunk.”
Ezt Balajcza Szabolcs nyilatkozta még júliusban, mielőtt elkezdődött volna az élvonal jelenlegi idénye. Ha a nagy múltú Újpest csapatkapitánya ilyet mond anélkül, hogy egyetlen perc is eltelt volna a bajnokságból, akkor arra méltán felkapja a fejét mindenki, akit egy kicsit is érdekel a magyar labdarúgás.
Különböző sportműsorokban téma volt a kapus a nyilatkozata, és egy idő után már nem is azzal foglalkoztak, hogy mit mondott Balajcza, inkább azzal, hogy mondhatja-e?
A lilák hálóőrének mondatai után néhány napig zajlott a korrigálás, a mellébeszélés és a hülyítés. A csapat vezetőedzője, Kozma István is lelkesen válaszolt a kérdésekre, és az volt a véleménye, hogy a csapat az élmezőnyhöz fog tartozni.
De vajon ki hitte el mindezt?
Nyilván nem Kozma István cáfolata a fő probléma, mert ő csak egy alkalmazott az újpesti klubházban, akinek valószínűleg megmondták, hogy ezt a „problémát” vissza kéne lapátolnia a vödörbe. Meg is próbálta becsülettel, de az arcára volt írva, hogy talán még ő maga sem hitte el, amit mond.
A csapatkapitány szavait talán nem vették komolyan a vezetők, mert az Újpest úgysem eshet ki a bajnokságból. Lehet, hogy annak idején így volt, de mostanában más szelek fújnak a hazai labdarúgásban.
„Ha az ígéreteket betartják a vezetők, s érkezik még legalább öt-hat minőségi futballista, a középmezőny elejére odaérhetünk. Így viszont valóban azért kell harcolnunk, hogy jövőre is az NB I-ben játszhasson az Újpest.”
Az ígéretek nem tartották be, mert nem érkeztek minőségi futballisták. Helyettük néhány nevesincs légiós húzhatta magára a 128 éves, patinás klub mezét, ahol egykoron Törőcsik, Bene, Göröcs, Dunai, vagy éppen Szusza-kaliberű játékosok futballoztak.
És hogy miért csaphatja meg a lilákat a kiesés szele idén?
Mondhatnánk, hogy a színvonal rohamos emelkedése miatt, de inkább úgy fogalmaznánk, hogy jelen pillanatban sokkal kiegyenlítettebb a mezőny.
Az elmúlt években a kiesés elkerülése ellen folytatott harcban mindig voltak olyan csapatok, amelyek távozása borítékolható volt. Ilyen volt tavaly az Eger, vagy korábban a Zalaegerszeg, vagy a Szolnok.
Ami most Újpesten történik, egy hosszabb folyamat része. Ez a nagy múltú klub évek óta folyamatosan csúszik lefelé a lejtőn. Talán csak azért nem volt ennyire feltűnő a hanyatlás, mert mindig volt egy-két kiemelkedően gyenge csapat, így komolyabban sosem kellett a kiesés gondolatával foglalkozni Újpesten.
Idén viszont nincs pofozógép az NB I-ben. Látva a Kaposvár vasárnapi teljesítményét a Ferencváros ellen, hiba lenne elkönyvelni Prukner László együttesét biztos kiesőnek. A Rákóczi csapatánál amúgy is nagy hagyományai vannak a tavaszi menetelésnek.
Temetni még egyik csapatot sem kell, mert néhány győzelemmel egyből a középmezőnyben találhatja magát bármelyikük. Viszont az intő jeleket észre lehet venni. Ha a bajnokság kezdete előtt a csapatkapitány sem tartja versenyképesnek a legénységet, akkor arra oda kell figyelni.
Lehet hülyíteni a szurkolókat, de fölösleges. Van szemük, és látják az előadást.
