Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on
A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja.
Íme, a szombati nap híre, miszerint a magyar válogatott 8-1-re kikapott a Hollandia elleni, idegenbeli világbajnoki selejtezőn:
Három évvel ezelőtt, 2010 nyara-ősze környékén Valaki a virágföldet is kicserélte az MLSZ-ben, és elkezdődött valami új. Ilyen van... Minden és mindenki más lett, az elnöktől kezdve a szóvivőn át a portásig. Ugyanabban az évben egy okos MLSZ-alkalmazott lekötött két edzőmérkőzést a válogatott számára, akkorra, amikor már régen befejeződtek a bajnokságok, ezért a csapat beleesett egy német és egy holland meccsbe.
Az azóta eltelt három év alatt sokat hallottam, hogy előreléptünk. Mindig azt halljuk, mi van a világranglistán. De aki a szakmát követi, és ért hozzá, feltesz bizonyos kérdéseket: tényleg lépett-e előre a válogatott? Az új arcok beváltak-e? Akkor a negyedik helyen végeztünk a dán, portugál, svéd trió mögött. Most a holland, román, török hármas mögött lehetünk negyedikek. A helyünkre kerültünk. Nem tudom, ki gondolta, hogy reális esélyünk lehet kijutni akárhova, csak azért, mert elértünk egy-egy jobb eredményt. Ami történt, azon nem kellett meglepődni.
A szövetségi kapitány azt mondta, hogy fegyelem van, és csapatjátékkal lehet megszorítani a hollandokat. Ehhez képest a csapat minden szinten csődöt mondott. Nem is értem, miért kell négy-négy-kettes felállási formában játszani egy olyan csapat ellen, amelynek a játékosai már nyolcéves koruk óta tudják a négy-kettő-három-egyet, ami támadásban négy-kettő-négy. Egy ilyen ellenféllel szemben egy szűrővel játszani... Nem is értem, hogy gondolta Egervári. Védekezésben a mieink négy-öt-egybe próbáltak rendeződni, úgy, hogy Böde Dániel visszazárt, ezzel elforgácsolta az erejét. Nagyon defenzív volt a futballunk, Hollandia minden szinten leamortizált minket, fizikálisan és játékban is. És már megint riadt arcokat láttam...
Temetkezés azonban szó sincs. Nem változott semmi, „csak” az elmúlt három évben negyedére csökkent a magyar bajnoki meccsek látogatottsága. Épülnek az új stadionok, bár ötszáz néző van a mérkőzéseken. Pénz áramlik a labdarúgásunkba, de szakmaiságból van a legkevesebb. Higgadtan kell tovább építkezni, mert a pénz nem minden...