Az osztrák-svájci közös rendezésű 2008-as Európa-bajnokság az utolsó előtti olyan torna volt, amelyet 16 csapattal rendeztek, és az egyetlen igazán nagy hiányzó Anglia volt, amely a selejtezősorozat E csoportjában csak harmadikként zárt a horvátok és az oroszok mögött. Sőt a Brit-szigetek egyetlen képviselője sem kvalifikálta magát a tornára, ilyen ezt megelőzően 1984-ben fordult elő.
A hangulat ennek ellenére frenetikus volt, a 130 ezres Bernt például valósággal megszállták a hollandok, akik két csoportmeccsüket is ott vívták meg.
A különféle ötletes és/vagy idétlen maskarába öltözött narancssárga tömeg egy részének nem is volt jegye a meccsekre, mégis elmentek, hogy magukba szívják az Eb-hangulatot, és bulizzanak egy nagyot a szurkolói zónában. A csapat ráadásul tett is érte, hogy igazán emelkedett hangulatba kerüljön a szurkolótábor, az előző világbajnokság arany- és ezüstérmesét is fantasztikus focival tömték ki a hollandok, akik az olaszoknak három, a franciáknak négy gólt rámoltak be.
Az Oranje az utolsó fordulóban felforgatott kezdővel is simán nyert a románok ellen, így tökéletes mérleggel lépett tovább a halálcsoportból, amelyből a másik negyeddöntős az az Olaszország lett, amely olaszosan küszködte tovább magát. A hollandok elleni brutális gyomros után jött egy románok elleni 1-1, ami szintén könnyen végződhetett volna zakóval, ha Gigi Buffon nem védi ki korábbi juvés csapattársa, Adrian Mutu tizenegyesét. Így aztán a zürichi olasz-francia meccsről tudni lehetett, hogy valamelyik csapat számára sírás lesz a vége, és végül Thierry Henryék csekkoltak ki a tornáról, Andrea Pirlo tizenegyesével és Daniele de Rossi megpattanó szabadrúgásával váltotta meg negyeddöntős helyét a Roberto Donadoni által irányított olasz válogatott.
A csehek kényelmesen, 2-0-ra vezettek a törökök ellen, úgy tűnt, ezzel bevitorláznak a második helyre a portugálok mögött. Török részről Arda Turan fújt riadót a 75. percben, a csehek klasszis kapusa, Petr Cech ennél a jelenetnél sem állt a helyzet magaslatán, mert a rövidre kapta a nem túl erős lövést, de ennél is sokkal nagyobbat hibázott a 87. percben. Olyan beadásból, mint amit Hamit Altintop kanyarított be jobbról, a pályafutása során valószínűleg több ezret húzott le simán Cech, ez alkalommal mégis kiejtette a labdát, bébikönnyű góllal megajándékozva ezzel Nihat Kahvecit. Innentől pedig törvényszerű volt, hogy a törökök ráülnek a hullámra, és Nihat a mázlis után szerzett egy meseszép gólt is, így a portugálok mögött Fatih Terim fiai kommandóztak be a legjobb nyolc közé.
A B csoportban a horvátok minden ellenfelüket elpáholták, így az utolsó fordulóra az maradt a kérdés, hogy a vérszegény osztrák vagy a német csapat kaparintja-e meg a második helyet, ez végül utóbbinak sikerült, amely Michael Ballack hatalmas szabadrúgásgóljával vetett véget a házigazda szereplésének.
A címvédő görögök a D csoportban szerepeltek, és hamar kiderült róluk, hogy csodát ezúttal nem várhatunk tőlük, miután első két meccsükön nemhogy pontot, gólt sem szereztek (0-2 a svédek, 0-1 az oroszok ellen). A csoportot a hollandokhoz és a horvátokhoz hasonlóan maximális pontszámmal nyerte meg a spanyol csapat, amelyben David Villa mesterhármast szerzett az oroszok ellen, majd a 90+2. percben döntötte el a svédek elleni meccset, így az első két fordulóban összehozta azt a négy találatot, amivel ő lett a torna gólkirálya.
