A 2004-es Európa-bajnokság egy előre nem várt meseszerű fordulatot tartogatott a végére. A sztárcsapatok sorra elbuktak, Spanyolország, Olaszország és Németország a csoportkörben, Anglia és Franciaország a negyeddöntőben vérzett el, végül az antifutballt bemutató Görögország zsebelte be tornagyőzelmet, miután a döntőben Angelosz Hariszteasz fejesével legyőzte Portugáliát.
Greece won EURO 2004 ten years ago today. Watch the highlights: http://t.co/V89vFUygNZ pic.twitter.com/iPtxYlRhSI
— UEFA EURO 2024 (@EURO2024) July 4, 2014
Eddig a történet ismert, a német szövetségi kapitány, Otto Rehhagel olimposzi magasságba emelkedett,
Az évek során azonban egy emberről kevesebb szó esett: az asszisztens Janisz Topalidiszról, Rehhagel jobbkezéről. Az 1962. november 24-én született sportember tizenéves korában bevándorlóként került Németországba a családjával, és a futballban próbált szerencsét. Ügyes és kreatív középpályásnak tartották, de a harmadosztálynál feljebb sohasem jutott. Játszott az SpVgg Ludwigsburg, a VfR Bürstadt, végül a Starkenburgia Heppenheim csapataiban, utóbbiban fejezte be az aktív játékot 1987-ben.
Amikor abbahagyta a profi focit, edzősködni kezdett. A mainzi, majd a kölni iskolában tanult, közben az Eintracht Esslingen (1989–1993), az SC Geislingen (1993–1996) és a TSG Backnang (1996–1998) csapatainál dolgozott.
Tompítva fordította Rehhagel mondandóját
„A Hertha edzőjével, Jürgen Röberrel együtt csináltuk a diplomát. Miután megszerezte a kölni UEFA Pro-képzést, felhívott, és elmondta, hogy szüksége van egy asszisztensre. Így jött létre az együttműködés a Herthával” – nyilatkozta az első komolyabb munkájáról, amely 1998-ban találta meg.
Amikor 2001 nyarán Rehhagel lett a kapitány, a berliniek mondták neki, ideális segítő lenne, hiszen van végzettsége, tud görögül és németül. Röber – aki volt játékosa Rehhagelnek – még telefonszámmal is tudott segíteni, ő pedig telefonált. „Otto annyit mondott, még nem döntött a másodedzőjével kapcsolatban, de küldjem el a papírjaim” – mesélte.
Rehhagel a vb-selejtezőn egy 5-1-es finnországi vereséggel debütált, amely után felhívta Topalidiszt.
Először azt hittem, valamelyik barátom szórakozik velem, de a hívó fél állította, ő Otto Rehhagel, és másnap találkozni akar velem Berlinben.
Nagyon örültem, ez volt az álmom. Azért voltak edzői papírjaim, hogy klubcsapatnál dolgozzak, de a görög válogatottra nem gondoltam. Elmentem, beszélgettem vele két-három órát. Nem ígért semmit, annyit mondott, hogy értesíteni fog” – mesélte.
A következő mérkőzés már sokkal nagyobbat szólt, Angliában úgy ért el 2-2-es döntetlent a válogatott, hogy Görögország kétszer is vezetett, David Beckham a 93. percben tudott kiegyenlíteni.
„A mérkőzés után Otto ismét felhívott, és azt mondta: »Gondold át! Ismered őket, lehet, gyorsan el is kergetnek minket.« De én addigra már döntöttem, és azt mondtam, ha csak öt hónap adatik meg a válogatott mellett, akkor is jövök. Következett két barátságos meccs, és utána írtuk alá a szerződésem.”
Topalidisz azt érezte, hogy egyrészt szakmailag óriási előrelépés lehet egy nagynevű edző mellett – pláne válogatottnál – dolgoznia,
„Kicsit tompítottam a tolmácsolás során, mert ismerem a görögök mentalitását és kultúráját. Ha túl erősen kritizálsz, azt egy görög nem szereti. Én olyan környezetben nőttem fel, de németekkel dolgoztam, tudtam, ki hogyan reagál. Azok a játékosok, akik tudtak németül, néha furcsán is néztek rám, hogy Rehhagel nem is ezt mondta.
