Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az U19-es válogatott a hazai Európa-bajnokságon kiharcolta a vébé-részvételt, míg az U21-esek kikaptak a múlt héten a spanyoloktól, de hétfőn idegenben legyőzték a bosnyákokat 4-1-re. A felnőtt csapat pedig alaposabb szövetségi értékelést előidéző szomorú vereséggel kezdett itthon az északírek ellen a selejtezősorozatban. Az MLSZ a nyáron sportigazgatónak nevezte ki a Videoton edzőjeként 1985-ben UEFA Kupa-döntőig jutó, a fehérvári klubnál tiszteletbeli elnök Kovács Ferencet, aki az utánpótlásképzés további reformjait is felügyeli. A mesteredző a DigiSport televízió reggeli műsorában a felnőtt és az utánpótlás-válogatottak problémáiról, valamint ezeknek a megoldásairól is beszélt.
– Milyen érzés volt nézni a magyar válogatott északírek elleni vereségét?
– Mondanom sem kell, hogy ugyanolyan kellemetlen, mint másnak. Csodálatos telt ház volt a stadionban, és azt hittem, hogy végre tudunk adni valamit a közönségnek, hogy továbbra is támogassa a labdarúgást. Sajnos becsúszott ez a baki, hiszen nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nagyon fog hiányozni ez a három pont, de nem szabad temetkezni, sok mérkőzés van hátra, és nagyon sok lehetőség arra, hogy javítani tudjunk. Ezt a három pontot azonban nem nagyon tudjuk már visszahozni – kezdte Kovács Ferenc.
– Csányi Sándor elnök elmondta, most egy alaposabb elemzés következik…
– Ez az MLSZ elnökségére tartozik. Nem az én asztalom, hogy ebbe beleszóljak. Nyilván ha megkérdeznek, akkor elmondom a véleményemet, de azt hiszem, hogy ez egy másik fórum.
– Hogyan látta a csapat fiatal tehetségeinek a teljesítményét?
– Talán lehetett volna több fiatal is a csapatban, hiányoltam néhány játékost, aki végül nem lépett pályára. Biztató a teljesítményük, de az összeszokottság hiányzott ebből a csapatból. A fiatalok azért reményre adnak okot, bizakodhatunk. Bátran hozzájuk kell nyúlni, fel kell készíteni őket a küzdelemre. Mindig olyan érzésem van, mintha nem felszabadultan, hanem valami béklyó alatt játszanának. Nem merik azt a teljesítményt nyújtani, amire képesek. Gátlásokkal küzdenek, a mi csapatunk egyszerűen nem annyira gyenge, hogy ettől az ellenféltől kikapjunk. Láthattuk, hogy nem vállalja senki a kezdeményezést, adjuk a másiknak a labdát, hogy ő rontsa el. Nagyon le van egyszerűsítve a játékunk. Fel kellene szabadítani az együttest, hogy bátran merjék produkálni, amit tudnak, és akkor hiszem, hogy lényegesen jobb teljesítményt tudnánk nyújtani. Minden nemzetközi mérkőzésen érezhető, hogy túlbecsüljük az ellenfelet, vagy magunkat nézzük le, és ez által kevesebbet nyújtunk. Ezt mindenféleképpen fel kell oldani, főleg a fiataloknál.
– Ez egy általános, egész magyar futballt érintő probléma a korosztályos válogatottaktól kezdve?
– Igen, de például az U21-es válogatott a spanyolok ellen végig élvezetesen játszott. Egyenrangú ellenfelek voltunk azzal, aki pontveszteség nélkül nyerte meg a csoportunkat. A második félidő utolsó szakaszában még fölényben is játszottunk, egyenlíthettünk volna. Ráadásul most elmentek Boszniába, és megnyerték a mérkőzést. Nem akarok senkit megbántani, de nagyon sok múlik azon, hogyan készítünk fel egy játékost egy adott mérkőzésre, hogy merjen bátran játszani, adja önmagát. Feltehetően ez edzői feladat, de lehet, hogy pszichológusnak is be kellene avatkoznia. Ezt mindenféleképpen hibának érzem.
– Az utánpótlás reformját illetően úgy képzeli el, hogy a korosztályos válogatottaknak hasonló stílusban és rendszerben kellene játszaniuk, mint a felnőtteknek?
