Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Döntetlen a spanyol-olasz rangadón
Az első félidő első felében a spanyolok jóval többet veszélyeztettek, az olaszok inkább csak a védekezéssel törődtek, mert erre voltak kényszerítve. A címvédő a tőle előzetesen várt, labdatartásra épülő játékot erőltette, Fabregas, Iniesta és Xavi többször is megzavarta az ellenfelet egy-egy váratlan megoldással. A játékrész felénél aztán ritmust váltottak az olaszok, több komoly helyzetet is kidolgoztak, s néhányszor csak Casillas kapuson múlt, hogy nem szereztek vezetést.
A szünet után ismét a spanyolok irányították a mérkőzést, igaz, Balotelli egy szemfüles labdaszerzés után ziccerben vezethette a labdát Casillasra, de elszórakozta a lehetőséget. Cesare Prandelli szövetségi kapitány ezután Balotelli helyett pályára küldte Di Natalét, s az Udinese csatára szinte azonnal meg is szerezte a vezetést az olaszoknak. Nem sokat késett a spanyolok válasza, négy perccel később egyenlítettek, s a lefújásig sokkal többször veszélyeztettek, mint ellenfelük. Újabb találatot azonban már egyik csapatnak sem sikerült szereznie, így pontosztozkodással ért véget az összecsapás, amelyet Kassai Viktor és csapata kifogástalanul vezetett!
– Nagyon kevés olyan meccs van ezen a tornán, amelyre nem csettinthetnek elismerőleg a hozzá nem értők, vagy a labdarúgást nem szeretők is. A remek hangulat az alap, de az az elsődleges, hogy a csapatok mit tesznek – vélekedett a Rangadó.hu állandó szakértője, Vass László. – Ez a meccs nagyon magas színvonalú volt, az olaszok racionálisabban építették fel a játékukat, jobban, veszélyesebben mentek előre. Mindenki a Barcelonával azonosítja a spanyolokat, de a keretük közel sem ugyanaz. Az olaszok középpályás-játéka megakadályozta, hogy egyértelmű spanyol fölény alakuljon ki. Jó horgász módjára sikerült Prandelli kapitány beetetése, miszerint három-öt-kettőt fognak játszani, de ez végül három-hat-egy lett, mert Cassano szépen visszalépegetett a középpályás-sorba, ami így alaposan besűrűsödött, ezért nem volt olyan egyértelmű a spanyolok labdabirtoklása, ahogy megszoktuk tőlük.
Elhangzottak olyan vélemények, miszerint a spanyol válogatottnak nem volt igazi támadója ezen a meccsen. Nos, a Ferencváros, a Honvéd, a Siófok és a Zalaegerszeg korábbi edzője szerint esetenként öt-hat támadó is segítette a címvédőt!
– Fabregas, David Silva és Iniesta helyezkedett elöl, erre Arbeloa és Jordi Alba ráfutott, és Xavi is az ötös mögé helyezkedett, ezt a taktikát abszolút veszélyesnek tartottam – magyarázta Vass László. – Alakultak ki ziccerek, leginkább akkor, amikor Torres beállásával pozíciós játékra álltak át. Az olaszok fáradtak, koncentrációjuk csökkent, kimaradtak a helyezkedések, hibákat követtek el, így születethetett az egyenlítőgól is. A spanyolok játéka abszolút rendben volt, Iniesta nagyon jó formában van, mindenképpen veszélyes lesz a továbbiakban is. Busquets viszont ezúttal nem tudott hozzátenni támadásban, ha ott van egy játszósabb ember, veszélyesebbek lehettek volna. Az egy kicsit Barcás volt, hogy labdavesztés után egyből megpróbálták a visszatámadást kierőszakolni. A háromvédős olasz felállás sokszor ötre-hatra is bővült, mert amikor visszatolták őket, ötös fal alakult ki. A középpályás-játékuk masszív volt, Pirlo viszont meglehetősen mélyen irányított. De Rossi nagyon pontosan, jól váltogatta az oldalakat középsővédő létére, ez számomra meglepő volt. Cassano és Balotelli voltak elöl, mindkettő fékezhetetlen, de mindig bennük volt a veszély. Amikor a nagy gólhelyzetben agy, higgadtság és jó döntés kellett volna, Balotelli meg volt lőve, akkor az igazi arcát mutatta! Di Natale képességei egyértelműek, nem lepődtem meg, hogy gólt szerzett. Nagyon lényeges volt az olaszok játékában a harmadik játékos megjátszása, és mindkét csapatnál szembetűnő volt az együttmozgás, ahogy labdajáratásból jöttek előre. Ez volt az eddigi legjobb mérkőzés a tornán!
Nulla gólhelyzet, három horvát gól!
A horvát válogatott 3-1-es győzelmet aratott Írország ellen. Gyors horvát góllal indult a találkozó, ám az írek a hátrány ellenére sem törtek meg, és valamivel több mint negyedóra után egyenlítettek is. Ezt követően nagy részben a mezőnyben folyt a játék, de mindkét együttes előtt adódott gólszerzési lehetőség, sőt ebből a szempontból a horvátok álltak jobban. A félidő végéhez közeledve erősödött a horvátok nyomása, s két perccel a lefújás előtt – némi szerencsével – ismét megszerezték a vezetést.
A második játékrész szinte pontosan ugyanúgy kezdődött, mint az első: ismét Mandzukic, s ismét a harmadik percben volt eredményes. Giovanni Trapattoni kettős cserével próbálta felrázni az írek játékát, de a friss emberekkel együtt sem sikerült igazán nyomás alá helyezni az ellenfél kapuját. A horvátok a lefújásig már leginkább csak az eredmény megtartására törekedtek, s ez a szervezett védekezésnek, illetve Pletikosa védéseinek köszönhetően sikerült is nekik.
– Az írek hozták azt a formájukat, amit Budapesten láttunk tőlük. Klasszikus négy-négy-kettőt játszottak, sok hosszú passzal és íveléssel, azok megjátszásával, de a horvátok ki tudták védekezni ezeket. A horvát gólokhoz kellett Given kapus hibái. A horvát keretet látva nem lepett meg, hogy jól játszottak. Minőségi különbség van egyénileg és csapatjáték szempontjából is a két válogatott között. Az írek és a csehek kilógnak a többiek közül, kevesek lesznek ebbe a mezőnybe az eddig látottak alapján – szögezte le Vass László.