Az fontos volt, hogy eljuttassuk az üzenetet mindenkinek. Ha taktikáról volt szó, mindig elmagyaráztam, mit akar a kapitány. De amikor kritizált, talán egy kicsit kevésbé voltam kemény.
Rehhagel-hitből még több önbizalom
Rehhagel egyébként nem zsákbamacskát kapott, hiszen a vb-selejtezőkön a német és a görög válogatott azonos csoportban szerepelt, és a szakember a hazai szövetségtől meghívást kapott az egyik meccsre. Szóval látta a görögöket, és úgy vélte, nem rossz csapat. Amikor ajánlatot kapott, akkor is úgy vélte, ezekkel a játékosokkal talán el tud érni valamit.
„Végig hittünk a csapatban, hogy kijuthatnak az Eb-re. Nem a végső győzelemre, hanem a kvalifikációra. Aztán, amikor kijutottunk, jöttek a kétkedők. Olyankor, ha valaki azt mondta, nem fogunk túl jól szerepelni, Rehhagel mindig hozzám fordult, és azt mondta: »Nem tudják azt, amit mi.« Így is lett.”
Folyamatosan figyelték a játékosokat edzéseken és tétmérkőzéseken. A Panathinaikoszban például öt válogatott játékos szerepelt a Bajnokok Ligájában. Rehhagel azt sulykolta, ha ezek a játékosok képesek legyőzni az Arsenalt és a Barcelonát, akkor miért nem nyernek a válogatottban is?
Görögország 2002 októbere és 2004 áprilisa között veretlen maradt, és ugyan az Eb előtt belefutott egy hollandiai 4-0-s, és egy lengyelországi 1-0-s vereségbe, az önbizalom megmaradt. Olyannyira, hogy amikor az első meccset megnyerték Portugália ellen, már a továbbjutásról beszélt mindenki.
A csoda pedig megtörtént, Portugália legyőzése (2-1) után jött egy spanyolok elleni iksz (1-1), majd egy oroszok elleni váratlan 2-1-es vereség, ám ez is elég volt a továbbjutáshoz. A negyeddöntőben Franciaország (1-0), az elődöntőben Csehország is meghajolt (1-0) és jöhetett a finálé.
Védekező stratégiával a csúcsra
Az Eb-k történetében először fordult elő, hogy a nyitómérkőzést és a döntőt is ugyanaz a két csapat játszotta. A portugálok kapitánya, Luis Felipe Scolari hiába gondolkodott úgy, hogy egy támadó szellemű felállással megtörheti a görög ellenállást – tévedett.
The goal that made Greece EURO 2004 champions 🇬🇷🏆#EURO2024 pic.twitter.com/fy7jTNiseX
— UEFA EURO 2024 (@EURO2024) February 9, 2024
Aranyérem ide vagy oda, a görög válogatott sok kritikát kapott mondván, túlságosan is a védekezésre rendezkedett be, és megölte a futballt. Topalidisz csak mosolygott ezen.
„Kétszer Portugália volt az ellenfelünk, elég csak annyit mondani, hogy a Porto – a válogatott öt kulcsjátékosával – abban az évben megnyerte a Bajnokok Ligáját, a keretben pedig ott volt még Pauleta, Luis Figo és Cristiano Ronaldo. Hát ilyen csapat ellen mi mást tehetnénk, mint védekezünk? Aztán Spanyolország, amely akkoriban a világ egyik legjobbjának számított, a csapatában tudhatta Raúlt, Morientest, Puyolt, Casillast. Vagy Franciaország a világ két legjobb játékosával, Henryval és Zidane-nal.
A taktikánkat a logika diktálta, védekező stratégiát kellett követnünk ahhoz, hogy versenyképesek legyünk.