– Nem rólam, hanem egy bizottságról van szó, amelynek kiemelkedő személyiségei vannak. A saját területén mindenki kimagasló munkát végez. Nagyon gondosan lett összeválogatva ez a bizottság, amely ezt az anyagot elkészítette. Ez az anyag elkészült az óvodás futballtól egészen a tizenkilenc éves korosztályig. Az MLSZ elnöksége ezt elfogadta, és a további feladatunk, hogy ennek a megvalósítási folyamatát ellenőrizzük. Elsősorban a munkatársaimat kell kiemelni, nem az én személyem kerül előtérbe. Kiemelkedő munkát végeznek ezek a szakemberek, akiket meg kell dicsérnem, és bízom a jövőbeli munkájukban is.
– Ön mindig is kiállt a magyar futball tradíciói mellett. Ebben milyen változásokra, milyen irányra lesz szükség?
– Gyakorlatilag ez egy visszamenő dolog, hiszen nagyon sok mindent ránk akartak erőltetni az elmúlt évtizedekben. Az angol futballtól a hollandon át a németig minden labdarúgást megpróbáltak velünk elfogadtatni, ez nem sikerült, de ez abban közrejátszott, hogy a sajátunkat meg elfelejtettük. Valahol megszakadt az a tradíció, ami a magyar labdarúgást jellemezte. Azok az emberek, akik jelenleg dolgoznak ebben a szakmában, nem voltak benne ebben a magyar tradíciós játékban. Nincs könnyű feladatuk, éppen ezért alulról kell kezdeni. Régen megállapították már, hogy az utánpótlással kell kezdeni. Kiemelném az MLSZ felismerését, hogy pályákat épített a gyerekeknek, hogy az ösztönös fejlődésüknek szabad utat nyissanak, és legyen miből meríteni minőségileg. Nyolc-tíz éves távlat kell ahhoz, hogy ezekből a csemetékből, akikkel most elkezdtük a programot, a magyar labdarúgás táplálkozni tudjon.
– A huszonegy-huszonkét éves játékosokat tehát már nem lehet új dolgokra megtanítani?
– Mindenkinek lehet javítani a játékán, de mindenképp az alapoknál kell kezdeni. A magyar génekbe benne van sok minden, és nem is csak a futballban. Bármelyik sportágban megvannak ezek a magyar tradicionális helyzetre visszanyúló megoldások. Ezeknek a gyerekeknek az ösztönös fejlődésére kell szabad utat adni. Nem szabad korán szabályozni őket, hagyni kell őket játszani, és amikor felfedezzük azokat a tulajdonságokat, ami nem tanítható, és észrevesszük, hogy itt vannak a jövő ígéretei, akkor kell megfelelő szinten pedagógiailag és szakmailag is zöld utat nyitni a fejlődésüknek.
– Ehhez jól kell szelektálni azokat az edzőket, akik a gyerekekkel elkezdenek dolgozni, hogy az a bizonyos ordítós, dúvad fajta kopjon ki, amelyik elveszi a gyerek kedvét a focitól…
– Az edzőképző intézetnek külön programja van arra, hogy olyan edzőket képezzen, akik az iskolai testnevelésben is beavatkozzanak, és az óvodás fociban is segítséget nyújtsanak. Ezekből az edzőkből jelen pillanatban hiány van, de most már képezik őket, viszont elég nagy létszámra lesz szükség ahhoz, hogy mindenhol megfelelő szakember legyen.
– A Videotonnál most elindultak egy jó irányba, hiszen bátran nyúlnak a hazai fiatalokhoz. Az MTK-hoz hasonlóan ez lenne a követendő példa?
– Igen, de nem csak a Videoton és az MTK, hanem a Szombathely és a Honvéd is hasonló utat jár be. Merem remélni, hogy lassan a Ferencváros is erre az útra tér. El kell jutni oda, hogy az akadémiáról kijövő fiatalokból lehessen minél többet meríteni. Nyilván nem tud mindenki a saját egyesületénél maradni, de el fogjuk azt érni, hogy az NB III és NB II feltöltődik fiatal játékosokkal. A lényeg, hogy a gyereknek legyen játéklehetőségük, és tudjunk saját magunkból táplálkozni. Azt hiszem, utol fogjuk érni magunkat, és nem is kell ehhez túl hosszú idő, hiszen négy-öt akadémista kijön az említett kluboknál, akik már erősítik az NB I-es keretet. Ha éves szinten egyet-kettőt ott lehet tartani, akkor nagyon meg lehetünk elégedve a céltudatos nevelőmunkával, ami az egyesületek akadémiáján folyik. A helyi közönség is jobban ki van szolgálva így, jobban a sajátjuknak érzik a csapatot, és mindenféleképpen ez a jövő útja – mondta Kovács Ferenc.
