Az NB I tavalyi győztese, az FTC a BL selejtezőjében a veszélyes ellenfélnek tűnő bolgár Ludogorec és a viszonylag szerény játékerőt képviselő máltai Valletta kiejtése után a horvát Dinamo Zagrebbal már nem bírt, de az EL-be átkerülve teljesítette a vezetés évek óta áhított nagy vágyát, és a szívós litván Suduva elleni 4-2-es győzelemmel kiharcolta a csoportkörbe jutást.
Az UEFA adatai szerint a Fradi az idei szerepléssel eddig 4 millió eurót, vagyis nagyságrendileg 1,3 milliárd forintot keresett, és ezt az összeget még tovább növelheti, ha a csoportkörben is elcsíp pár pontot, aminek darabjáért 190 ezer eurót (62,7 millió forint) fizet az UEFA.
Tokmac szudáni szülők gyermekeként egy kenyai menekülttáborban született, ő volt a család elsőszülöttje, és a FradiMédiának elárulta, neve azt jelenti, aki fényt hoz a szobába.
Majdnem 6 éves volt, amikor a család Európába költözött, és a futballpályafutása új hazájában, Norvégiában indult el, a Strömsgodsetben csapattársa volt a csodagyerekként beharangozott Martin Ödegaard, akit a Real Madrid szerzett meg, hogy aztán minden évben lepasszolja valahova.
A magyar futballban korábban megfordult már annyi tucatlégiós, hogy a kenyai-norvég játékossal kapcsolatban először csak annyi volt biztos, hogy a szurkolók körében gyorsan ráragad majd a Tökmag becenév, de azóta már kiderült, remek befektetés volt a megszerzése.
A Transfermarktnál jelenleg ő a Fradi negyedik legértékesebb játékosa, a sérülései miatt eddig sokat nem mutató Isael (1,8 millió euró), a szlovén belső védő, Miha Blazic (1,5 millió), valamint a nyáron igazolt ukrán védekező középpályás, Ihor Haratin (szintén 1,5 millió) előzi meg.
Tokmac tavasszal még nem lógott ki ennyire fölfelé a Fradiból, 12 bajnokin 4 gólt szerzett, ami vállalható, de nem kiemelkedő statisztika, igaz, a Fehérvár elleni, a bajnokság sorsát gyakorlatilag eldöntő rangadón bemutatott lövése igazi mestermunka volt, nem akarta szétbombázni a kaput, inkább okosan eltette a hosszúba a labdát.
Első ferencvárosi nyilatkozatában elárulta, leginkább a tízes posztján szeret játszani, támadó középpályásként, de szélsőként is hasznos tud lenni, mivel itt tudja igazán kamatoztatni a gyorsaságát és a cselezőkészségét.
A Fradi edzője, Szerhij Rebrov is a szélen számított rá, de az első pár meccse után még nem lett közönségkedvenc, legalábbis belebotlottunk akkortájt olyan kommentekbe, amelyek azon szomorkodnak, hogy tudásban elmarad a hozzá hasonló stílusú, a klubtól kurtán-furcsán távozó Joseph Paintsiltől.
Érdekes lenne meghallgatni a szurkolók véleményét most, hiszen az elmúlt hetekben Tokmac vállán vitte a Fradit. A Ludogorec elleni 2-1-es győzelemben vastagon benne volt, ő szerezte egy ügyes mozdulattal az első gólt, majd előkészítette Olekszandr Zubkov győztes találatát.
A bulgáriai visszavágón ismét fontos pillanatban villant, a második félidő elején, 2-1-es vezetésnél végleg elvette a Ludogorec kedvét egy rá igazán jellemző jelenetsor végén: az egyik védőt lefutotta, majd a másikra rávezette a labdát, és befelé húzva lőtt, igaz, azért mázlija is volt, mert a lökete úgy pattant meg egy ellenfélen, hogy a kapuba pattant.