Bár a spanyolokat a nem éppen a látványos támadófutball hívének számíto Luis Aragonés irányította, a kapitány belátta, csapata tele van pengésebbnél pengésebb támadó középpályással, és őket fel is pakolta szépen a pályára. Stílusok csatája című könyvében Michael Cox azt írja, Aragonés 4-1-3-1-1-es felállásban játszatta a spanyolokat: a védelem előtt a brazilból honosított Marcos Senna felelt a stabilitásért, előtte Andrés Iniesta, David Silva és Xavi szabta meg a támadások tempóját és fazonját.
Vagyis a spanyol kapitány feladta a széleket, cserébe berakott középre három zseniális fickót, akik pontosan tudták, mikor kell cselezni, mikor kell megindulni, vagy éppen visszavenni és néhány oldalpasszal járatni a labdát. Ez még nem a klasszikus tiki-taka volt, mert bár a spanyolok szerették sokat birtokolni a labdát,
„Évekkel a 2008-as torna után viszont már úgy tekintettek a kontrára, mint a spanyol futball antitézisére” – jegyezte meg Cox.
A spanyolok mögött a Guus Hiddink által irányított oroszok evickéltek be a második helyre, miután a Villáéktól kapott négyes után legyűrték a görögöket (Antoniosz Nikopolidisz kapus bődületes hibáját Konsztantyin Zirjanov használta ki), majd két olyan, látványosan felépített támadásból elért góllal verték a svédeket a továbbjutásról döntő meccsen, amelyre a hollandok és a spanyolok is csettintettek volna.
Az egyenes kieséses rendszernek két érdekessége volt: egyrészt az A-B és a C-D csoportok csapatai csak a döntőben találkozhattak, így megvolt az esélye, hogy az elődöntőben olyan válogatottak csapnak majd össze, akik korábban is játszottak már egymással (ahogy az meg is történt az orosz-spanyol párosítással).
Másrészt a negyeddöntőket, elődöntőket és a finálét, vagyis az utolsó hét meccset mindössze két helyszínen, Bázelben és Bécsben játszották le,
Az első negyeddöntőt éppen Bázelben vívták, és a portugál-német meccsre nem lehetett panasz, szó sem volt óvatoskodásról, összesen öt gólt hoztak össze a csapatok. A németek Miroslav Klose és Ballack révén kétszer is kihasználták Ricardo kapus rossz ütemű kimozdulását, ráadásul a Nationalelf védelme több-kevesebb sikerrel, de féken tartotta a MU-val abban az évben BL-győztes Cristiano Ronaldót, akinek ez volt a második Eb-je (és idén már a hatodikra készül, ami természetesen rekord).
A horvát-török meccs izgalmakban még az első negyeddöntőt is felülmúlta, igaz, utólag elmondható, elég lett volna, ha a 119. percben kezdik a mérkőzést. Amikor egy perccel a hosszabbítás vége előtt az eltiltott Volkan Demirelt helyettesítő Rüstü Recber abszolút felesleges kifutása után Luka Modric beadását Ivan Klasnic befejelte, a horvátok teljes joggal gondolhatták, hogy ott vannak az elődöntőben.
A törökök azonban ezen az Eb-n nem törődtek bele a vesztes szerepbe, és a hosszabbítás hosszabbításában Semih Sentürk kilőtte a jobb felsőt, miután egy utolsó mentsvárként felívelt labdát nem tudott eltakarítani a horvát légvédelem. Ilyen bekapott gól után nem csoda, hogy a tizenegyeseknél a horvátok voltak a zavarodottabbak, Modric, Ivan Rakitic és Mladen Petric is hibázott, pedig utóbbi a lövés előtt ugyanúgy leellenőrizte a pulzusát, mint honfitársa, Davor Suker az 1998-as vébén a románok elleni nyolcaddöntőn lőtt büntetőjénél.
