Hírek

„A kuvaiti csapatra büszke voltam”

Vass László szerint sokan bántják és lenézik az arabokat, pedig szeretnek és tudnak is futballozni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Tornyi Barnabás jelenleg is az arab világban dolgozik, de korábban is számos magyar szakember megfordult arrafelé, például Tichy Lajos, Göröcs János, Szentmihályi Antal, Friedmanszky Zoltán, Mezey György, Sisa Tibor, Egervári Sándor, Őze Tibor, Gálhidi György, Viczkó Tamás, Bakó Attila vagy éppen a Rangadó.hu állandó szakértője, Vass László.

Az egycsoportos NB II-es tagságot a Nyugati-csoport ötödik helyezésével automatikusan kiharcoló FC Ajka vezetőedzője négy évet töltött Kuvaitban. Előbb 1995 és 1998 között az al-Sahel U19-csapatát edzette, amely éppen akkoriban lett fennállása során először bajnok, és ezt a remek eredményt azóta sem tudta megismételni. 2005 és 2006 között Vass László visszatért az arab országba, és az al-Szalmija felnőtt csapatának edzője lett, amit utána három hónappal éppen a jelenlegi szövetségi kapitány, Egervári Sándor vett át.

– Láthattuk a kuvaiti válogatott technikára alapuló előrejátékát, illetve azt, hogy védekezésben is meghúzták a technikás megoldásokkal, így próbálták kihozni a labdát. Ez számomra abszolút nem volt meglepő – kezdte szakmai elemzését Vass László. – A játék szeretete már fiatalkorban, a grundokon kezdődik nálunk. Nagyon sokszor láttam, hogy kijönnek az iskolából a gyerekek, ledobják a cipőjüket, és zokniban rúgják a labdát, órákon keresztül. Nagyon sok külföldi dolgozik velük, tehát különböző behatások érik őket. Sok európai, közte számos magyar edző megfordult arrafelé, ez is elősegítette a technikai képzettségük fejlődését. Nekem olyan szempontból előnyös volt a helyzetem, hogy az U19-csapatom játékosait korábban, egy korosztállyal lejjebb Sisa Tibor edzette egy évig, tehát olyan embereket kaptam, akik magyarosan voltak edzve, ezért is tudtam bajnok lenni velük. Közülük ketten egyébként nagyválogatottak lettek később. Fogékonyak voltak az európai munkára, de az arab lazaságuk természetesen megvolt. Belecsempésztem az állóképességi részét is, de alapvetően azt akartam gyakoroltatni, amit tudtak és szerettek, ez pedig a technikás játék.

Ami a csütörtöki, 1-0-s magyar sikerrel zárult válogatott mérkőzést illeti, Vass Lászlót némileg meglepte az arab együttes alapfelállása, a mieinkről pedig megjegyezte, hogy néhányan formán kívül játszottak.

– Arrafelé csak egy-két csapat játszik négyvédős rendszerben, inkább a háromvédős népszerű, és ilyen szempontból az európai edzők is asszimilálódnak, mert zömben tartják magukat ehhez a hagyományhoz – mesélte az FC Ajka vezetőedzője. – Ezúttal négy-egy-négy-egyben álltak fel, és bár a két csapat közti különbség kétségtelenül kijött, ez a különbség nem volt olyan jelentős, ahogyan például a televízió-közvetítésben hangsúlyozták, hiszen a kapu felé menő labda még nem jelent gólhelyzetet. Többen is formán kívül játszottak, leginkább azok, akik nem szerepelnek rendszeresen a klubcsapatukban, és még mindig ők teszik ki a válogatott ötven százalékát. Összességében keserű szájízzel távozhattak a szurkolók, de az a lényeg, hogy nyertünk. A kuvaiti csapatra büszke voltam! Sokan bántják, lenézik az arabokat, pedig szeretnek és tudnak is futballozni. Örültem a helytállásuknak, hiszen az a négy év nem múlt el nyomtalanul.

A Rangadó.hu állandó szakértője szerint a rögzített helyzetek kivitelezésében jobb volt Magyarország a csütörtök esti, győri mérkőzésen.

– Ebben a játékelemben a vendégek fölé nőttünk, de a mezőnybeli játékuk veszélyesebb és látványosabb volt a mi játékunknál, és csak a kapu előtti határozatlanságuk következménye volt, hogy nem tudtak gólt rúgni, pedig többször is közel álltak hozzá – magyarázta Vass László. – Mi is sok helyzetet alakítottunk ki, de a formán kívüli játékosok kihagyták azokat. Persze, a magyar válogatott ilyen összetételben nem nagyon fog felállni még egyszer. Ez a keret ki fog egészülni három-négy emberrel, és a romániai meccs sokkal másabb hangulatú lesz.

Egyénileg két játékost emelt ki az Ajka mestere: a magyarok közül egy újoncot, a kuvaitiak közül pedig a kiválóan védő kapust.

– Lovrencsics Gergő bemutatkozása pozitívnak tűnt számomra a befejező szándéka, a gólra törő játéka miatt. A többiek átlagosat, vagy átlag alattit nyújtottak. Khalid Al-Rashidi teljesítménye nem lepett meg, mert amikor kint voltam, a ligában már akkor sem engedték a légiós kapusokat, tehát csak hazai játékosok védhettek – mesélte Vass László. – A kuvaitiak rá voltak kényszerítve, hogy csak saját anyagból dolgozzanak, és a képzésük egyenes következménye az a minőség, amelynek egyik remek példája a csütörtökön látott fiatalember. Ne feledjük, Bakó Attila két-három klubnál is kimagasló munkát végzett a kapusképzésben. Egy játékost Magyarországra is hozott, de a válogatottban is megfordult Mahdi Saleh számára sajnos nem jött össze az áttörés. Nem sikerült őt befuttatni, csak a Honvéd második csapatáig jutott.

A második félidő jobban tetszett

Egervári Sándor a Kuvait ellen 1-0-ra megnyert mérkőzés után elmondta: a hibák ellenére is megérdemelten győzött csapata. A kapitány szerint a meccs első félidejében szerkezeti problémák adódtak a játékunkban, de a taktikai változtatást követően, a második félidőben feljavult a teljesítményünk.

– Az első félidőben a játékosaim ízelítőt kaptak a kuvaitiak jó játékából, a vendégek a meccs egyes időszakaiban meg tudtak lepni bennünket – értékelt az szövetség honlapján a szövetségi kapitány. – A második félidőben feljavultunk, és ha nem is meggyőző teljesítménnyel, mert azért több hiba is becsúszott a játékukba, de végül megérdemelten sikerült megnyerni a meccset. Az első félidőben voltak szerkezeti problémáink, többek között ezért is hajtottunk végre három cserét a szünetben, a második játékrészben, Németh Krisztián visszalépésével picit jobban működött a játékunk. Az új játékosok teljesítményével elégedett vagyok, Lovrencsics Gergő és Kanta József is jól teljesített, még ha utóbbi nem is játszott most olyan pontosan, mint tavasszal az MTK-ban. Ritkán adódik lehetőségünk Európán kívüli csapatokkal mérkőzni, mindenképpen hasznos volt megtapasztalni egy másik földrészről érkező ellenfél futballkultúráját.

Olvasói sztorik