Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar válogatott 1-0-ra győzött a Feröer-szigetek vendégeként a keddi Európa-bajnoki selejtezőn. A mieinket a siker ellenére számos kritika érte a gyenge teljesítmény miatt. Játékosaink a nedves, csúszós, keskeny műfüves pályára panaszkodtak, de a bajnoki címvédő Víkingur Gota magyar kapusa, Turi Géza a DigiSport televízió csütörtök reggeli adásában elmondta, hogy ezt a kifogást korábban még nem hallották, a legkomolyabb ellenfelektől sem.
A Csepel, a Zalaegerszeg, a Videoton és a Tatabánya egykori magyar bajnok hálóőre 2006 óta véd az északi szigeteken, és 2008 óta erősíti jelenlegi klubját. Napközben egy ablakgyárban dolgozik, de immár utánpótlásedzőként is tevékenykedik, nem is sikertelenül, hiszen az ő fiataljai nyerték a legutóbbi U14-es országos bajnokságot.
– Olsen mester szerint a jobb csapat kapott ki. Egyetért vele?
– Úgy érzem, a feröeri csapat kimondottan jól játszott, a labdatartás szempontjából az adatok is ezt mutatják, többet birtokolták a labdát. Talán egy kicsit lehettek volna veszélyesebbek a magyar kapura, és akkor talán az eredményt is megfordíthatták volna – kezdte Turi Géza.
– A feröeriek gyors, technikás játéka nem lepte meg?
– Nem, mert mi idén nyáron az Európa Ligában is hasonló módon játszottunk, és így tudtunk bejutni a harmadik körbe.
– A magyarok szerint a műfű okozta a nehézségeket, ez mennyire lehetett kifogás? Andrusch József kapusedző szerint a mieink többsége számára teljesen ismeretlen volt ez a talaj.
– Erre csak azt tudom mondani, hogy itt már játszott a német, a francia, és még néhány neves válogatott, de ilyen problémát még nem hallottam, erre soha nem panaszkodtak ezek a csapatok.
– A feröeriek játékából csak a gól hiányzott. Arrafelé is hiány van az igazán gólerős játékosokból?
– Igen, ez nálunk is problémás poszt, főleg a válogatottnál. Szerintem próbálnak a fiatalabbak közül, az U21-es válogatottból szemezgetni olyan játékost, akit fel tudnak hozni. Szerintem ott van olyan csatár, aki a következő években a válogatottnál sokat tud segíteni.
– A feröeri futball és a válogatott három-négy év múlva még ennél is előrébb fog járni?
– Valószínűnek tartom, igen. Elég nagy energiát és pénzt ölnek bele az utánpótlásba, hogy egyre jobb legyen, illetve próbálják a fiatal játékosokat minél előbb külföldre – Dániába, Angliába – küldeni, hogy ott még több tapasztalatot kapjanak, és ezáltal a feröeri futball is jobb legyen.
– A magyar csapat teljesítményéről mi volt a véleménye? Ezt várta a Dárdai-csapattól?
– Egy kicsivel többet vártam a csapattól a labdatartás szempontjából, hogy többet lesz náluk a labda, de ez nem így alakult. El tudom képzelni, hogy talán az lehetett a taktika, hogy ha rúgnak egy gólt akkor visszaállnak, és átadják a területet a hazaiaknak, hogy alkossanak valamit, ők meg majd védekeznek, és esetleg egy-egy kontrából veszélyeztetnek, és próbálnak még több gólt rúgni.
– Dibusz Dénes először védett a magyar válogatottban, hogy tetszett a játéka?
– Nem nagyon tették próbára. Az elején volt egy nagy védése, amihez külön gratulálok, hiszen kapusszemmel ez egy különösen nagy védésé volt. Ezt követően nem volt nagyon sok dolga, lábbal kellett kihoznia a labdát, azokat jól megoldotta, úgyhogy minden körülmények között biztonságérzetet adott hátul a többieknek.
– Milyen ennek a meccsnek a visszhangja?
– A válogatott meccseket annyira nem követik, nincs utána semmilyen visszhang. Akivel a meccs másnapján találkoztam, gratulált a győzelemhez, és azt mondta, szerencsénk volt, hogy egy-null lett.
– Azért a feröeri játékosok mellé nem kell pszichológust fogadni egy ilyen vereség feldolgozásához…
– Nem, szerintem már megszokták, de most volt egy pici sanszuk pontot szerezni…
– Az már korábban világossá vált, hogy lehet olyan futballistákból is teljesen normális, nem pofozógép-szerepet betöltő csapatot formálni, akik nem túlfizetett profik, hanem a munkájuk mellett játszanak.
– Így igaz, remélem, ezt bizonyítottuk a nyári Európa Liga-menetelésünkkel is. Szerintem szinte ugyanannyit edzünk, mint a profik. Négyszer edzünk, plusz a mérkőzés, és mindenki dolgozik napi nyolc órát. Az erőnlétünknek tökéletesnek kell lennie a hétvégére.
– A módszereikben milyen iskolát próbálnak követni?
– A holland, illetve a dán iskolát másolják. Amikor a licencet megkaptuk, akkor a dán szövetség által szervezett iskolában végeztük ezeket az órákat.
– Meddig szeretne védeni? Dino Zoff korrekordja veszélyben van?
– Azt nem tudom, de még egy évet biztosan maradok, erről már beszélgettünk a vezetőkkel. Hogy utána mi lesz, azt még nem tudom. Van egy fiatal srác, az utánpótlás-válogatott kapusa, és elég jó benyomást kelt már most is. Talán egy kis tapasztalatot kell szereznie. Ő még a másodosztályban játszik, úgy gondolom, egy-két éven belül már ő is alkalmas lesz rá, hogy az élvonalban szerepeljen, illetve ha nemzetközi mérkőzést kell játszanunk, akkor ő is ott tudjon lenni a többiek között.
– A Víkingur hol végezhetne a magyar bajnokságban?
– A középmezőnyben. Ha jó napunk van, biztos, hogy bármelyik csapattal szemben megállná a helyét a Víkungur. Hogy a Debrecent vagy a Videotont meg tudnánk-e verni, abban nem vagyok biztos, de az első négy-öt mögött ott lenne az én csapatom is.
– Hogy néz ki egy átlagos napja?
– Reggel felkelek, hét órakor kezdek, hogy háromkor végezhessek, mivel négykor már kezdődik az edzés a gyerekekkel. Az másfél órás, fél hatig, utána hattól az én edzésem van fél nyolcig, aztán este nyolc óra felé érek haza, de nagyon élvezem. Az U14-es csapatommal megnyertük a bajnokságot, aminek nagyon örülök, ez az első győzelmem edzőként.