Ha volt előzetesen lefutott negyeddöntő, a holland-orosz egyértelműen annak számított, a Marco van Basten vezette Oranje játéka láttán elképzelhetetlennek tűnt, hogy az oroszok meglepetést okozzanak. A futball azonban azért szép, mert ezen a meccsen is bebizonyosodott, hogy ha egy válogatott a csoportkörben parádézik, attól még simán kizúghat az egyenes kieséses szakaszban.
Bár Ruud van Nistelrooy kései góljával a hollandok hosszabbításra mentették a meccset, de a kétszer tizenöt percben az abban az évben a Zenittel UEFA Kupát nyerő Andrej Arsavin már nem hagyott kétséget afelől, ki megy a négybe: előbb kiosztott egy gólpasszt (kellett hozzá a labda ívét nagyon elszámoló Edwin van der Sar is) Dmitrij Torbinszkijnak, majd egy bődületes helyezkedési hibát kihasználva felbőrözte a holland óriást, úgyhogy a Hiddink-féle vodkanarancs kifektette Arjen Robbenékat.
Ez már a bulibajnok hollandoknak is sok volt, a meccsre nagyjából 100 ezren rándultak át Bázelbe, és a nem várt vereség után látszólag mindenki egyszerre akarta elhagyni a helyszínt, aminek az lett a vége, hogy másfél órára lezárták a bázeli pályaudvart, mielőtt a nagy tumultusból baj lenne.
Az utolsó negyeddöntő a torna egyetlen 0-0-ját hozta, úgyhogy jöhettek a tizenegyesek, és mivel az olaszoktól ketten (De Rossi, Antonio Di Natale) is rontottak, így a spanyoloknak az is belefért, hogy az aktuális La Liga-gólkirály, Dani Güiza is rosszul célzott.
A német-török elődöntő volt a 2008-as Eb utolsó bázeli meccse, és a búcsúból jóféle thriller lett. Ugur Boral mázlis-szemfüles góljával a törökök kerültek előnybe, de csak négy percig, mert Bastian Schweinsteiger egy balról érkező labdát csodás mozdulattal perdített külsővel a hosszúba. A horvátok elleni nagy bakit a tizenegyespárbajban jóvá tette ugyan Rüstü, de hogy ettől nem lett jobb kapus, azt a németek ellen bebizonyította, amikor pocsék ütemben indult el Lahm beadására, úgyhogy Klose az üres kapuba fejelhetett.
A másik elődöntő nem tartogatott ilyen izgalmakat, mivel az oroszok nem tudták megismételni a hollandok ellen nyújtott teljesítményüket. Pedig a félidőben még 0-0 volt az állás, de a második felvonásban már csak a spanyolok voltak a pályán. Cox azt írta, a spanyolok labdabirtoklás-alapú focija teljesen lemerítette az oroszokat, és külön kiemelte, hogy Xavi vezető góljánál öt spanyol játékos tartózkodott az ellenfél 16-osán belül.
„Az elődöntőben bemutatott futballjuk a szokásosnál is támadóbb volt” – jegyezte meg Cox a spanyolokról a Stílusok csatájában.
A bécsi döntőben így a németek és a spanyolok csaptak össze, és a meccsen mindössze egy gól született, Xavi indítása után Torres agilisan megkerülte Lahmot, majd átpöckölte a labdát a kissé lassan reagáló Lehmann fölött. A finálét végig a spanyolok uralták, a 2-0-s végeredmény jóval közelebb volt, mint az 1-1.
A spanyolok időnként úgy tartották meg a labdát, mint az emberek a legféltettebb titkukat
– jegyezte meg találóan Iniestáék játékáról Graham Hunter, aki könyvet is írt a spanyolok 2008-ban kezdődő dominanciájáról.
Az 1964 után története második Eb-aranyát begyűjtő csapat ugyanis a következő két nagy tornát, a dél-afrikai vébét és a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-t is behúzta – immár Vicente Del Bosquével a kispadon, és jóval óvatosabb, de ugyanolyan hatékony játékkal.
A 2008-as torna összes gólja:
