A csehszlovák futballt nem kell bemutatni, a hőskorban két világbajnoki döntő (1934, 1962), egy olimpiai arany (1980) és egy olimpiai ezüst (1964) mellett a csúcsot az 1976-os Eb-győzelem jelentette.
A csapat az 1980-as Európa-bajnokságon még négy közé jutott, de aztán háromszor is elbukta a selejtezőket, és a világbajnokságokon sem tündökölt, egy 1982-es 19. helyet és egy 1990-es negyeddöntőt tudott felmutatni.
Csehszlovákia felbomlását követően 1993. január 1-jével két önálló állam: Csehország és Szlovákia jött létre. A független cseh labdarúgó-válogatott 1994. február 23-án Isztambulban játszotta első mérkőzését Törökország ellen, és 4-1-re nyert. Az első hazai mérkőzést 1994. május 25-én Ostravában a litvánok elleni is megnyerte 5-3-ra, a szeptember 6-i Málta elleni 6-1-es Eb-selejtezővel pedig egy nagy széria vette kezdetét.
Amíg Jozef Venglos irányította szlovákoknak esélyük sem volt a románok és a franciák mellett, Csehország megnyerte csoportját Hollandia és Norvégia előtt egy ponttal úgy, hogy egyetlen vereségét Luxemburgban (!) szenvedte el, de volt egy gól nélküli döntetlenje Máltán is.
Dusan Uhrin nagyrészt a hazai bajnokságban szereplő játékosaira épített, de azért akadt néhány légiósa. A csapatkapitány Václav Nemecek Svájcban (Servette), a kapus Pavel Srnícek az angol Newcastle Unitedben szerepelt, öten pedig a Bundesligában játszottak. Radoslav Látal és Jirí Nemec a Schalkéban, Miroslav Kadlec és Pavel Kuka a Kaiserslauternben, míg a 22 éves Patrik Berger a Borussia Dortmundban futballozott.
Az a fránya aranygól
A csehek a C csoportban a toronymagas esélyes németek mögött úgy jutottak tovább, hogy Németország elleni 2-0-s vereség után 2-1-re legyőzték Olaszországot, majd az oroszok elleni 3-3-mal becsúsztak a második helyre.
Jött a negyeddöntő, ahol egy pazar találattal, Karel Poborsky emlékezetes emelésével elbúcsúztatta a portugálokat (1-0), majd a négy között 120 perc alatt sem született gól, így jöhetett a tizenegyes-párbaj a franciákkal. Az első öt körben senki sem hibázott, majd Reynald Pedros lövését Petr Kouba kivédte, Miroslav Kadlec viszont nem rontott, így a csehek húsz évvel a csehszlovákok Eb-diadala után ismét a fináléba jutottak.
Ahol érett is a meglepetés, hiszen a második félidő közepén Berger büntetőjével megszerezték a vezetést. Aztán jött a cserecsatár, Oliver Bierhoff, aki a 73. percben szerzett fejesgóljával hosszabbításra mentette a mérkőzést, majd a hosszabbítás ötödik percében egy szerencsés góllal megszerezte a vezetést és a győzelmet.
A kukában landoltak Václav Havel levelei
Dusan Uhrin nem gondolta volna, hogy ilyen sikereket ér el, pedig addigra volt már része kisebb elismerésben. Például az 1991-92-es BEK-ben, amely gyakorlatilag a Bajnokok Ligája nulladik évének is tekinthető, hiszen már csoportkör volt, csak még a brandet nem nevezték át.
Akkor a Sparta Prahával az első fordulóban a skót Rangerst, a másodikban a francia Marseille-t verte ki idegenben szerzett több góllal, majd a csoportkörben ugyan otthon legyőzte a Barcelonát is, végül csak a második helyet csípte meg a katalánok mögött. De így is elmondhatja, hogy Európa 3-4. csapatát irányította.
Ezek után jött az Eb, és a menetelés, amely a hazai politikusokat is lázba hozta.
