Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
2011 decemberében, tehát majdnem két éve nevezték ki a Haladás vezetőedzőjévé Artner Tamást, pályafutása során másodszor. A szombathelyi csapat jelenlegi karaktere már korábban kialakult, de az ő irányításával tovább formálódott. Lényege, hogy külföldiek nélkül, szinte kizárólag saját nevelésű, fiatal, magyar játékosokkal dolgoznak, néhány rutinos, helyi kötődésű labdarúgóval megerősítve. Nem véletlen, hogy a válogatottak edzőtáborozásainak időszakában kis túlzással kiürül az öltöző, hiszen az utánpótlás-keretekhez és a felnőtt válogatotthoz is több Haladás-játékos utazik.
A bajnokságban hétről-hétre fityiszt mutatnak az ellenfeleknek azzal, hogy bizonyítják: márpedig lehet saját nevelésű, magyar fiatalokkal eredményes, élvezetes focit játszani idehaza. Ezzel rengeteg embert maguk mellé állítottak, nem véletlen, hogy a riválisok is elismerik a tevékenységüket, és a szurkolók, a nézők az ország távolabbi pontjain is szimpatizálnak velük.
Ehhez a profilhoz persze szükség van egy kiváló utánpótlás-bázisra, ami jelen esetben az Illés Akadémia. Szükség van a tulajdonosok és a vezetőség koncepciójára, amely meghatározza ezt az irányvonalat, és szükség van egy vezetőedzőre, aki csapatával együtt reflektorfényben van, és meccsről-meccsre bizonyítja, hogy a szombathelyi stratégiának van létjogosultsága, hiszen ne feledjük, amikor közösen elkezdték ezt az utat járni, többen kiesőjelöltnek nevezték, manapság viszont már követendő példaként emlegetik őket.
Artner Tamásról van szó, a Haladás 43 éves szakvezetőjéről, aki Garami József és Kondás Elemér után a harmadik legrégebben hivatalban lévő trénernek számít aktuális csapata élén. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy amikor tavalyelőtt decemberben kinevezték, a szombathelyi és az ajkai sportkedvelők kivételével szinte senki nem tudta, kiről van szó egyáltalán? Ki ez az ember?
A helyzet annyiban változott, hogy a bajnoki szezon során minden héten láthatjuk és hallhatjuk őt a tévében, de poénos nyilatkozatokat, emlékezetes kirohanásokat hiába várunk tőle, hiszen a főszerepet meghagyja a játékosainak, a csapatának. A Rangadó.hu portréja most őt, Artner Tamást mutatja be.
Nem véletlen, hogy az átlagos fociszurkolóknak semmiféle emlékük nincs vele kapcsolatban, hiszen játékosként nem szerepelt az élvonalban. „Sárváron nőttem fel, hétéves korom óta igazolt labdarúgó voltam, és tizenhat évesen már az NB III-ban játszottam. Utána Szombathelyre kerültem, a Savariába, majd Pápára, később pedig Bükre igazoltam. Utána döntöttem úgy, hogy az edzői pályára lépek” – mondta Artner Tamás.
Amikor tavalyelőtt átvette a Haladást, és az élvonalbeli edzői kar tagjává vált, olyan kollégák közé került, akik vele ellentétben játékosként a hazai első osztályban, illetve külföldi bajnokságokban bizonyítottak, és trénerként is dolgoztak már az élvonalban. A Rangadó.hu érdeklődésére most elmondta, ez semmiben nem befolyásolta.
„Aki nagyobb játékoskarriert futott be, annak könnyebb kispadhoz jutnia, de ez a dolog csak addig tart, amíg át nem lépi az öltöző küszöbét, onnantól kezdve szerintem nem számít, ki hol játszott, mert ott elkezdődik az edzői hivatás – vélekedett Artner. – Az én edzői pályafutásom teljesen ideális volt. Bükön kezdtem, utána a Haladásban a serdülőtől a felnőttekig végigjártam a szamárlétrát, majd Ajkán dolgoztam. Akkora tapasztalattal tudtam ide visszakerülni, amire már lehetett építeni. Futballistának is születni kell, és rengeteget kell dolgozni, hogy valaki jó játékos legyen, illetve edzőnek is születni kell, és rengeteget kell dolgozni, hogy valaki jó szakember legyen.”
És hogy miért nincsenek sztárallűrjei, emlékezetes kirohanásai, erőltetetten humoros nyilatkozatai, vagy egyéb ügyei? Úgy tűnik, mindez csak neveltetés kérdése…
„Olyan családban nőttem fel, ahol a tisztesség volt a legfontosabb. Engem így neveltek – magyarázta Artner. – Edzőnek lenni komoly felelősség, illik ennek megfelelően viselkedni a kispadon. Példát kell mutatni a játékosoknak, tehát nem tehetem meg, hogy üvöltözök. Egy edzőt az emel a többi kollégája fölé, hogy az NB I-ben dolgozhat. Az első osztályban edzősködni rangnak számít, tehát például meg kell tanulni normálisan nyilatkozni. Kezelni kell azt a helyzetet, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. A Haladás életében is lesz olyan időszak, amikor gyengébben fogunk szerepelni, de nekem akkor is ugyanilyen tisztességesen, becsületesen kell dolgoznom.”