3.35-höz érdemes pörgetni a Tokmac-gól miatt:
Egy körrel később, Máltán megéghetett volna a Fradi, hiszen a Valletta egy gólra volt a továbbjutásról, de Tokmac ismét magára vállalta a megmentő szerepét, a csavarása egyszerre volt látványos és nagyon fontos.
00:26-nál a gól:
A Dinamo Zagreb végül túl nagy falat volt a Fradinak, pedig az 1-1-re végződő idegenbeli döntetlen után még mindenki reménykedett, Sigér Dávid gólvonalon túljutó, de a hálót nem érő fejese előtt Tokmac lövése jött ki a nagyot védő horvát kapusról.
A nagyon gyatrán sikerült első meccsen a szlovák Michal Skvarka játszott ezen a poszton, aki viszont rendre feltolta magát a center mellé, így nem volt meg az összeköttetés a középpályások és a támadósor között.
Azt ugyan nem lehet mondani, hogy Tokmac Zinédine Zidane-t idéző módon varázsolt a visszavágón, de az elvitathatatlan, hogy nagyon sokat tett az EL-be jutásért, a 0-1-nél kiesésre álló Fradinak például nagyon kellett az a tökéletes ütempassz, amit Frank Bolinak adott, akit csak büntetőt érően tudott megállítani a litvánok horvát kapusa.
És aztán a második félidő közepén, 2-2-nél ismét a legjobbkor kért szót, 35 méterre a kaputól négy védő közé bemozogva kapta el a labdát Sigértől, hogy aztán a jobb alsóba lőjön, és ezzel újra továbbjutásra álljon a csapata.
1:16-nál és 4:14-nél látható a két villanás:
Talán a mostani produkció után Rebrov is elgondolkozik azon, hogy érdemes őt középen és nem a szélen játszani, hiszen az erényeit így is ki tudja használni, és a középpályáról rágyorsítva rendesen össze tudja kuszálni a védelmeket.
Az ő megszerzése is megmutatja egyébként, hogy miben más ez a mostani Fradi, mint a korábbi évek csapata. Tokmac mellett a télen érkezett a grúz védő, Lasha Dvali, valamint a feljebb már említett Haratin, kettőjükért 1,1 millió eurót fizetett a klub.
Idén nyáron került a klubhoz a bosnyák válogatott balhátvéd, Eldar Civic, aki 1 millió euróba került, Skvarka 200 ezer euróba, míg a viharos körülmények között Fehérvárra távozó Igor Petrjak helyére egy másik Sahtar-kölcsönjátékost, Zubkovot hozták.
Az elefántcsontparti Boli norvég gólkirályként érkezett, amit egyfelől felfoghatunk a tudatos csapatépítés jeleként, másrészről úgy is,
Az FTC elnöke, Kubatov Gábor mindig elmondja, mekkora fogás volt Rebrov, akit a kérlelhetetlen profizmusa miatt még mindig nem fogadott el mindenki a Fradi-szurkolók közül, de ha összejönne 3-6 pont az EL-ben, akkor már senki nem kérné számon rajta Böde Dániel és Davide Lanzafame elengedését.
A játékosok pedig azt szokták kiemelni, hogy mennyit jelent nekik, hogy a kispadról folyamatosan érkeznek az instrukciók, ami persze első hallásra furán hat, de Dárdai Pál szövetségi kapitányi időszakából emlékezhetünk, hogy a magyar futballistáknak kifejezetten fontos, ha az utolsó részletig le van kottázva, hogy mit is várnak el tőlük a pályán.
Az már tavaly, a Fehérvár nemzetközi szereplése során is látszott, hogy szervezett csapatjátékkal egy magyar klub is képes érvényesülni, és bár alapvetően más stílusban játszik a Fradi, mint a nagy hazai rivális, a kellő – korábban nem megszokott – ráfordítással, időben, nem a nyári szünetben, kapkodva intézett csapatépítés végül is kifizetődött.