A cseh köztársasági elnök, Václav Havel kézzel írt leveleket küldött nekem Angliába, és már-már tanácsokat adott, hogy kit küldjek pályára. Szívesen megmutatnám, de az Eb alatt annyira elmerültem a futballban, hogy a levelek valószínűleg a kukába kerültek. Sajnálom
– mesélte.
Arra azonban nagyon büszke, hogy II. Erzsébet angol királynő kezet fogott vele. „Ezt a mai napig nagyra értékelem. Be is kereteztem a fényképet” – mondta.
Amit fájlal, hogy gyakran azt vágták a fejéhez, hogy ez csapat csak védekezni tudott.
„Néha azt írták, hogy szerencsés vagyok, és csak ennek köszönhetően értem el sikereket. Ez furcsa. Lehetséges, hogy az embernek 15 évig csak szerencséje van, és erre alapozza az egész karrierjét? Az tény, hogy a csapatnak hiányzott egy második csatára, ezért a taktikámat a biztonságos védekezésre és a támadásra való dinamikus átmenetre alapoztam. A legendás edző, Alex Ferguson ezután kijelentette, hogy ez nagyszerű és pontosan a csapat képességeihez szabott elképzelés volt. Ő és mások engem választottak 1996 legjobb európai edzőjének” – emlékezett vissza.
Hagyni kellene a fenébe?
Pedig a kapitánynak is akadtak gondjai, például Bergerrel. Pedig ő volt a keret talán legismertebb tagja, egy igazi sztár, akit 90 bajnoki és 24 gól után 1995-ben megvásárolt a Borussia Dortmund. 1995 augusztusában máris német Szuperkupát nyert, az Ottmar Hitzfeld vezette Dortmund pedig a bajnokságban sem lassított és bajnok lett. Berger 27 meccsen játszott, igaz, ebből 14-szer csereként lépett pályára.
Lehet emiatt érezte úgy Uhrin is, hogy onnan több lendületet tud adni a csapatnak. De Berger ezt iszonyú nehezen viselte.
Miközben harminc rock CD-t pakolt magának az útra, és az angliai repülőút előtt azt mondta az újságíróknak azért kell ennyi, hogy minden napra legyen legalább egy, egészen a döntőig, közben végig ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy hagyni kellene az egészet a fenébe.
„Ausztria és Svájc ellen keveset játszottam, így igazán nem vagyok elégedett. Inkább játszom az elejétől, mert amikor egy óra játék után felmegyek a pályára, sprintelek kettőt és eltelik egy kis idő, mire fellélegzek és felpörgök” – ráncolta a homlokát.
Bocsánatot kért az edző
A nyitómérkőzésen folytatódott a sorozat, Martin Frydek kezdett a helyén, Berger csak a második félidőben állt be, de a csapat már nem tudta ledolgozni a kétgólos hátrányt. A dortmundi középpályás pedig megsértődött.
„Hirtelen nem bíztam az edzőben, mert nem bánt velem tisztességesen. Még haza is akartam menni, mindenem be volt pakolva. Csupán a menedzserem beszélt le a távozásról, de a táskám onnantól csak félig volt kicsomagolva, kicsit talán emlékeztetve a csendes dacra.”
Uhrin érezte, hibázott, amíg a többieket elküldte edzeni, ő az elégedetlen középpályással leült beszélgetni egy fa alá a hotel kertjében. Ekkor készült a híres fotó, amelyen Uhrin nagyon élénken gesztikulál, Berger pedig kissé ingerült arckifejezéssel hallgatja őt.
Félrehívtam Patrikot, leültünk és úgy beszélgettünk. Egyenesen a szemébe akartam megmondani neki, hogy rosszul döntöttem
– emlékezett vissza a szakember.
„Az első meccsen a csehek nagyon gyengének tűntek. Nehéz elképzelni, hogy kitől vehetnek el pontot a tornán. Talán, ha Patrik Berger a rajtról kezd Olaszország ellen, a játékuk javulhat” – írta a Guardian.