Kíváncsiak voltunk, hogyan vélekednek Artner Tamásról azok, akik nap mint nap együtt dolgoztak, dolgoznak vele, ezért két játékosát és egy korábbi kollégáját is megszólaltattuk. A Haladás legrutinosabb játékosa, Halmosi Péter számos edző irányításával futballozott már Szombathelyen, Debrecenben, Ausztriában, Angliában, illetve a válogatottnál is.
„Amikor a pápai vereség után felajánlotta a lemondását Artner Tamás, már akkor mondtam, hogy hagyják őt dolgozni, mert jó úton haladunk – emlékeztetett Halmosi. – Talán most már látszik, hogy ezen az úton régóta rajta vagyunk, és már a pápai meccs időszakában is rajta voltunk, hiszen a tavaszunk is jól sikerült. Ebben már akkor biztos voltam, mert jó szakembernek ismertem meg, de hozzátenném, hogy ez az egész szakmai stáb érdeme.”
A 34 éves középpályás kijelentette: a közös munka során egyáltalán nem számít, hogy a Haladás vezetőedzője játékosként nem szerepelt az NB I-ben, vagy külföldön, ugyanis a tisztelet nem ettől függ.
„Az eredményességünkön is látszik, hogy felnézünk rá. Nem feltétlenül a világsztárokból, a legjobb játékosból lesznek a legjobb edzők. Ő emberileg is nagyon jól kezeli a játékosokat, illetve bizonyos szituációkat – magyarázta Halmosi Péter. – Szombathelyen kezdte a karrierjét, és nagyon jól csinálja, mert sikeres, és a jó szereplésünkre mindenki felkapja a fejét. Olyan keretből csinált jó csapatot, amire kevés edző lenne képes. Évről-évre jobb lett a csapategység, talán most a legjobb, ez meg is látszik az eredményeken, mert amúgy nem fenékig tejfel az élet a klubnál, ennek ellenére így szereplünk, és sokkal jobb anyagi körülményekkel, sokkal jobb játékoskerettel rendelkező csapatokkal is felvesszük a versenyt. Persze, hosszútávon ez nem működik.”
Ha már olyan sok szó esett a tehetséges magyar fiatalokról, akkor halljuk Radó András véleményét is! A góllövőlista harmadik helyén álló húszéves csatár hangsúlyozta, hogy eddig csak hasznos szakmai tanácsokat kapott a trénertől.
„Amikor idekerült, elkezdte a fiatalítást, és amint látszik az eredmények alapján, nagyon jól szerepel a csapat – vélekedett Radó András. – Nagyon jól eltalálta a fiatalok és az idősebbek arányát. A támadójátékra fektetjük a hangsúlyt, ez nagyon fontos a mai fociban. Nem mondanám szigorúnak, de az edzéseken mindenkit komolyságra int, és megköveteli, hogy mindenki maximálisan odategye magát, ami teljesen normális dolog. A játékos- és edzői múltja engem nem befolyásol egyáltalán, mert szakmailag teljesen felkészült, és eddig csak olyan tanácsokat kaptam tőle, amit tudtam hasznosítani, és a javamra váltak.”
Portrénk főszereplője a szombathelyi szerepvállalás előtt Ajkán dolgozott, ahol a mai napig – jó értelemben véve – Artner-kultusz van, ami annyit jelent, hogy még mindig jó szívvel emlékeznek rá a klubnál. Nem véletlenül nyilatkozta 2011 decemberében a korábbi másodedző, Jákli Péter, hogy az Artner Tamás által meghonosított munkát szeretné továbbvinni. Az ajkai tréner most azt mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére, hogy kollégájával már korábban is kapcsolatban volt, akkor, amikor Artner az első időszakát töltötte a Haladásnál, mert mindig informálták egymást az ellenfelekről.
„Amikor az edzőkérdés szóba került Ajkán, az én javaslatomra kerestük meg őt. A korábbi ismeretség miatt tudtam, mire számíthattunk tőle emberileg és szakmailag egyaránt – mesélte Jákli Péter. – A szakértelme kiemelkedő, és azt tapasztaltam, amikor mellette dolgoztam, hogy pillanatokon belül átlátja egy csapat játékát. Már az ötödik-tizedik percben látja, mit játszik az ellenfél, és ez alapján átállítja a sajátjait, ha szükséges. Végig higgadt tud maradni, ami fontos, ha szerkezetet kell váltani, vagy cserélni kell. Fiatal párti, ez már nálunk is megmutatkozott, és ezt hatványozottan folytatja a Haladásnál is az akadémia segítségével. Fontos, hogy a HVSE utánpótlás szakmai vezetőjeként nagy rálátása van a fiatalokra, az onnan kikerülő gyerekek pedig megmutatták, hogy jó kezekbe kerülnek nála.”