Ezüstérem sírással
Hogy valami megváltozott, azt a cseh lapok is észrevették, a nagy beszélgetés után ugyanis Berger végre megéhezett, és vacsoránál bevágott két adag bélszínt galuskával. Aztán jött felesége, Jaroslava telefonhívása, amelyből megtudta, másodjára is apa lesz.
Csehország pedig varázsütésre megváltozott, remek teljesítménnyel 2-1-re megverte a nagy favorit olaszokat, a továbbjutásért vívott csatában pedig Berger szobatársa és barátja, Vladimír Smicer az utolsó pillanatban 3-3-as döntetlenre mentette az Oroszország elleni csatát, így volt mit ünnepelni. És nem utoljára!
Pedig a negyeddöntőben Berger ismét kispadra került, de ezúttal okkal: vírusos betegséget kapott el, csupán a 90. percben lépett pályára taktikai csereként. a franciák elleni elődöntő előtti napon is 38 fokos lázzal küzdött, ezúttal is csak a szünet után lépet pályára a sérült Smicer helyére.
A döntőre aztán felépült, sőt, a második félidőben a Poborsky elleni szabálytalanságért megítélt büntető is elvállalta és belőtte. „Kicsit kétségbe estem, mert Köpke kapus a jobb oldalra ugrott, és a labda pont alatta gurult el. Érzelmileg szörnyű volt, de végül is gólt szerez az ember, akkor azt csak jó lövés volt, nem?”
Aztán a csereként beállt Bierhoff duplája a németeket segítette aranyéremhez, a győztes találat alig akart bevánszorogni a kapuba.
Először sírtam. Rettenetesen igazságtalannak tűnt számomra, hogy egy ilyen hülye góllal kikaptunk. Ha túljátszanak minket, átgázolnak rajtunk, egyikünk sem szólt volna. De így…
Liverpool, a valóra vált álom
„Az a fajta ember vagyok, aki nem nagyon néz vissza. Óriási élmény volt egy kiváló csapattal. Szerintem óriási sikert értünk el, az ezüst végül is olyan volt számunkra, mint az arany. Továbbjutottunk egy halálcsoportjából, noha senki sem hitt bennünk, aztán kiváló ellenfeleket ejtettünk ki a negyeddöntőben és az elődöntőben. De az élet megy tovább” – nyilatkozta 25 évvel később.
Hozzátéve, hogy a meccset a mai napig nem tudta visszanézni.
„Amikor visszatértünk Prágába, a buli hihetetlen volt. Embereink éreztették velünk, hogy bajnokok vagyunk. Az ezüstérem olyan volt, mint a győzelem. Azt tudtam, hogy néhány csapattársam máshová igazol: Nedved a Lazióhoz, Poborsky a Manchester Unitedhez, Smicer pedig a Lens-hoz írt alá. Én úgy gondoltam, visszamegyek Dortmundba. De a döntő előtti este a Wembleyben odajött hozzám az ügynököm, és azt mondta: »Van egy hírem, a Liverpool szeretne leigazolni.« Nem hittem el. Dortmundban olyan világklasszisokkal játszottam, mint Julio Cesar, Matthias Sammer és Andreas Möller, épp akkor nyertem meg a bajnokságot, de amint az ügynököm azt mondta, hogy Liverpool, végem volt. Kértem, hogy tegyen meg mindent, ami lehetséges. Az álmom vált valóra” – mondta.
Hét liverpooli szezonja során nyert Szuperkupát, FA-kupát és UEFA-kupát – utóbbi minden idők egyik legnagyszerűbb fináléja volt, a ’Pool hosszabbításban, aranygóllal verte 5-4-re a spanyol Alavést –, majd még négy évet lehúzott Angliában a Portsmouth, az Aston Villa és a Stoke City csapataiban. 2008-ban igazolt haza a Sparta Prahához, de egy térdsérülés miatt 2010. január 6-án bejelentette visszavonulását.
